Yoora egy olyan átlagos lány, akinek átlagos szükségletei vannak, amihez természetesen pénz kell. Hogyan is tudná legkönnyebben ezt megszerezni egy olyan húsz éves lány, aki imádja a gyerekeket, mint babysitterkedést vállalni a közelben? Kap egy nag...
- Két napja ülsz ugyanabban a pozícióban - Sóhajtott Hoseok, amikor már a második napját töltötte nálam.
Három napja történt az eset, ami egy félreértés volt, de hiába próbáltam megmagyarázni, vagyis próbáltam volna, Yoora nem szólt hozzám. Nem vette fel a telefonját, ha én hívtam, de amikor a barátnője mobiljáról próbáltam, akkor is az első pillanatban letette, ahogy meghallotta az én hangomat. A barátnőjének elmagyaráztam mindent és megkértem, hogy segítsen már legyen olyan kedves, mert megőrülök. Talán ő volt a harmadik személy a családomon kívül, aki láthatott rajtam valamilyen érzelmet. Muszáj volt, féltem, hogy elveszítem Yoora-t és ehhez kellett a barátnője is, hogy megakadályozzam. De sajnos ő sem járt sikerrel, mert elmondása szerint, akárhányszor szóba hozott engem vagy az incidenst, Yoora azonnal hárított, ott hagyta vagy elhallgattatta, mondván, hogy nem akar róla hallani.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felemeltem a fejem és ránéztem a barátomra, aki azonnal tudta, hogy az arckifejezésem nem éppen a legkedvesebb formámat mutatja, így jobb, ha nem piszkál.
- Sose láttalak még ilyennek - Sóhajtott és leült mellém a kanapéra.
Előre dőltem, a térdeimre támasztottam a kezeimet és lehajtottam a fejem. Vettem egy mély levegőt, hogy vissza tudjam fogni a mérgemet és ne Hoseok-on töltsem ki, aki semmi rosszat nem csinált, csak próbálta bennem tartani a lelket.
- Talán mert még sosem voltam ilyen - Morogtam.
Hoseok megpaskolta a hátamat és hangosan kifújta a levegőt.
- Nem értem - Közölte. - Ha tényleg félreértés volt, mi a baja?
- Az, hogy kurvára nem beszél velem és rohadtul nem tudom elmondani az igazságot? - Válaszoltam egy kérdéssel, kissé megemelve a hangomat.
- Jól van, ne harapd le a fejem! - Húzta vissza a kezét.
- Bocs - Sóhajtottam.
- Baszki, te tényleg szerelmes vagy - Nevetett fel halkan Hoseok, mire egy halkabb hörgést ejtettem ki a számon.
Megdörzsöltem az arcom a tenyeremmel és felálltam a kanapéról.
- A stúdióban leszek - Közöltem, azzal ott hagytam őt.
*Yoora POV*
Csengőszóra lettem figyelmes. Felnéztem a sorozatból, ami éppen ment és az ajtóhoz léptem. A barátnőm nem lehet, ő mindig hív, ha jön és ráadásul nem csenget, csak bejön. Ha megint Yoongi az, esküszöm, hogy az első tárggyal fogom fejbe verni, ami a kezem ügyébe akad, de a legjobb, ha be sem engedem. Morcosan léptem az ajtóhoz és belekukucskáltam a kis nyílásba, hogy lássam, ki lehet az. Felvontam a szemöldökömet, amikor egy ismeretlen arcot láttam várakozni az ajtóm előtt. Kinyitottam az ajtót és felvont szemöldökkel néztem a nagyjából velem egyidős srácra, aki mosolyogva nézett rám.
- Szia - Köszöntött. - Te vagy Yoora?
Bólintottam.
- Hoseok vagyok - Nyújtott kezet.
Ismerősen csengett a név, de hirtelen nem tudtam, hogy honnan. Kezet fogtam vele és behívtam, hogy mondja el, mit szeretne.
- Kérsz valamit inni? - Kérdeztem udvariasan.
- Nem, köszi - Utasította el mosolyogva.
Ugyanolyan pozitív kisugárzása volt, mint a barátnőmnek. Folyamatosan vigyorgott és elég örömteli volt, legalább is annak látszott. Viszont komolyba fordult az ábrázata, amikor leültünk a kanapéra.
- Miért jöttél? - Kérdeztem tőle, hiszen ez még mindig nem volt tiszta.
Megköszörülte a torkát és egy pillanatra megszakította a szemkontaktust, amint kimondta a nevet.
- Yoongi miatt jöttem - Közöltem.
Idegesen felnevettem és megforgattam a szemem.
