Yoora egy olyan átlagos lány, akinek átlagos szükségletei vannak, amihez természetesen pénz kell. Hogyan is tudná legkönnyebben ezt megszerezni egy olyan húsz éves lány, aki imádja a gyerekeket, mint babysitterkedést vállalni a közelben? Kap egy nag...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Yoongi bamba arccal figyelte a tévében harsogó zenéhez tartozó klipet, amíg én felvont szemöldökkel néztem hol a férfira, hol a tévére. Menta zöld haja a szeme előtt lebegett, ahogy lekönyökölt a kanapé karfájára és megtartotta a halántékánál a fejét.
- Mit bámulsz? - Kérdezte hirtelen, amikor már vagy negyedjére néztem rá a tévéről.
- Nem értem, hogy tudsz belezombulni egy ilyen izébe - Mutattam a képernyőre.
Yoongi csak sóhajtott és tovább nézte a képet, de nem nézett rám egy pillanatra sem.
- Jobb, mintha téged néznélek - Közölte unott hangnemmel.
Grimaszoltam egyet.
- Kár, pedig egész jó a zene - Válaszoltam egy ördögi mosollyal. - És gondoltam ma jó fej leszek és vetkőzős táncot nyomatok neked, de ha nem akarsz nézni...
Yoongi felemelte a fejét és rám nézett. Én felálltam és megfordultam, hogy elhagyjam a helyiséget.
- Most elmész? - Kérdezte, már rám szegezve a barna szemeit.
- Minek maradjak? - Vontam vállat nemtörődömül.
- Táncolj! - Bökött maga elé a távirányítóval.
Egy önelégült, féloldalas mosolyra húzódott a szám, hiszen nem hittem volna, hogy egy ilyen mondattal ennyire megfogom. Sőt, arra sem számítottam, hogy egyáltalán komolyan veszi, hiszen én is csak viccnek szántam.
- Bocsi, de már eljátszottad a lehetőségedet - Legyintettem tettetett szomorúsággal és csalódottsággal az arcomon.
Fogtam magam és nekiindultam a konyhába, hogy töltsek magamnak egy pohár narancslevet.
*Yoongi POV*
Ha játszani akar, játszhatunk, de azt garantálom, hogy nem én leszek az, aki szenvedni fog ebben a menetben. Biztos voltam benne, hogy nekem sokkal nagyon tapasztalatom van ebben a kis partiban, mint neki, akármennyire is jól csinálja ezt a nagylány szerepet. Van szemem, felismerem a színészetet, bár meg kell hagyni, hogy tényleg elég jól játszik. Felálltam és utána mentem. A fenekével a pultnak támaszkodott és éppen narancslevet ivott, amikor beléptem. Szemei azonnal rám szegeződtek, mintha tudta volna, hogy belépek a helyiségbe. Várt rám, tudtam, milyen hatással van rám. Nagyon jól tudta, hogy meg akarom kapni, hiszen nem egyszer elég egyértelműen a tudtára adtam már.
Odaléptem hozzá, mire ő letette a poharat maga mellé és karba vágta a kezeit a mellkasa előtt. Két lábammal az ő lábait birtokba vettem, ahogy szinte hozzá nyomtam magam a vékony testéhez. Szigorú szemekkel néztem rá, ő pedig felvont szemöldökkel várta, hogy mit lépek. Láttam, ahogy egy mély levegőt vett, amint ilyen közel értem hozzá, de nagyon jól leplezte a zavarát, taps járt neki. Lehajoltam hozzá és az egyik kezemet felemelve két ujjam közé fogtam az állát, ahogy felfordítottam a fejét magam felé. Ő nyugodt mozdulattal felemelte a sajátját és eltolta a kezemet magáról.
- Tudom tartani a fejem, köszönöm - Közölte jegesen.
Féloldalas mosoly jelent meg a számon, igazán kedveltem, amikor ilyen volt.
- Tudod, nem ajánlatos velem játszani - Közöltem, keményen a szemébe nézve.
Ő csak halkan felkuncogott és megnyalta a száját.
- Ugyan, itt nem én vagyok az, aki játszik - Válaszolt. - Vagyis játszani akar.
- Játszhatunk, ha akarod - Folytattam, nem törődve azzal, hogy egy percen belül hanyadjára ejtettük ki a játszani szót.
- Yoongi - Sóhajtotta a nevemet. - Van agyad, használd! Azt hittem, hogy elég érthetően elmondtam, hogy velem te nem fogsz cicázni.
- Azt hittem, hogy én is elég érthető voltam, amikor azt mondtam, hogy úgyis én nyerek - Feleltem.
-Ideje lenne elfogadnod a veszteséged - Félrebiccentette a fejét egy kicsit, hogy áthatóbban nézzen rám. - Én vagyok az első, akit nem tudtál behálózni, lépj túl rajta és keress mást!
- És ha nem akarok? - Nyaltam meg a számat.
- Miért nem? - Vonta fel a szemöldökét.
Játszatunk, Yoora! Lassan lehajoltam és már szinte összeért a szánk. Éreztem, ahogy egy mély levegőt vesz, nekem pedig vissza kellett fognom a mosolyomat, hiszen akkor elrontottam volna a színpadi jelenetet. Ismét felemeltem a kezem és most az egész tenyeremet a lány arcára tettem. Lágyan megsimogattam az arcát, amíg végig a szemébe néztem, majd le az ajkaira. Fúj, sosem voltam még ilyen gyengéd valakivel, csak le akartam smárolni.
- Mert téged akarlak - Suttogtam az ajkaira.
Tovább hajoltam és már éreztem, hogy az ajkaim lassan súrolják az övét. Ennyire lassan még sosem csináltam, meg is evett a fene, amire végre megéreztem a száját az enyém alatt. De ennyi volt, ugyanis a keresztbe tette karok a mellkasomra szegeződtek és taszítottak rajtam egyet. Morogva ránéztem a lányra, aki szigorú tekintettel pásztázott.
- Ügyes próbálkozás, bunkókám - Mosolyodott el gúnyosan. - Ha ilyen lennél, talán még meg is kedveltelek volna.
- Ilyen? - Nevettem fel. - Kérlek, ez nem az én stílusom.
- Hát, ez az - Kacsintott egyet, majd még nagyobbat lökött a mellkasomon.
Hátráltam egy lépést, hogy ő is el tudja lökni magát a pulttól, és immáron a két lábán lépkedjen elém.
- Nem a te stílusod, hanem az enyém - Sóhajtott. - Látod, nem érdemes nálam tovább próbálkoznod. Menj és keress valami pláza pudlit, akinek bejön, hogy szétszaggatod a száját meg a...őt - Közölte, aztán szimplán elsétált mellettem.
Ismételten egy halk morgás hagyta el a számat. Miért kell nekem az, amit jól láthatóan nem kaphatok meg? Igaza van, nem vagyunk egy súlycsoport, nem is akarok tőle semmit, csak az ágyamhoz kötni, szexelni vele egy jót, aztán elfelejthetjük egymást. Ennyi!
