A babysitter /BTS_SUGA/

12.

Lassan felsétáltam az emeletre és az utolsó ajtóhoz lépkedtem, ahol Yoongi stúdiója, vagy mi a bánata volt. Bekopogtam és vártam a választ, de nem érkezett meg.

- Yoongi - Szólítottam, miközben újabbat kopogtam.

Vártam az ajtó előtt, dobogtam egy keveset a lábammal, de nem kaptam választ. Frusztráltan sóhajtottam egyet, majd lenyomtam a kilincset. Lassan benyitottam, hogy ha esetleg valami olyan dolgot csinál, ami megzavarná a lelki békémet, akkor még gyorsan be tudja fejezni. Bekukucskáltam és megláttam a zöld hajat nekem háttal, egy forgószékben. Szélesebbre nyitottam az ajtót és még egyszer bekopogtam.

- Yoongi - Szólítottam meg ismét, már kicsit hangosabban. 

Gyorsan körbenéztem a szobában, ami valóban úgy nézett ki, mintha egy profi stúdióban ülne az ember. Egy elkerített rész mikrofonnal, fejhallgatókkal, Yoongi előtt egy monitorral, keverőpulttal, meg mindennel, ami kell egy jó kis zene elkészítéséhez. A férfi csak a fejére szorított fejhallgatóval bámulta a monitoron megjelenő hangokat és egy kis füzetbe jegyzetelt valamit.

- Yoongi - Szóltam neki kicsit erélyesebben. 

Még mindig nem válaszolt, ezért gondoltam máshonnan közelítem meg a problémát, vagyis őt.

- Min Yoongi, most azonnal az ágyadban várlak, meztelenül, kikötözve! - Morogtam a mondatot.

- Tudod te, hogyan kell megszólítani - Érkezett a válasz.

Nevetve megforgattam a szemem és megingattam a fejem.

- Kész az ebéd, gyere enni! - Közöltem vele.

- Mondtam, hogy ne zavarj, főleg ne gyere be ide! - Válaszolta.

Levette a fejéről a fejhallgatót és felém gördítette a forgószékét. Nagy meglepetésemre pólót is viselt a fekete farmerja mellett, hetek óta először eltakarva a felsőtestét. Nekidőltem az ajtófélfának és megforgattam ismételten a szemeimet.

- Egyszer az a bajod, hogy nem szólok, hogy gyere enni, mint egy kisfiúnak, most meg az, hogy szóltam - Mondtam hihetetlenül.

- Megmondtam, hogy ide ne gyere be! - Ismételte magát.

- Legközelebb nem fogok, főnök - Mondtam gúnyosan, azzal ellöktem magam az ajtótól és sarkon fordultam.

Behúztam magam mögött az ajtót és visszamentem a földszintre, hogy a már éhes és ránk várakozó Haru ebédjét elkészítsem neki egy tányérra.

Yoongi lassan besétált a konyhába és letette magát az egyik székre. Kiszolgálta magát és letette maga elé a kiszedett ebédjét, amíg én Haru-nak segítettem kiválasztani, hogy mit akar enni, az asztalra felsorakoztatott ételből.

- Ezt rendelted? - Kérdezte Yoongi.

Ránéztem és felvontam a szemöldököm.

- Főztem - Válaszoltam.

- Ó, te olyan is tudsz? - Hátradőlt a székében és színpadias meglepődöttséggel nézett rám.

Én is leültem a saját adagommal a kislány mellé, szemben Yoongi-val, majd egy elég gyilkos pillantással nyugtáztam a megszólalását.

- Én az ebédemet a szobámban akarom megenni - Sóhajtott Yoongi.

Előre dőlt a székében és szinte átlendült az asztalon, ahogy előre dőlt hozzám.

- Rólad, ahogy ki vagy kötözve az ágyamhoz - Folytatta.

Megforgattam a szemeimet és egy unott sóhajjal nyugtáztam a mondatát.

