A babysitter /BTS_SUGA/

10.

- Komolyan? - Hüledezett drága barátnőm az utcán, miközben sétáltattuk a kutyáját.

- Komolyan - Sóhajtottam.

Elmeséltem neki az elmúlt hetek történéseit és alakulásait, hogy Yoongi mennyire megváltozott és nem történetesen a legjobb irányba, ugyanis egyre bunkóbb, egyre parasztabbul viselkedik és egyre jobban játssza a rámenőt tini fiút. Már nem bírtam vele, szinte minden nap tett valami megjegyzést, ami a szexel kapcsolatos volt, vagy azzal, hogy mennyire jónak tartja magát az ágyban, de legalább elejtett egy kétértelmű mondatot, amivel az ágyában való tevékenységekre célzott. Nem különösebben zavart, mert meg kell, hogy mondjam, hogy nem vagyok egy zavarba jövő kislány, aki az első ilyen mondattól elpirul és hátat fordítva elrohan. Inkább felvettem Yoongi fellengzős stílusát és belementem a játékaiba, folytattam a perverz mondatait és válaszolgattam ugyanolyan stílusban a megnyilvánulásaira. Viszont ez az utóbbi pár napban igazán elharapódzott, ugyanis amikor a srác félmeztelenül áll előttem, alig pár centire, lehajtott fejjel és így, konkrétan majdnem egymás szájába sziszegtük az ocsmány, egymást szapuló mondatainkat és majdnem sikerült megcsókolnia, hát akkor már egy kicsit meghátráltam. Lehet, hogy ezzel Yoongi tudtára adtam, hogy valójában tényleg nem vagyok ilyen, sem ennyire jártas ebben a világban, sem pedig ilyen nagyszájú, de istenem, másként nem tudtam vele szót érteni, csak a saját nyelvén. És igen, zavarba jöttem. Zavarba jöttem az ajkaitól, amik szinte már az enyémekhez értek, zavarba jöttem, ahogy a meleg levegője a szavakkal az én számra csapódott és zavarban voltam magától a testétől, amit már sokszor láttam, de akkor, abban a helyzetben túl soknak, túl melegnek, túl közelinek bizonyult. Féltem, hogy ha sokáig folytatjuk ezt, akkor valahogy az ő közelében rám ragad a stílusa és a végén még az agyam is lesüllyed odáig, hogy az ágyában kössek ki, és ez volt a legutolsó dolog, amit akartam. Természetesen mindenki befeküdt volna az ágyába, akkor is, ha tökéletesen tagadta ezt az állítást, hiszen eszméletlen pasi volt. Igen, én is kíváncsi voltam a teljesítményére, hogy milyen érzés, mennyire durva és az ágyban is ilyen szívtelen e. De nem akartam megtenni, mert nem az voltam, aki bárkivel összefeküdt. Igen, Yoongi-nak igaza volt és még nem csináltam soha, szűz voltam. Húsz évesen a mai világban nehéz volt, de így neveltek. Hogy csak azzal, akivel tényleg úgy érzem, hogy szeretem és érdemes arra, hogy megosszam vele ezt a nagy élményt, és aki tud vigyázni rám. Na most, Min Yoongi pont az ellentéte volt, aki senkit sem szeretett, főleg nem engem, nem is ismertük egymást, folyton veszekedtünk, mint egy hatvan éve együtt élő házaspár, akik a legnagyobb ellenségei egymásnak, nem volt érdemes arra, hogy ezt a nagy dolgot neki adjam és főleg nem az volt, aki vigyázott volna rám. Nem érdekelte volna, ha fáj, nem érdekelte volna, hogy ez életem egyik legnagyobb dolga és emléke, akkor is ilyen szívtelen barom lett volna, a saját élvezeteit hajszolva és engem leszarva.

- És nem feküdtél még le vele? - Kérdezte a barátnőm, ahogy tovább sétáltunk, már visszafelé a házuk felé.

- Dehogy feküdtem! - Tiltakoztam azonnal. - Ismersz, ne bántsd meg az érzéseimet ilyenekkel! - Kaptam a szívemhez drámaian, mire mind a ketten felnevettünk. - De komolyan, tudod, hogy nem tenném meg.

- Tudom - Sóhajtott. - De te is tudod, hogy muszáj lesz előbb vagy utóbb megtenned. Nem vonulhatsz be apácának.

- Ugyan miért nem? - Forgattam meg a szemem. - Úgy mondod, mintha kötelező lenne lefeküdnöm valakivel, csak mert húsz vagyok.

- Nem azért, mert húsz vagy és nem is kötelező - Ingatta a fejét a barátnőm. - De be kell látnod, hogy neked is vannak szükségleteid.

- Hm - Bólintottam, hiszen igaza volt.

- Ráadásul ez a Yoongi nem rossz pasi - Folytatta.

Kellett nekem megmutatnom neki őt. Pár napja a plázában sétáltunk és egy emelettel lejjebb Yoongi meg két haverja ültek az egyik kajáldában és megmutattam a barátnőmnek őt, aki azóta is csak azt tudja hajszolni, mennyire jó csávó és ha én nem, majd ő bekebelezi. Hát, egészségére. Drága barátnőm mindig is szeretett bulizni és fiúk közelében lenni, sokkal korábban, már tizenhat éves korában elvesztette a szüzességét az akkori 'nagy szerelmével', azóta pedig nincs megállás. Pasiról pasira, kapcsolatból kapcsolatba. Őt nem rázta volna meg, ha lefekszik Yoongi-val és aztán soha többé nem találkoznak és egy büdös szót nem váltanak megint, de én az ellenkezője voltam. Nem tudtam volna megtenni, aztán továbbra is ott dolgozni, találkozni vele és hallgatni a beszólásait meg a megjegyzéseit rám. Főleg azután, hogy megtudta volna, hogy igaza volt és még tényleg szűz voltam. Nem, mintha ez nagy baj lett volna, nem bántam, hogy még az voltam, sőt, büszke voltam, hogy nem tartoztam a buliban szexelek klubba. Akkor is, mindenkiben van annyi büszkeség, bennem is, hogy belássam, nem jó dolgokat sejtetett volna a jövő, ha ez ténylegesen kiderült volna. Csak egy hónapot kellett biztosan kibírnom még, mielőtt elkezdődött volna az egyetem, utána már csak kevesebbszer kell majd mennem dolgozni, és talán Yoongi is visszamegy a saját házába, ami nincs nagyon messze, de legalább nem kell néznem az arcát minden nap, ha Haru-ra vigyázok. Mert hála a magasságosnak, hogy Yoongi is külön lakik, csak a suli szünetében terhelte magával a szüleit és a kis tesóját, aztán visszaköltözött a magán lakába, ahonnan valószínűleg nem nagyon bukkant elő.