Yoora egy olyan átlagos lány, akinek átlagos szükségletei vannak, amihez természetesen pénz kell. Hogyan is tudná legkönnyebben ezt megszerezni egy olyan húsz éves lány, aki imádja a gyerekeket, mint babysitterkedést vállalni a közelben? Kap egy nag...
Felöltöztem gyorsan, hogy azért még se egy régi, szakadt pólóban várjam Yoongi-t. Most én léptem és én hívtam át magamhoz estére, hogy aludjon itt, nehogy azt higgye, hogy bármi takargatnivalóm van előtte, hogy folyamatosan csak én megyek hozzá, őt meg nem hívom át. Reggel a húgánál kezdek, mert csak délután van egyetemem, úgyhogy a férfi beleegyezett, hogy annyival korábban keljen velem, hogy én kilencre oda tudjak érni hozzájuk -vagyis a szüleihez- és még így is kényelmesen be fog érni ő is a kiadóhoz, ahol dolgozott. Hála a magasságosnak, már több időt töltött a stúdióján kívül, így amikor átmentem hozzá, akkor már tudtunk kettesben lenni a munkaszobáján kívül is. Gondolom kellően elfáradt a munkában, még ha egész végig ülnie is kellett és csak azt csinálnia, amit egyébként mindig csinált és imádta. De láttam rajta, hogy még ez is megterheli és néha tizennégy meg tizenhat órákat töltött bent a kiadónál a saját, kapott stúdiójában, hogy tökélyre fejlesszen egy-egy dalt, de olyan is előfordult már, hogy felkérték egy dal megírására és Yoongi negyven perc alatt összedobta a szöveget és hozzá a dallamot is, tehát potom háromnegyed óra alatt megírt egy egész dalt. Büszke voltam rá és szinte még engem is boldogsággal töltött el, ahogy ő dolgozik, mert csak rá kellett néznem és ha csak a felszínes arcát láttam is, sugárzott a férfiból a boldogság és az elégedettség saját maga és főként a munkája iránt.
Megágyaztam plusz egy főre a hálószobámban, amit már régen tettem, mert amikor a legjobb barátnőm nálam alszik, akkor vagy kinyúlik a kanapén még azelőtt, hogy betuszkolhatnám őt a szobába, így csak egy paplannal szundikálja végig az éjszakát, vagy egy paplan alatt nyomjuk az éjszakai műszakot, hiszen vagyunk már olyan jóban, hogy ezt megtehessük, anélkül, hogy ferde hajlamok pattannának ki bárki fejéből. Összepakoltam a lakásban és bár tisztaság volt, mert előtte egy nappal csináltam nagytakarítást, idegesen mászkáltam, nehogy elöl hagyjak egy bugyit, a mosógépben maradjon valami, a kaja biztosan a hűtőben legyen -és ezt négyszer néztem meg, mintha ki tudott volna mászni a hűtőmből-, és hogy minden a legnagyobb rendben legyen a barátom érkezésekor.
Izgultam, de gőzöm sincs, hogy miért. Nem az első alkalom volt, hogy találkoztam vele, nem is az első nap, hogy egy lakásban kettesben maradtunk volna, de még csak nem is a legelső alkalom, hogy együtt aludtunk volna. Talán azért, mert az első alkalom volt, amióta összevesztünk azon a félreértésen. Pár napja, talán egy hete volt már, hogy kibékültünk és mindent sikeresen megbeszéltünk, de Yoongi nem hívott át, ami nagyon meglepett. Tartotta a távolságot és nem akart tolakodó lenni, hátha még haragszom rá a történtek miatt. Nem vallott rá ez a hatalmas érzelmesség és figyelmesség, de egyre jobban kezdett nem saját maga lenni, persze jó értelemben. Egyre többet mutatott az érzelmeiből és egyre többet árult el magáról, lassú volt és gyengéd és figyelembe vette a kívánságaimat, az érzéseimet és a határaimat is, amiket bár feszegetett, hogy egyre tovább és tovább jusson velem, mégsem akarta áttörni őket egyik pillanatról a másikra. Persze még így is voltak semmitmondó, jeges arcok, felszínes hangszín és perverz beszólások, de ezek az ő részei, nem lepődöm meg rajta.