- Kiskorúak is vannak veled egy asztalnál - Figyelmeztettem.

- Te mondtad az előbb, hogy ott vársz rám, kikötözve, meztelenül - Mondta, nem figyelve a saját húgára, aki fültanúja volt mindennek.

- Yoongi, kérlek! - Szisszentem fel, szemeimmel a kislány felé bökve, hogy vegye észre magát.

- Nem kifogás, Yoora - Ingatta a fejét. - Igaz, Haru?

A kislány felkapta a fejét, ahogy meghallotta a nevét a bátyja szájából. Szerencsére eddig annyira el volt foglalva az ebéddel, hogy nem figyelt a kis beszélgetésünkre.

- Yoora megígért nekem valamit - Mondta a húgának Yoongi. - Azt be kell tartani, nem igaz?

- De - Bólogatott a kislány.

- Nem hiszem, hogy ebbe bele kellene vonnod a húgodat - Figyelmeztettem szigorú hangsúllyal.

- Az ígéret szép szó - Könyökölt az asztalra Yoongi.

- Ha betartják, úgy jó - Fejezte be a sokat hallott mondatot Haru.

Yoongi elmosolyodott és az evőeszközével a húgára bökött.

- Látod? - Nézett rám egy féloldalas mosollyal. - Még ő is tudja.

- Ezzel csak az a baj, hogy nem ígértem meg semmit - Biccentettem félre a fejemet, ahogy mosolyogva Yoongi-ra néztem. - Csupán kiejtettem valamit a számon.

- Be kellene tömni azt a szájat valamivel, hogy ne essen ki rajta több dolog - Nézett rám áthatóan Yoongi.

- A tiédet is, hogy végre elcsendesedj - Válaszoltam.

- Nekem van tervem, hogy mivel tudnám eltelíteni mind a kettőnkét - Mosolygott fölényesen.

Morogtam és sóhajtottam egyet, ahogy szem forgatva megadtam magam. Nem akartam folytatni sem az asztalnál ezt az undorító beszélgetést, sem pedig a négy éves kislány előtt, aki bár nem értett belőle semmit, akkor sem tartozott rá a kettőnk harca.

--------

*Yoongi POV*

- Haver, nagyon ráálltál erre a csajra - Mosolygott Hoseok, miközben egy baráti lökést adott a vállamra.

Felmordultam.

- Persze, mert idegesít - Válaszoltam.

- Nem lehet, hogy bejön neked? - Vonogatta a szemöldökét gyerekesen.

- Kérlek - Nevettem fel. - Jó nő, de ismersz. Szexen kívül semmit.

- Lehet, hogy ez a bajod, hogy akarod, csak még nem fogtad fel - Sóhajtott a barátom.

- Nem akarom - Állítottam határozottan. - Az ágyamba akarom, de sehogy máshogy.

- Miért őt? - Tárta szét a karjait kérdőn, majd tehetetlenül leejtette maga elé. - Annyi nőt megkaptál már és kaphatsz is. Egynél sem álltál le, akkor nála miért?

- Mert kihívás számomra - Mosolyodtam el és beleittam a kávémba.

- Ennyi?

Bólintottam.

- Tudod jól, hogy ha könnyű préda, akkor már unalmas - Vontam vállat.

- Szóval ha megkapod, ennyi volt?

- Hm - Bólintottam.

- És ha ő többet akar?

- Ugyan, akkor már rég megkaptam volna - Legyintettem egyet.

- Te tudod - Sóhajtott megadóan Hoseok.

Bólintottam, hiszen így volt. Sosem szerettem mások helyett gondolkodni, ha többet akartak, akkor viszlát, nem érdekelt. Nagyon értelmesen és érthetően kijelentem mindenkinek, hogy csak szexelni akarok, semmi mást, ha nem megy bele, akkor aloha! Viszlát! Yoora sem más, csak ő kicsivel keményebb dió és valószínűleg sokkal jobb lesz vele az együttlét, mivel sokáig dolgoztam rajta.