A babysitter /BTS_SUGA/

40.

Egy hét telt el a suliból, de már úgy érezem magam, mint akit bedobtak egy mosógépbe és egy jó hosszú programot indítottak rá. Nem csak a suli miatt, hanem az egyetem és a munka együtt. Kevesebbet tudtam pihenni, mert ha délután lett volna szabadidőm, akkor délután vigyáztam Haru-ra, ha meg reggel tudtam volna tovább aludni, akkor meg reggel vagy délelőtt kellett, hogy bébiszitterkedjek. Kimerítő volt, de legalább pénzt kerestem vele és nem volt rossz meló. Sokkal rosszabb lett volna egy boltban vagy valami irodában dolgozni nyolc órákat, ahol monoton gép és klaviatúracsapkodás megy, meg zombi titkárnők mászkálnak fel és alá mindenhol. Nem, inkább örömmel vigyáztam Haru-ra, aki még talán fel is töltött annyi energiával, hogy kibírtam a sulit. Csak utána éreztem meg esténként, hogy mennyire fáradt is vagyok már.

Ledőltem a kanapéra és elterültem. Egész hétvégén nem akarok semmit sem csinálni, csak aludni. Esetleg kis szüneteket tartani az alvásomban, amíg pisilek vagy eszek valamit, de egyébként semmi mást nem akartam. Nyöszörögtem egyet, amikor a telefonom csörögni kezdett. Nehezen, de feltápászkodtam és a mobilomért nyúltam. Megnéztem a kijelzőt és kikerekedtek a szemeim, de rögtön felváltotta a döbbenetemet egy mosoly. 

- Yoongi? - Szóltam bele a készülékbe, amint felvettem.

- Mi a terved estére? - Csapott a közepébe mindenféle bevezető nélkül.

Beharaptam az alsó ajkam és egy aprót markoltam a nadrágomon. Mi a tervem? Igazából semmi, de neki biztos van, ha megkérdezte. Mondjak igent és legyek vele, mert nagyon szeretnék, vagy mondjak nemet és valósítsam meg álmaim tervét és aludjak?

- Semmi - Feleltem végül.

- Nem akarsz átjönni? - Kérdezte nyugodt hangon.

Nyitottam a számat, de aztán becsuktam. Átmenni? Az mit takar? Mit csinálunk? Yoongi-t ismerve semmi jót, de az új Yoongi-t még nem ismerve, gőzöm sem volt. Most mondjam, hogy oké? És ha kínos lesz? Esetleg nem tudunk beszélgetni semmiről és beáll a halálos csend? És aludjak is ott vagy csak menjek át egy kicsit? Ah, Yoongi, miért vagy ilyen komplikált? Vagy csak én bonyolítok?

- Meddig? - Kérdeztem vissza idegesen.

A hangom aprót remegett és örültem, hogy a telefonban nem lehet olyan tisztán hallani, mint élőben. Yoongi hangosan sóhajtott vagy hümmögött egyet, ahogy elgondolkozott.

- Akár hétfő reggelig - Felelte.

Eltátottam a számat és nem tudtam, mit feleljek. Megijedtem? Igen, kicsit. Sosem aludtam még férfinél, nem voltam olyan kapcsolatban, hogy idáig eljussak. Most meg a világ legveszélyesebb -oké, csak rám nézve- pasijával legyek együtt két napig? És hogy fogok zuhanyozni? Vannak zárható ajtói vagy simán rám tud nyitni majd? Egy ágyban kell aludnunk? És a kaja? Főzzek vagy majd ő csinálja? És ha elrontok valamit? Nagyon kínos ez az egész.

- Elég, ha holnap reggelig maradsz, nem kell bepánikolni -  Nevetett fel Yoongi, amikor már egy perce csendben csak tátogtam magamnak a mobilba, mint egy partra vetett hal, de nem adtam ki semmilyen hangot.

- Oké - Sóhajtottam.

Megígértem neki, hogy én is nyitok felé. Ő mindent megtesz tényleg, hogy ne kapjon le rögtön, holott néha zavarba ejtően egyértelmű a nadrágjának a jele, hogy mennyire nehéz neki. Én sem bújhatok ki a megállapodásunk alól, így hát mi lehetne jobb alkalom, mint ez a kínálkozó lehetőség? Oké, rohadtul ideges voltam miatta, gőzöm sem volt, mit kellene tennem ilyen helyzetben, de mégis csak a barátom volt, vagy mi a fene, lépnem kellett. Nem tarthattam a kapcsolatunkat azon a szintem, mint egy kisiskolás, felnőttek voltunk és tényleg voltak szükségleteink, ha még nem is egyszerre mindent, de voltak. Még nekem is, habár nem voltam profi, az agyam attól még ugyanúgy működött és leállíthatatlan volt, ha Yoongi-ról volt szó.

- Húsz perc és ott vagyok érted - Ébresztett fel a férfi hangja a telefonból.

- O oké - Feleltem.

- Készülj! - Mondta, azzal letette a telefont.

Jézusom, mire vállalkozom? Az oroszlán barlangjába sétálok önként, amikor tökéletesen egyértelmű, hogy én vagyok a préda. De mit lehet tenni, amikor a szám előbb nyílik ki, mint az agyam gondolkodna? Nem is bánom, fiatal vagyok, ilyen döntéseket kell hoznom, hogy végre éljek. Nem? Majd kiderül.

Felálltam a kanapéról és azonnal a fürdőbe vonszoltam magam, hogy lezuhanyozzak, így legalább már ezzel nem kell törődnöm Yoongi-nál. 

*Yoongi POV*

Legalább egy éjszakára jön. Szinte láttam magam előtt az ijedt arcát a kikerekedett szemeivel és a leesett állával, ahogy kijelentettem, akár három napra is jöhetne. Pedig nem vicceltem, tényleg jöhetett volna, hiszen az egyetemre kettő perc alatt beért volna tőlem. De nem baj, annak is örültem, hogy sikerült ma éjszakára átcsalnom magamhoz. 

Gyorsan körbenéztem a lakásban, hogy legalább szétdobált alsógatyák ne fogadják őt, bár eléggé rendes és tisztaság szerető embernek ismertem magam, azért biztos, ami biztos alapon körbefutottam. Megigazítottam az ágyneműt és gyorsan kivettem még egy takarót a francia ágy aljába beépített kis tartókából. Tudtam, hogy ellenkezni fog az ellen, hogy velem aludjon, de nincs mese. Itt fog aludni és kész. Habár ezzel saját magamat is gyötröm, mert nem érhetek hozzá és nem csinálhatok vele akármit, azért mégis csak itt lesz. 

A konyhában megnéztem a hűtőt, hogy megbizonyosodjak róla, hogy van innivaló és egy kis nassolni való is egy esetleges esti filmezéshez. És annak tényleg filmnézésnek kell lennie, majd fejbe csapom magam, hogy emlékezzek rá. 

Amikor mindent fogadásra késznek ítéltem meg, egy gyors körbenézés után felkaptam a kocsikulcsomat és nekiindultam, hogy tíz perc múlva tényleg odaérjek Yoora lakásához, ahogy megígértem. Habár, ha kések pár percet, nem olyan nagy tragédia, legalább el tud készülni kényelmesen és bírságot sem akarok kapni gyorshajtásért.