A babysitter /BTS_SUGA/

57.

- Yoora! - Hallottam meg a nevemet a hátam mögül, szinte sikítva.

Vigyorogva megfordultam, hiszen azonnal felismertem a legjobb barátnőm hangját. Még alig csináltam meg a hátra arcot, máris a nyakamba borult a nő, hogy szinte felborultunk mind a ketten. Nevetve ölelt meg, amit én is boldogan viszonoztam.

- Hiányoztál - Sikította a fülembe, majd elvált tőlem.

- Te is - Válaszoltam neki vigyorogva és megigazítottam a táskám pántját a vállamon, ami lecsúszott a barátnőm hatalmas erejétől, amivel belém csapódott.

- Hogy vagy? - Tette fel a kérdést kissé félve.

- Minden rendben van, úgyhogy jól - Bólintottam mosolyogva.

A lány látványosan kifújta a levegőjét és leeresztett a feszültségéből. Már előző este elmeséltem neki nagy vonalakban, hogy Hoseok hogyan vett rá, hogy átrángasson Yoongi lakására, hogy mennyire rettegtem bemenni és hogy hogyan zokogtam percekig és nem szólaltam meg, majd végül hogyan beszéltük meg a dolgokat és békültünk ki és rendeztünk el mindent. Mégis a barátnőm tudta, mennyire érzékeny vagyok mindig ilyen témákban és inkább nem kockáztatta meg, hogy elsírjam magam az utórezgésektől az egyetem közepén, hanem inkább félve tette fel a kérdést.

- Akkor jó - Bólintott, miközben egy kicsit megkönnyebbültebben fújta ki a levegőjét.

- És veled mi van? - Kérdeztem mosolyogva. - Mi történt, amíg nem voltam?

A barátnőm feje hátrabicsaklott és egy fájdalmasan fáradt sóhajt engedett ki a torkán. Elmosolyodtam, hiszen valami hasonló reakcióra vártam. Tudtam, hogy az elmúlt négy napban, ahogy nem voltam bent az iskolában, ő szenvedett. Bár elég keresett és népszerű lány volt, rengeteg baráttal és ismerőssel, de amikor én beteg voltam vagy valamilyen sürgős elintéznivaló miatt kimaradtam az egyetemről, ő leginkább csak haldokolt. Nem értettem, hiszen ha ott vagyok mellette, ha nem, akkor is csak rajzolgat vagy játszik a mobilján minden órán és tudomást sem vesz senkiről, de azért imádtam, hogy ennyire ragaszkodott hozzám.

- Ne hagyj itt többet! - Nyafogott fel kislányosan.

Megingattam a fejem és nevetve átdobtam a kezemet a vállán és tovább sétáltunk az épületben a megfelelő előadó terem felé.

- És volt békülő szex? - Nevetett fel halkan a saját kérdésén a barátnőm.

Felvontam a szemöldököm és megtorpantam a szék előtt, mielőtt letehettem volna a fenekem a kemény, hideg fára. Eltátottam a számat és kérdőn néztem a barátnőmre, aki bár feltette a kérdést, nagyon is jól tudta rá a választ. Még hangosabban elkezdett nevetni, ahogy meglátta az ábrázatomat és elterülve a székben, tátott szájjal, torka szakadtából küldte felém a röhögését. Én is elnevettem magam és a kezemben lógó kardigánommal megsuhintottam őt. Leültem mellé mosolyogva és lepakoltam a holmimat. A mobilomat kitettem magam elé az asztalra egy füzet és egyetlen toll társaságában és kényelmesen elterültem, hogy a maradék egy percet az óra kezdetéig eltöltsem. Közben a barátnőm szívből jövő nevetése is csillapodott és szemét törölgetve mosolygott rám.

- Komolyan - Lihegte, ahogy még mindig egyszer-egyszer a nevetés utolsó hullámai végigsöpörtek rajta - Yoongi kitesz magáért.

Mosolyogva bólintottam, mert igaza volt.

- Én sem hittem volna - Sóhajtottam elismerően a barátomra.

A lány kényelmesen hátradőlt a székben, amiben egyébként nem lehetett normálisan ülni, de a barátnőm az évek alatt olyan tökélyre fejlesztette az itt lévő pihenést, játékot és alvást, hogy az ő teste valószínűleg már felvette a kényelmetlen ülőalkalmatosság formáját. Felém fordult, miközben a két kezét a hasán pihentette.

- Megmondom őszintén, hogy azt hittem, hogy az első hétben sírva fogsz jönni hozzám, hogy Yoongi egy másik csajjal volt - Vallotta be a már elmúlt gondolatait.

Elmosolyodtam és lehunytam a szememet, ahogy elképzeltem az estet, ami nekem is nem egyszer átfutott az agyamon. Ráadásul a múlt héten majdnem megtörtént, az én félreértésem és a féltékenységem miatt. Rá kellett jönnöm, hogy talán nem lett volna belőle ekkora galiba, ha csak egy másodpercig is tovább bírom rajta tartani a szememet és meglátom a tisztázó pillanatot, ha nem vagyok ennyire makacs és felveszem neki a telefont vagy kinyitom neki az ajtót. De főleg, ha nem félnék ennyire, hogy elveszítem őt. Pedig nem is akartam, hogy az életem része legyen és alig egy hónap alatt annyira hatással lett rám és annyira a hatalmába kerített, hogy teljesen megőrültem. Hiányzott, ha nem voltam vele és folyamatosan az járt a fejemben, hogy amíg én itt nyomom az egyetem padjait, ő vajon tényleg a kiadóban van e, és ha valóban ott van, akkor ténylegesen a zeneszerzéssel foglalkozik e és nem a nőkkel odabent. Ugyanis tökéletesen tisztában voltam vele, hogy olyan körökben mozog, hogy elég egyetlen édes mosoly vagy egy pillantás és azonnal a stúdiója padlóján fetreng a kiválasztott nőszemély. És azzal is tisztában voltam, hogy bár igenis engem választott és ténylegesen küzdött értem, ha mondhatjuk ezt így, de kicsit sem konyítok azokhoz a dolgokhoz, amikre neki szüksége lenne. Szóval igen, még a legjobb barátnőmmel is féltem volna kettesben hagyni, holott tudtam, hogy a lány sosem tenne velem ilyet és reménykedtem, hogy Yoongi-ban is megbízhatok ennyire, hogy nem kell folyamatosan a kezét fognom.

- Elgondolkodtál, csajszi - Bökött meg halkan nevetve a barátnőm oldalról.

Megráztam a fejem és elmosolyodtam a gondolatra, hogy mennyire el tudok bambulni, amikor elgondolkodom valamin. Vettem egy mély levegőt és feltoltam magam a székből, hogy előre dőljek a padra. Még le sem ért a fejem, a professzor bejött és az asztalra csapta az összes kezében lévő holmit, ami visszahangozva verődött végig az egész előadó termen. Halkan morogva emeltem vissza a fejem, hogy kinyissam a füzetemet és elkezdjek jegyzetelni. A barátnőm is előkészült az órára és a kezében beizzította a mobilját és kikereste a kedvenc játékát, hogy azonnal el tudja kezdeni, amint megszólalt a tanár.