A csengő hangjára felkaptam a fejem és már csak a zárt ajtót bámulva is egy hatalmas vigyor terült el az arcomon. Megindultam, hogy kinyissam, közben próbáltam beharapnia számat, hogy legalább egy mosollyá szelídítsem a vad vigyort a képemen, mert elég eszelősen nézhettem ki. Lenyomtam a kilincset és kitártam az ajtót a férfi előtt, aki lezseren állt a küszöböm előtt, jobb vállával a falnak támaszkodva, hogy ne kelljen a saját súlyát tartania.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Hej, babygirl - Köszöntött lazán, egy halvány mosollyal a száján.
- Szia - Mosolyogtam rá és félreálltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni.
Yoongi belépett, de mielőtt elhaladt volna mellettem, megállt és lenézett rám. Én visszanéztem és felfelé fordítottam a fejem, hogy kényelmesen tudjak a szemébe nézni a méretkülönbség miatt. Jobb kezemből kiengedtem az ajtót és egy erősebb lökéssel becsuktam azt, hogy egy centimétert se kelljen ellépnek a férfi elől. Yoongi ledobta a táskáját a kezéből a lába mellé és tett felém egy fél lépést, amivel teljesen hozzám nyomta a testét. Egy féloldalas mosollyal nézett rám, majd mindkét kezét felemelte és az arcomra tette, hogy ujjainak a végei a hajamban landoltak. Lehunytam a szemem egy pillanatra és vettem egy mély levegőt, ahogy a puha tenyerek végigszántottak az orcáimon, aztán visszanéztem rá. Yoongi megnyalta a száját és lassan lehajolt. Én a mozdulata elé mentem és kissé felfelé tartottam az államat, hogy a szája minél előbb elérhesse az enyémeket. Puha ajkai az enyémekre nyomódtak és szinte bármiféle bevezető nélkül már a nyelvét is átnyomta a számba. Meglepetten, egy halk nyögéssel nyugtáztam a heves csókját, mire a hangomra aprót szorítottak az ujjai a hajamban. Nyelve puhán, mégis erőteljesen simogatta az enyémet, ahogy feltérképezte a számat és mélyen csókolt. A vezetésért már meg sem próbáltam harcolni, hiszen tudtam, hogy felesleges. Yoongi jobban csinálta és tökéletesen irányította a csókunkat minden egyes alkalommal, ráadásul biztosan nem hagyta volna, hogy ezt elvegyem tőle. Legfeljebb vadabbá változtattam volna a csókot, de eredményt nem értem volna el vele. A férfi egy halk cuppanással elvált az ajkaimtól és egy kisebb csók után végleg eltávolodott tőlem. Felnyitottam az élvezettől lecsukódott szemeimet és belenéztem a csillogó, mélybarna íriszekbe, amik nem túl távol lebegtek előttem és amik szintén az én szemeimbe voltak kapcsolódva. Yoongi ujjai lassan simogatták az arcomat, ami nagyon jól eső gyengédség volt és amit imádtam tőle. Kezdtem megtanulni a saját ízlésemet és akarataimat is mellette, így már tökéletesen tudtam, hogy addig, ameddig eljutott velem, imádtam a vehemens és erős kezeit és szorításait, imádtam, amikor nem tudott parancsolni magának és éhes kisgyerekként tapadt a számra vagy csókolta a nyakamat, imádtam, ha morogva kellett tudomásul vennie, hogy nem haladhat tovább a combomon és amikor az ujjai belemélyedtek a húsomba, ahogy engem is, de főleg magát tartotta távol a következő eseményektől. Viszont megőrjített, ha gyengéd volt, ha alig hozzám érve simogatta valamelyik testrészemet, ha vigyázva csókolt, mintha attól félne, hogy elfutok, ha éhesebben kap rám. Felettébb kedveltem benne ezt a kettősséget és azt, hogy sosem tudtam, melyik oldalával találom szemben magam.
