A babysitter /BTS_SUGA/

17.

Még jó, hogy Haru elment az egyik barátnőjével és az anyukájával a játszótérre, különben négy évesen meg lettek volna rontva a fülei. Yoongi úgy döntött, hogy felhoz valami olcsó libát és fültanúja lehetek a dolgaiknak. Fantasztikus. Miután a kislány elment, igyekeztem minél gyorsabban elpakolni és összerámolni a szétdobált cuccokat, hogy minél előtt hazamehessek, hiszen már akkor hallottam az első hangokat, amikor nagyjából fél órája elkezdtem pakolni. Azóta csak a hányingerrel küszködve és kicsit dühösen is járattam a kezeimet a kislány holmijai között, hogy minél hamarabb kiszabadulhassak innen.

Kinyílt fent az ajtó és egy halk, csábító kuncogást hallottam egy nőtől. Megforgattam a szemem és megfogtam azt a dobozt, amiben éppen a belepakolt játékok sorakoztak. Felálltam a földről és magammal emeltem a játékos tartót is, hogy elinduljak vele fel, Haru szobájába. Ez volt az utolsó dolgom, aztán végre hazamehettem, mert a kislány barátnője miatt lerövidült a munkanapom. Elindultam a lépcső felé és éppen, hogy az első fokot megtettem, felnézve megláttam egy elég hiányos öltözetű lányt, aki befordult a lépcsőre. Még visszamosolygott a folyosó felé, gondolom Yoongi-ra. Nem volt rajta több, mint egy halvány piros szoknya, ami éppen, hogy nem villantotta ki a bugyiját és egy fehér topp, ami a hasa és a melle között ért véget. Jó alakja volt, mutogassa, de fúj. Haja kicsit kócos volt még, gondolom az előbb befejezett akciójuktól, amit szerencsémre végig hallgathattam. Yoongi is megjelent a látókörömben. Nyelnem kellett egyet és azonnal inkább a doboz játékra fókuszáltam a kezemben, amint megpillantottam. Arca szokásosan a jeges, semmitmondó ábrázatát viselte, kicsit csapzott, menta zöld hajával a tetején. Csupán egyetlen, fekete alsónadrágot viselt, semmi mást. Lábai vékonyak, de izmosak voltak, amit az emelet korlátja mögül gyorsan megláttam, mielőtt zavaromban visszavezettem volna minden figyelmemet a dobozra. Felsőteste már meg sem lepett, annyiszor láttam az izmos, de nem túlhajszolt hasat és mellizmokat, a karjait, amik bár erősek voltak, mégsem kellett hozzájuk négy ember, hogy körbeérjék. 

- Bocsika - Viharzott el mellettem a lány, majdnem lelökve a lépcsőn.

Felvont szemöldökkel néztem utána, kissé mérgesen.

- Nyugodtan, van még nyolc életem - Forgattam meg a szemem, miközben tovább mentem a lépcsőn.

- Kitalálsz - Közölte Yoongi a lánnyal, finoman utalva rá, hogy ő márpedig le nem megy és el nem búcsúzik.

Bunkó. Ellökte magát a korláttól és megindult felém, amint a kislány szobájába igyekeztem. Leguggoltam és letettem a nagy dobozt, ami tömve volt különböző társas játékokkal, plüssökkel és kirakósokkal is, hogy bármire fel legyünk készülve.  A lábammal betoltam a szőnyegen át a helyére, hogy ne a szoba közepén legyen, majd fújtam egyet.

- Cica - Hallottam meg magam mögül az ismerős hangot.

Most mély és rekedtes volt, de volt benne valami megmagyarázhatatlan jókedv, gondolom kielégült mára a tulajdonosuk. Undorító, hogy hogy ki tud használni egy-egy nőt, bár a lányokat sem kellett félteni, ahogy most elnéztem a legutóbbi prédáját. Ők sem olyanoknak tűnnek, mintha nagyon le akarnának állni egy férfinál.

Sóhajtottam egyet és megperdültem, hogy szemben legyek a férfival. Karba tettem a kezeimet és megemeltem a szemöldökömet, hogy mondja, mi van. Ő csak lezseren az ajtófélfának támaszkodott és egy lusta, apró mosolyra húzta a száját.

