A babysitter /BTS_SUGA/

56.

Hosszú percekig csak álltunk a stúdió közepén. Yoongi előttem magasodott egy egyszerű, fekete farmerban és a szürke pólójában, amin már kezdett halványodni a sötét folt, amit a könnyeimmel okoztam, de még mindig teljesen kivehető volt a paca. Erős karjait körém fonta és szakadatlanul a derekamon tartotta azokat, miközben egy idő után az ujjai lassan aprócska körökben kezdték el masszírozni az oldalamat és a derekamat, ami nyugtató is volt, de a finom mozdulat miatt újra a könnyeimmel kellett küzdenem. Én csak néztem a szemébe, magamba szívtam a látványát, amit a megtört, beesett arca nyújtott számomra, amit az elmúlt négy nap kevés alvásával és túlhajszolt munkájával ért el. Próbáltam visszanyelni a gombócokat a torkomban és visszaszorítani a könnyeimet, amik most már csak a megkönnyebbüléstől és a boldogságtól bukkantak elő egyszer kétszer. Hihetetlen, hogy csupán négy nap, ennyire kevés és jelentéktelennek tűnő idő milyen hosszúnak és kínzónak tűnt számunkra, de nekem biztos. Sosem gondoltam volna, hogy bele tudok betegedni egy ilyen történésbe, amit csupán egy három hetes kapcsolatban éltem meg. Nem gondoltam volna, hogy valóban ennyire érzékeny és féltékeny lehetek, hogy ennyire felkaphatom a vizet egy ilyen -mondhatni- kis dolgon.

- Gyere, üljünk le! - Szólalt meg végül Yoongi.

Csak erőtlenül bólintottam, mert úgy éreztem, hogy a sírás annyi energiámat elvette, hogy ha most lehunynám a szemem, akkor álló helyzetemben elborulnék. A férfi a derekamról elválasztotta a kezeit és a tenyerem alá csúsztatta a hosszú ujjait. Hátrálni kezdett, mire én lassú és reszketeg lépésekkel tartottam a távolságot, ahogy felé kezdtem sétálni. Yoongi leült a stúdió forgószékére és egy halvány mosollyal nézett rám. Felnyújtotta mind a két kezét, mire én egy kicsit hezitáltam, hogy teljesítsem e a néma kérését. Végül bezártam a kettőnk közötti távolságot és oldalt fordultam, hogy kényelmesen le tudjak ereszkedni a combjaira és bele tudjak ülni az ölébe. A bal combjára tettem a fenekemet és a lábaim az ő szétnyitott combjai között lógtak lefelé. Bal kezét a hátam mögött csúsztatta el, hogy megtartson a lábán, hogy ne csússzak le, jobbjával pedig felnyúlt, hogy az arcomra simítson.

- Haragszol rám? - Kérdezte halkan, de hangja a szokásos és mély volt, azonban tényleg aggódó és kérdő a megszokott semleges és közönyös helyett.

Halványan elmosolyodtam és átgondoltam a válaszomat. Haragudnom kellene? Lassan megingattam a fejemet, jelezve, hogy egyáltalán nem érzem magamat mérgesnek.

- Jó - Mosolyodott el halványan Yoongi és egy kicsit leengedett a feszültsége. - Sajnálom, hogy ez történt.

Lesütöttem a szemem, hogy nehogy megint könnyezni kezdjek, amiért tartottam vele a szemkontaktust egy ilyen kényes témában. Csak megingattam a fejem ismételten, jelezve, hogy már nem számít. Yoongi a kezével, ami az arcomon pihent, az állam alá merészkedett, hogy a segítségével felemelje a fejemet, hogy visszanézzek rá. Nagyon lassan vettem rá az izmaimat, hogy engedelmeskedjek Yoongi ujjainak és visszaemeljem rá a tekintetem. A szemébe néztem és elengedtem egy halvány, erőtlen mosolyt, amit ő is viszonzott és egy aprócska mosolyt villantott rám. Lassan végighúzta az egyik ujját az arcélemen, mire akaratlanul is beledőltem az érintésébe.

- Nem tudtam, hogy láttad - Tért vissza a fájdalmas témához.

Vettem egy mély levegőt és lassan fújtam ki, hogy lenyugtassam magam és még véletlenül se jusson eszembe elereszteni több könnyet. Normálisan véget kellett vetnünk ennek az egésznek és megbeszélni ezt, mielőtt valami bennünk ragadna és további kételyeket okozna vagy vitákat szülne.

