A babysitter /BTS_SUGA/

41.

Megvártam, amíg Yoongi kinyitja a zárakat az ajtaján, végül belöki az ajtót. Alig tudtam megállni a lábaimon, szívem szerint vagy azonnal összeestem volna, mert annyira nem volt erőm, de a másik oldalról pedig olyan izgalom töltött el, hogy úgy éreztem, hogy le tudnám futni a félmaratont. Beléptünk a lakásba, ami egy emeletes ház negyedik emeletén volt, azon a szinten még két másik ajtóval. 

Körbenéztem, miközben levettem a cipőimet, ahogy Yoongi is. 

- Gyere, megmutatom a lakást - Szólalt meg mellőlem a férfi. 

Letettem a táskámat a földre, amiben a ruháim és a szükséges eszközeim pihentek és mosolyogva bólintottam. A férfi elindult, én pedig követtem őt. Nem volt nagy lakás, de egy embernek bőven elég volt ahhoz, hogy kényelmesen elférjen és gond nélkül lakhasson benne, pont, mint az enyém. Balra rögtön egy nappali volt, ami szintén nem volt nagy, csak egy kanapé volt a falnak tolva, vele szemben pedig a tévé egy állványon állt. A tévé két oldalán hatalmas polcok magasodtak, tele filmekkel és lemezekkel. Szemben a hálószoba nyílt, ami szintén csak az alapfelszereléseket tartalmazta, egy franciaágy, egy hatalmas szekrény és egy íróasztal, ennyi. Pont elég ahhoz, hogy otthonos legyen, de nem túl sok és zsúfolt. A hálószoba melletti ajtó a kihagyhatatlan és elhanyagolhatatlan stúdió volt, ahol gondoltam Yoongi a napjai nagy részét tölti. Ugyanúgy, akár a szülői házban, itt is megvoltak ugyanazok a felszerelések, talán tényleg ugyanazok és hurcibálja őket ide-oda, ha megy haza. Továbbá egy kisebb fotel és egy zongora és pihent az üvegfal mögötti felvételi részen. A bejárattól jobbra a konyha volt, egyben az étkezővel. Utoljára pedig a fürdőszoba, szintén csak egy káddal, a vécével és egy mosdókagylóval, semmi extra.

- Szép - Bólogattam, ahogy visszasétáltam az előszobába és még egyszer körbefordítottam a fejem, hogy még a plafont is megnézzem.

- Kösz - Felelte semlegesen Yoongi. - Kérsz inni vagy enni esetleg?

Megfordultam, hogy szemben legyek vele és elmosolyodtam.

- Valamit inni, köszönöm - Fogadtam el zavartan az ajánlatot.

De miért jövök zavarba egy pohár italtól? Jesszus, hosszú lesz ez az este.

Yoongi nem sokkal később megjelent két pohár naranccsal és az egyiket a kezembe adta. Fejével biccentett a nappali felé és el is indult. Én sem akartam egész nap az előszobában ácsorogni, úgyhogy követtem a házigazdát és besétáltam a nappaliba, miközben belekortyoltam a hideg itókámba. 

- Érezd otthon magad - Mosolygott rám Yoongi.

Leült a kanapéra és én is helyet foglaltam mellette. Sóhajtva hátradöntöttem a fejem és elengedtem magam, hiszen nagyon fáradt voltam már. Nem hiába terveztem átaludni az egész hétvégét, az energiám lassan a béka feneke alatt volt.

- Álmos vagy? - Kérdezte Yoongi.

Előre hajolt és letette a poharát a kis szekrényre, ami a kanapé mellett volt, szinte láthatatlanul elbújva a dívány mögött. Egy kisebb éjjeli lámpa volt rajta és ennyi, semmi több. Mosolyogva Yoongi felé fordultam és bólintottam.

- Hosszú volt a hét - Feleltem neki.

- Egy film? - Kérdezte mosolyogva. - Azon tudsz pihenni, meg én sem kapok ihletet semmi másra.

Zavartan elmosolyodtam a mondatától és bólintottam. Az egyik felem örült, hogy itt volt, a másik haza akart rohanni, még mielőtt bármi is történne. Ugyanúgy az egyik felem azt kívánta, hogy bárcsak ne lenne ilyen félénk és azonnal magára rántaná a férfit, de ismét ugyanúgy a másik felem kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy bármi is történjen.

- Mit szeretsz? - Kérdezte Yoongi, aki már a tévé melletti magas polcokat mustrálta. - Horror?

Hátranézett rám és elmosolyodott. Elhúztam a számat, mire ő sóhajtott egyet.

- Tudom, hogy a vendégnek illik választani, de nem fogok sem romantikus, nyálas izéket nézni, sem sorozatokat - Jelentette ki.

Felnevettem és én is letettem a poharamat a kanapé melletti kis állványra.

- Jó lesz a horror - Feleltem sóhajtva, előre tartva tőle, hogy melyiket fogja választani.

Yoongi halkan dudorászva szaladt végig a DVD tokok borítóin és nézte végig a címeket, míg nem talált egy számára kedveset. Mosolyogva felmutatta nekem én meg csak megrántottam a vállamat, mert egyrészt nem ismertem, másrészt meg úgysem lett volna más választásom. Yoongi berakta a lejátszóba és bekapcsolta a tévével együtt. A kezébe fogta a távirányítókat és visszahuppant mellém a kanapéra, aztán az irányítókkal beállított mindent az induló filmen.

- Nasi? - Kérdezte, ahogy letette a földre a kapcsolókat.

- Nem, köszi - Ingattam a fejem mosolyogva.

- Jó - Bólintott.

Kényelmesen elhelyezkedett és felemelte a jobb kezét, ami hozzám közelebb volt. Kérdőn néztem rá, mire ő csak megforgatta a szemét.

- Idebújsz? - Kérdezte unott hangon.

Egy néma 'O' hangot formáltam a számmal és zavartam közelebb csúsztam hozzá. Yoongi a karját leejtette a vállamra és azzal is még közelebb vont magához. A lábaimat kényelmesen felhúztam a díványra és ha már Yoongi erős karjai némán noszogattak, akkor eleget téve a kérésnek a felsőtestére dőltem. Amint hozzáértem és a fejem is landolt a vállán. a szorítása kicsit enyhült, miután megkapta, amit akart. Zavartan nyeltem egyet és megpróbáltam a filmre koncentrálni, amin még csak a szereplők nevei indultak el a főcím zenével, de már is éreztem azt a borzongást a gerincemen, amit a horror okoz. Elég volt a sötét kijelző és a hátborzongató zene ahhoz, hogy még semmi se történjen, de már érezzem, hogy ez bizony nem az én kedvencem lesz.

Yoongi közelsége pedig nem is tudom, milyen volt. Nyugtató volt, hiszen a meleg, amit ontott magából, azonnal lenyugtatta a testemet a kezdeti idegességtől és rájöttem, hogy nem olyan nagy dolog hozzábújni a barátodhoz. Sőt, egész kényelmes és nagyon jó dolog. Az egyenletes, lassú légzése még az ijesztő film közben sem változott meg, amit nem értettem, de biztosan látta már a filmet. Vagy neki akkor is ilyen nyugodt a természete, ha az életéért kell rohanni? Kinézem belőle, hogy a rablója ijed meg a tökéletes, nyugodt és magabiztos kiállásától és inkább tovább áll, mint hogy packázzon vele.