A babysitter /BTS_SUGA/

29.

Annyira elvittek a gondolataim, hogy fogalmam sem volt, hogy hogyan került a lapomra az a nyamvadt váza a virágokkal. Állítólag én rajzoltam, mivel előttem volt és az én kezemben volt a ceruza, de akkor is kihagyott az agyam. Vettem egy mély levegőt és felnéztem az asztal másik végében tevékenykedő kislányra, aki egy oroszlánt rajzolgatott éppen -azt hiszem. Ha elrabolták volta innen, talán azt sem veszem észre, tényleg annyira nem figyeltem másra, csak a fekete űrre a fejemben, na meg a b enne cikázó gondolatokra. Yoongi kettőnk között, az asztal hosszabbik felénél ücsörgött és csak a kezdetben bekockázott lapját színezte ki, mindegyik négyzetet más színűre. Úgy váltogatta a színeseket, mint talán a nőit szokta, ki tudja. Lehet, hogy pont én leszek az a piros ceruza, ami most a hosszú, erős ujjai között van pár másodpercig, aztán eldobja és jön helyette a kék.

Megráztam a fejem, hogy kikergessem ezeket a gondolatokat a fejemből. Nekem is hinnem kellene egy kicsit abban, hogy Yoongi tényleg akar valamit, nem csak a saját jó érzésem miatt, hanem neki is nagyobb esélyt adhatnék így a bizonyítására, hiszen ha folyamatosan csak elutasítom-akár az a saját fejemben is történjék, vagy kimondja hangosan-, akkor sajnos akárhogy azt kértem tőle, hogy mutasson valamit, én nem engedtem neki.

Végignéztem rajta. A menta zöld haján, ami már a sok mosástól talán, de halványodott, mióta először megláttam. Már csak a halvány zöldes árnyalat díszelgett a fején, a tövénél egy kis sárgás vagy szőkés beütéssel, ahogy el is kezdett már lenőni a festése. A puhának tűnő tincsek előre estek, ahogy a férfi lefelé hajtotta a fejét, hogy a papírjára tudjon koncentrálni, ami lassan már egy cirkuszi paravánhoz hasonlított, annyi szín volt rajta. Szemei fixálódtak a négyzetekkel berajzolt lapra, aztán a színesekre, ahogy kereste a következő áldozatát, akarom mondani színes ceruzát. Szája nem mozgott, csupán néha dugta ki egy kicsit a nyelvét, ahogy megnedvesítette a telt ajkait, megelőzve ezzel a kiszáradásukat. Bár egy gyerekes dolgot csinált, ugyanolyan kemény és egyhangú arcot vágott, mintha azt kérték volna tőle, hogy időre tervezze meg a következő nagy múzeumot, milliméterre pontosan. Ült a kis asztalka előtt, bal lábát behajlította maga előtt, jobbját pedig felhúzta és annak a térdén támasztotta a kezét, amelyikben a ceruzákat váltogatta, másik kezével pedig maga mellett tartotta magát és néha pedig a nyakához vagy a vállához nyúlt. Ujjai megsimították a bőrét vagy a pólóján keresztül a vállát és kicsit megmasszírozta, mielőtt visszatette volna a kezét maga mellé, hogy tovább támaszkodjon.

- Yoongi? - Szólítottam meg halkan.

- Hm? - Kapta felém a fejét a hirtelen hangomra a nappaliban beállt csend után.

Ránéztem a nyakára és felé biccentettem.

- Fáj? - Kérdeztem az okos kérdést.

Nem válaszolt, csak bólintott és fellökte magát a tartó kezéről. Felhúzta a másiki lábát is maga elé és immáron mind a két kezét a térdein tudta pihentetni. Hátát a kanapé elejének döntötte, hogy kissé hátrabillentette magát.

- Segíthetek? - Kérdeztem tőle.

Próbáltam nyugodtnak hangzani, de szerintem az arcom már eléggé szépen elkezdett pirulni, ezért nem néztem továbbra a szemébe, hanem a póló és a bőre találkozását néztem a nyakán. Fehér bőre elég selymesnek látszott, mintha nem is egy felnőtt férfié lenne.

- Meg akarsz masszírozni? - Kérdezte és arcán egy féloldalas mosoly jelent meg, miközben az a tipikus, rossz fiút tekintete ült az arcán. 