- Miért nem - Vettem egy újabb mély levegőt és nyeltem egyet, ahogy a gombóc elkezdett visszamászni a torkomba az engedélyem nélkül. - Miért nem lökted el?

Yoongi ujjai megdermedtek az arcom simogatásában és megnyalta az ajkait.

- Ellöktem - Felelte kemény hangon.

Halványan elmosolyodtam és megingattam a fejemet, ahogy az agyam levetítette a kellemetlen képeket a szemeim előtt. Ahogy amit végignéznem, az első pár másodpercet, amikor Yoongi nem tett semmit az ellen, hogy a szájától elválassza annak a másik nőnek az ajkait.

- Azt, amit én láttam..

- Csak meglepődtem - Szakított félbe egy szintén meglepő vallomással, mire kikerekedtek a szemeim.

Yoongi meglepődött attól, hogy lekapta egy csaj? Ne hülyéskedjünk egymással, ez volt a mindennapi tevékenysége, mielőtt én megjelentem volna. Láthatta a kételkedést és az értetlenséget a szemeimben, mivel megingatta a fejét és egy halvány mosolyt ejtett meg felém, mielőtt elkezdte volna magyarázni.

- Olyan gyorsan kapott le, hogy nem hittem el, hogy meg merte tenni - Ingatta a fejét továbbra is és mintha egy kis harag gyúlt volna a szemeiben. - Az a ribanc egyszerűen csak kérdés nélkül megcsókolt, érted? Mire eljutott az agyamig, hogy mi van, szerintem már elfordultál.

Bólintottam egyet, hogy értettem. A düh a szemében hihetőbbé tette a sztorit, amit már amúgy is elhittem neki, mivel a legjobb barátnőm is ezt állította, Yoongi legjobb barátja is és maga a férfi is, akin az elmúlt hónapokban nem láttam annyi érzelmet, mint amennyit ebben a pár percben mutatott nekem a történtek miatt.

- Ugye hiszel nekem? - Kérdezte már sokadjára.

Aztán meglepetésemre lehajtotta a fejét és a mellkasomra hajtotta, és kezeit a derekam köré fonta, hogy egy gyerekes ölelésbe vonhasson. Pislogtam párat, mire felfogtam, hogy a kemény és jeges srác, aki egy mosolyt sem engedett meg, sőt még a saját édesanyja sem látott rajta érzelmeket, megadóan egy kisfiús ölelésbe nyomja magát a mellkasomra. Halványan elmosolyodtam és a nyaka köré fontam a kezeimet. Lassan simogattam meg a hátát és fúrtam az ujjaimat a hajába, hogy elrejtsem a puha tincsekben a kezemet. Yoongi vett egy mély levegőt vett a cselekedetemre és lassan felemelte a fejét, hogy ismételten a szemembe nézhessen.

- Elfelejtjük? - Kérdeztem halkan.

Közben még mindig lassan simogattam a haját és néha egész mélyen beletúrtam a menta zöld tincsekbe, amik egy felhő puhaságát idézve kulcsolódtak a kézfejemre. Halványan mosolyogtam, amíg vártam a válaszát. Az az igazság, hogy nem igazán szerettem volna sem tovább beszélni erről, sem pedig igazán emlékezni erre. Fáradt voltam és kimerült az elmúlt napok betegsége miatt és a sírás miatt, ami ugyan csak pár percig tartott, de annyira leszívta minden energiámat, hogy már alig bírtam értelmes gondolatokat kreálni a fejemben és szinte minden pislogásból kényszerítenem kellett a szemhéjaimat, hogy fel is nyitódjanak. Yoongi is elmosolyodott és bólintott egyet.

Egyik kezét még mindig a hátamra kulcsolva hagyta, ami az öleléséből maradt ott, viszont a másikat az arcomra tette és az egész tenyerét ráfektette a meleg orcámra. Lassan lehajoltam és egy gyors csókot nyomtam a szájára, amit ő boldogan viszonzott. Ahogy ajkait mozgatni kezdte az enyémeken, a keze is nekiindult és finom mozdulatokkal a hajamba csúszott, mire én aprót mosolyogtam a csókba. Nagyon jól esett és csak most jöttem rá, hogy mennyire is függővé váltam a szájától és az ízétől. Hiányzott, de visszakaptam és remélem, hogy többet nem is fogom elveszíteni.