- Akkor már mehetsz is - Közöltem egyhangúan, mielőtt a reszketeg, sírásra álló hangom feltört volna a torkomból.
- Nem, légyszives - Mutogatott, hogy maradjak egy helyben.
- Ő küldött? - Kérdeztem unottan. - Mert ő nem mer ide jönni?
- Nem - Ingatta a fejét azonnal. - Igazából azt sem tudja, hogy idejöttem. Biztos kinyírna - Idegesen megvakarta a tarkóját, ahogy kijelentette, a barátja engedélye nélkül jött el hozzám.
Kérdőn néztem rá, de nem szólaltam meg, csak vártam, hogy kibökje bégül, mit is akar itt valójában.
- Nézd - Sóhajtott és látszott rajta, hogy nem gondolta át a mondandóját, így most improvizálni fog. - Yoongi totál csőd - Jelentette ki. - Sosem láttam még ilyennek és ez egy kicsit ijesztő.
- Mit csináljak vele? - Vontam vállat érdektelenül, de nyelnem kellett, hogy visszaküzdjem a gombócot a torkomból.
- Tudom, hogy sablonosan hangzik, de tényleg félreértés volt az egész.
Felnevettem, ahogy hallottam a sokadjára elmondott mondatot. Vajon Yoongi mindenkinek elhintette ezt a mesét, hogy akárkivel is találkozzak, mind megvédjék az ő seggét előttem?
- De tényleg - Bizonygatta Hoseok a mondatát. - A csaj ugrott rá és Yoongi utána elküldte a francba.
- Nem igazán tűnt úgy, hogy zavarná a lány - Közöltem, de lefelé néztem, hogy ne kelljen ránéztem a srácra.
- Nézd - Sóhajtott újból. - Három napja ül ugyanabban a pozícióban a nappalijában, már ha kijön a stúdiójából. Alig alszik, mert munkával tereli a figyelmét. Tényleg egy érzelmi káosz lett és most nem túlzok.
nem tudtam, hogyan érezzek a hallottak iránt. Szerettem volna hinni ennek a srácnak, hiszen ha tényleg nem tudta Yoongi, hogy itt van, akkor csak hálás lehetek neki, hogy idegenként is segíteni akar a barátjának, ha igaz, amit mondott. És igaznak tűnik, vagy nagyon jól begyakorolt a szöveg. Megingattam a fejem és vettem egy mély levegőt. Mit csináljak?
- Yoongi rohadtul nem ilyen, te is tudod - Folytatta kérés nélkül. - Az első alkalom, hogy ennyire felszabadultnak és energikusnak látom, amikor veled van. Tudod hányszor láttam mosolyogni a tizenhárom év alatt, amióta ismerem? - Nevetett fel hitetlenül.
Oldalra fordítottam a fejem, mert éreztem, hogy az első könnycsepp elkezd legördülni az arcomon. Fájt, rohadtul fájt hallani, de nem tudtam, mit csináljak. A saját szememmel láttam, hogy nem tett semmit az a csók ellen, de mindenki az ellenkezőjét állítja. Még a legjobb barátnőm is, aki sose hazudna nekem és ez a srác is, aki Yoongi tudta nélkül jött el egy idegenhez, hogy segítsen rajtunk és az érzelmi felfordulásunkon.
- Most tényleg hinned kell neki - Halkította le a hangját, ahogy meglátta a könny áztatta arcomat. - Szerelmes és ezt nem tudja tagadni, kellesz neki. Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de Yoongi tényleg megállt most egy nőnél és még soha nem küzdött vagy változott ennyit senkiért, hogy megszerezze. Ha nemet mondtak neki, ott hagyta a lányokat, nem szeretett harcolni, nem érdekelte - Mesélte Hoseok a történetet. - Megmondom őszintén, hogy először azt hittem, hogy hülyéskedik, amikor azt mondta, hogy akar téged.
Halványan elmosolyodtam és letöröltem a könnyeimet az arcomról és az orromról, mielőtt lecseppentek volna a kanapéra vagy a nadrágomra.
- Nem tudom, te hogy állsz hozzá, csak annyit kérek, hogy adj neki egy esélyt, hogy elmagyarázza, rendben? - Kezei közé fogta az enyémeket és kicsit megrázta, hogy rá figyeljek. - A legjobb barátom és jót akarok neki.
Ránéztem és bólintottam egyet. Hoseok arca felderült és egy hirtelen ölelésbe vont, mire elnevettem magam. Tényleg olyan, mint a barátnőm. Ugyanaz az energia, ugyanaz a meggyőzőképesség. Csak tudnám, hogy fogok Yoongi szemébe nézni.