Megforgattam a szemem és letettem a ceruzámat. Sóhajtottam egyet és visszanéztem rá.

- Csak segíteni akartam - Közöltem unottan és hangosan kifújtam ismét a levegőt, amit beszívtam.

Visszavettem a ceruzámat a kezembe és végignéztem a rajzomon, amit bár nem tudtam, hogyan csináltam, de egész jó lett. Kiszemeltem a váza oldalát, ahol még javíthattam volna rajta és odaérintettem a grafitom hegyét arra a pontra. De mielőtt egy vonalat húztam volna, Yoongi ujjai már másodjára fonódtak a csuklómra. Kikerekedett szemekkel néztem a hosszú ujjakra, ahogy a vékony kezemet könnyűszerrel átérték és sakkban tartották, aztán fel a férfira. Yoongi egy halvány, de nem gúnyos mosollyal nézett rám. Letettem a ceruzát a kezemből és vártam, hogy mit akar. Megnyalta a száját és egy pillanatra összepréselte a száját, ahogy nem is tudta pontosan, miért is csinálta ezt az egészet. Szorítása kicsit enyhült, de nem engedett el, helyette a hüvelykujjával megsimogatta a csuklóm oldalát. Odavezettem a tekintetem, hogy lássam, ezt tényleg csinálja és nem csak az agyam képzelődik. Tényleg Yoongi ujjai cirógatták a meleg bőrömet lassan, szinte hozzám sem érve. 

- Megtennéd? - Ocsúdtam fel a mély hangra.

Felemeltem a fejem és a férfi apró mosolyával találtam szemben magam. Vettem egy mély levegőt és lassan kifújtam, ahogy gondolkoztam. Félrebiccentettem a fejem és egy pillanatig csak néztem az arcát, hogy el tudjam raktározni ezt az aranyos kifejezést, ami annyira különbözött az egyhangú, jeges arcaitól, hogy muszáj voltam magamba szívni.

- Igen - Bólintottam.

Yoongi elengedte a kezemet, mire én azt használva feltoltam magam a földről. Odaléptem Yoongi mögé és egy mozdulattal átlendítettem az egyik lábam a háta mögött, hogy a kanapén ülve kényelmesen hozzá tudjak férni. Ő hátrébb csúszott egy kicsit, hogy ő is kényelmesen elhelyezkedhessen a lábaim között a földön és a hátával is kényelmesen támassza a kanapét. 

Kicsit előre dőltem és ránéztem, mire ő is rám nézett. Nyeltem egyet a hülye ötletemre, hogy milyen közel kerültem így hozzá, de megköszörültem a torkomat és felemeltem a mutatóujjam.

- Egyetlen egy beszólás és befejeztem - Figyelmeztettem.

Ha már csinálom, legalább fogja vissza magát és tartsa a száját a szexista megmozdulásaitól. Yoongi csak bólintott, hogy megértette. Visszahajoltam az eredeti pozíciómra és vettem egy újabb, mély levegőt. Lassan felemeltem a kezem és amíg le nem ért a vállára, azon gondolkodtam, hogy hogy lehet ennyire gyökér, hogy ilyeneket ajánlgatok, amikor már attól zavarba jövök, ha ránézek, nem attól, hogy még masszírozgassam.

Ujjaim lassan nyomódtak a puha bőrébe, ami alatt meglepetésemre egy keményebb réteg húzódott. Grimaszoltam egyet elismerően, bár inkább csak magamnak, ahogy nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen is fogad. Bár már láttam félmeztelenül, láttam, hogy kezdetlegesen kockás a hasa, láttam a gyönyörű V vonalát, láttam az izmos karjait és a hátát. De sosem érintettem meztelen, izmos férfitestet, be kellett, hogy lássam. És nem volt rossz. Ahogy váltogattam a finom simogatásokat és az erősebb nyomkodásokat Yoongi vállán, a férfi csak elengedte magát és lehajtotta a fejét, hogy még több teret adjon nekem. Nyelnem kellett a látványra, amit a vékony bőre adott a nyakán, ahogy megnyúlt, amint ide-oda biccentette a fejét és láthattam rajta az aprócska eret, ami átlátszott a puha, fehér bőrön. Megingattam a fejem és vettem egy mély levegőt, aztán a szememet a saját ujjaimra fókuszáltam, mielőtt bármi olyan eszembe jutna, amiért pokolra jutok.