- Te mondtad az előbb, hogy van még nyolc életed - Magyarázta reszketeg hanggal, ami valószínűleg a kéjes nyögéseitől ment el. - Cica.

Felnevettem idegesen és megingattam a fejem.

- Mondtam volna, hogy semmi baj, lökjön le nyugodtan? - Kérdeztem vissza nyugodt hangszínnel.

- Féltékeny vagy? - Biccentette félre a fejét.

Kicsit kikerekedtek a szemeim a kérdésre. Hogyan jut eszébe? Azért, mert nem engedtem, hogy egy olcsó nőszemély lelökjön a lépcsőn? Ilyenre féltékenynek lenni? Összegeztem a véleményemet egyetlen szóban a számára.

- Fúj - Válaszoltam egyszerűen.

Yoongi halkan felnevetett és ellökte magát az ajtókerettől. Lassan tett felém két lépést, aztán előttem megállt. Felfelé kellett fordítanom kicsit a fejemet, hogy tartani tudjam vele a szemkontaktust, mivel magasabb volt nálam. Azonnal megcsapta az orromat az izzadság és a parfümje vagy a tusfürdője illata, ami nagyon finom volt, de mivel az agyam reagált, hogy hogyan is izzadt le, undorítónak találtam. Yoongi megnyalta a kiszáradt száját és félrebiccentette ismét a fejét, ahogy belenézett a szemeimbe.

- Örülök, hogy a húgodat elvitték itthonról, különben végig kellett volna hallgatnia titeket - Közöltem undorodva. - Nem gondolsz rá? Hogy még csak négy éves?

Yoongi vett egy mély levegőt, amitől a mellkasa feljebb csúszott és kitágult, majd lassan visszaereszkedett a megfelelő pozíciójába.

- Ha Haru itthon van, akkor halk vagyok - Közölte.

Felnevettem.

- Szóval csak engem tiszteltetek meg - Forgattam meg a szemem unottan.

Szétbontottam a kezeimet a mellkasom elől és léptem egyet oldalra, hogy végre elindulhassak haza. Yoongi viszont lépett, velem szinkronban, hogy az utamat állja. Idegesen felnéztem rá és felemeltem a szemöldökömet, jelezve, hogy mondja, mit akar.

- Nem élvezted? - Kérdezte egy féloldalas mosollyal. 

- Undorító - Leheltem mérgesen a szót.

- Hát, én is jobbra számítottam - Grimaszolt egy aprót. - Már a kinézetéből ítélve. Szerintem ennél még te is jobb lettél volna.

Fújtattam egyet és löktem egy kicsit a mellkasán, hogy engedjen elmenni, és álljon félre az útból. Ő azonban makacsul tartotta előttem a testét és elállta az ajtót. Felnéztem rá és tehetetlenül széttártam a karjaimat.

- Mit akarsz? - Kérdeztem idegesen.

Sem kedvem, sem pedig türelmem nem volt ezek után hozzá.

- Tudod te azt - Húzta egy félmosolyra a száját.

- Tudod, hogy nem fogok lefeküdni veled - Közöltem már unottan, századjára legalább a tényt.

Yoongi gondolkodó arcot vágott és keresztbe tette a mellkasa előtt a karjait.

- És ha vigyázok rád? - Kérdezte.

Felnevettem és megingattam a fejem.

- Ugyan, ne álltasd magad! - Néztem rá mindent tudóan. - Mind a ketten tisztában vagyunk vele, hogy úgysem tudnál.

- Honnan veszed?

- Ugyan, csak nem lehetett ennyire rossz ez a ribanc, hogy még velem is beérd! - Emeltem fel a hangom egy kicsit, ami szerintem őt is meglephette. - Megmondtam, hogy nem, és te is világosan megmondtad, hogy nem lassítasz és nem kezdesz szüzekkel. 

- Ki akarom próbálni - Próbálkozott tovább, teljesen komoly arccal, ami miatt én egyre mérgesebb és mérgesebb lettem.

- Ne játssz velem, kérlek! - Nevettem fel tehetetlenül. - Hagyj végre békén, nem a te stílusod vagyok.

Azzal fogtam magam és kiléptem az árnyékából. Végre szabadon lebaktattam a lépcsőn és felkaptam a táskámat, amit a nappaliban hagytam. Kimentem az ajtón és idegesen sétáltam a buszmegálló felé. Ekkora egy pöcs!