A babysitter /BTS_SUGA/

38.

Kiléptem az egyetem zajos, nyüzsgő épületéből a barátnőmmel az oldalamon és azonnal a parkoló rész felé vettük az irányt. Szemeimmel azt a fekete autót kerestem, amit már annyiszor láttam a feljárón állni Seulgi-ék házánál. Még sosem ültem benne és arra is kíváncsi voltam, hogy Yoongi vajon hogy vezet? Azt sem tudtam, hogy van jogsija, bár erre következtethettem volna az autójából. Bár még elég sok mindent nem tudok róla, az az igazság. 

- Ott van - Mutattam a kocsi felé egy halvány mosollyal, amikor megpillantottam a keresett járművet.

- Odakísérjelek? - Kérdezte a barátnőm, de meg sem várva a válaszomat indult el mellettem a kocsi felé.

Csak mosolyogtam és megingattam a fejem. Nekem mindegy, ha találkoznak, kivéve akkor, ha Yoongi egyből rástartol a legjobb cimborámra. Meg kell hagyni, tartottam ettől, hogy valójában be fog következni, ugyanis mind a ketten ugyanazt az életformát élték. Temérdek buli, egy éjszakás, gyors és semmitmondó kalandok. Pont jók lettek volna egymásnak egy kis időre, amíg mind a kettő le nem nyugszik az éjszaka folyamán és viszlát. Nem, nem szabad ilyenekre gondolnom. Yoongi engem választott és reménykedjünk benne, hogy ki is tart a saját agya mellett.

Kényelmes tempóban értünk át a kicsike parkolón, aminek természetesen a legvégére kellett, hogy álljon meg az autó. Ahogy már csak egy pár lépés választott el minket egymástól, az ablak lehúzódott, felfedve egy kis részletet a férfiból. Azonnal egy mély levegőt vettem és a szívem is akkorát dobbant, hogy azt hittem, menten elájulok. Még nem is szóltam hozzá, csak ott volt. Izgultam, pedig teljesen felesleges volt. Együtt vagyunk, erre emlékeztetnem kellett magam ahhoz, hogy ne viselkedjek teljesen idegenként és úgy, mint egy apáca, habár szívem szerint azt tettem volna. Mégis Yoongi nyugalma, nemtörődömsége és laza énje, ahogy élből odavágja a megfelelő mondatokat és úgy mozdul, mintha egy előre megírt forgatókönyvet hozna az életbe, engem az ellenkezőjére kényszerítettek. Amikor lezser volt, én automatikusan megfeszültem, hiszen nem az én világom volt. Amikor hirtelen mozdult, gond nélkül hozzám ért vagy átölelt, én szinte megfagytam, lesokkolódtam és alig tudtam megmozdulni, hogy akár csak viszonozzam azt a picike ölelést vagy legalább tudomásul vegyem, hogy az ujjai rajtam szánkóznak. 

- Azt a.. - Bólintott elismerően a barátnőm, amikor meglátta az autóban ülő férfit.

Már nem először, de talán először ilyen közelről. Menta zöld haja szokásosan, simán lefésülve lógott a homlokába, kissé eltakarva ezzel a hófehér bőrét. Szemei lustán pislogtak ránk, ahogy közeledtünk felé és arcvonásai is annyira nyugodtak voltak, hogy már-már azt hittem, hogy a feje bármelyik pillanatban leeshet a kezéről, amin támasztotta magát. Halványan elmosolyodtam a barátnőm reakcióján és megálltam, ahogy elértük a járművet. A barátnőm hezitálás nélkül lehajolt, hogy gond nélkül beláthasson a kocsiba. Kicsit eltátottam a számat, de rögtön be is csuktam, amikor láttam, milyen bátran nyújtja be a kezét az autóba, miközben a nevét mondja, hogy bemutatkozzon a barátomnak. Yoongi arckifejezése a szokásos, semleges izé volt, ami semmit nem mutatott. Egy másodpercig csak figyelte a lányt, aztán elvette a jobb kezét a sebváltóról és megfogta a barátnőm felajánlott mancsát, hogy megrázza.

- Yoongi - Mutatkozott be ő is mély, lezser hanggal, mint aki éppen aludni készül, de ezt a lehetőséget sem zárhattam ki.

- Hú - Mászott ki a fejjel belógó barátnőm az autóból.

Felém fordult és egy ördögi vigyort küldött felém. Én csak elnevettem magam, tudva, mi jár a fejében.

- Érezzétek jól egymást - Mosolygott rám, aztán az autóban ülő férfira.

- Úgy lesz - Válaszolt Yoongi, mire nekem csak kikerekedtek a szemeim és lehajtottam a fejem.

A barátnőm csak nevetve megpaskolta a vállamat és egy ölelésbe húzott, hogy elköszönjön. Viszonoztam a szoros karokat és a nyöszörgést, amit a fülembe nyomatott a kifejtett ereje miatt.

- Szia - Intettem neki és már el is ment.

Vettem egy mély levegőt és kinyitottam az ajtót. Kettesben maradtam vele, nincs mese, ez a való világ lányom, akik kapcsolatban vannak, általában szoktam kettesben lenni. Mosolyogva Yoongi felé fordultam és köszöntem neki, miközben elhelyeztem a táskámat az ölemben. A férfi kicsit közelebb hajolt és felvonta a szemöldökét.

- Mi a gond? - Kérdeztem meglepetten.

- Szia? - Kérdezett vissza a köszönési módomra.

Lesütöttem a szememet egy pillanatra, mielőtt visszanéztem volna rá, hogy bólintsak. 

- És a puszim? - Kérdezte felvont szemöldökkel.

A micsoda? Oké, nem kellett volna meglepődnöm, ez természetes, hiszen, hogy ma már vagy ezredjére is tájékoztassam magam, együtt vagyunk. De ennyi? Az első csókomat vele egy autó ülésén ejtsem meg? 

Közelebb hajoltam hozzá és már ilyen távolságból is éreztem a tusfürdőjének az illatát. Vettem egy mély levegőt és belenéztem az elégedettnek tűnő, barna szemekbe, amik engem figyeltek, ahogy közelebb csúsztam az ülésen. Yoongi a bal kezével a kormányt fogta, jobbjával pedig a sebváltót, hogy kényelmesen át tudjon hajolni hozzám. Rámosolyogtam, amikor már csak pár centi választott el a csókunktól. Aztán elfordítottam a fejem és ajkai helyett az arcára nyomtam a puszimat. Visszaültem normálisan az ülésbe és mosolyogva néztem a döbbent, de leginkább sértett arcát.

- Komolyan? - Kérdezte unottan.

Megvontam a vállam és megigazítottam a táskámat az ölemben.

- Puszit kértél, nem csókot - Közöltem majdnem nevetve, ahogy az arca tükrözte a nem túl nagy elégedettséget, amit okoztam neki.

Sóhajtott és mosolyogva megingatta a fejét. Ő is visszaült az ülésbe és elindította az autót.

- Sok dolgom van veled - Közölte egy halvány mosollyal.

És csak halkan felnevettem és megvontam a vállam. Nem ez lett volna az első csókom, de az első vele, és én ezt máshol terveztem megejteni, nem egy autóban. Tudom, hogy reménytelenül romantikus vagyok, ez pedig Yoongi gyökeres ellentéte, de kompromisszumot kötöttünk. Én nyitottam felé egy bátor puszival, ő várjon a csókomra.