Vámpírok Seoulban és én

3

-Akkor ismerjük meg egymást! -mosolygott rám.-elmehetnénk a parkba, beszélgetni!
- jó ötlet. -mondtam - De most kimennél? Át szeretnék öltözni! -néztem rá az ajtóra.
-Muszáj kimennem? -kérdezte perverz mosollyal az arcán.
-Na indíts kifelé!-röhögtem el a végét.
-Na jó-játszotta a sértődöttet, majd kinyitotta az ajtót, és kiment.
Gyorsan odafutottam a szekrényemhez, majd kiválasztottam egy szettet.Elfutottam a fürdőbe, megmosakodtam, megmostam a fogamat és megfésülködtem.

Gondoltam adok egy esélyt ennek az idegennek, hiszen nekem már mindegy, bántani úgysem tud.

A konyhában csörömpölést hallottam, ezért lementem megnézni mi történik ott . Mikor leértem , az asztalon meg volt terítve egy személyre, és YoonGi elővette a zabpelyhet és a tejet, majd az asztalra tette.
-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem a nekem háttal tevékenykedő fiútól, aki megfordult és rám nézett
-Gon... Azta... -nem tudom mi volt ez de oké.
-Mi az? Baj van? -kérdeztem meg tőle.
-Gyönyörű vagy. -mondta még mindig bámulva engem.
-kö... köszi-mosolyogtam rá.
-Szóval gondoltam enned kéne valamit.
-Te nem eszel?-kérdeztem,mire ő csak elmosolyodott.
-Nem gondoltad végig amit mondtál, ugye? -röhögte el magát.
-Ajj de hülye vagyok .-ütöttem fejbe magam, majd én is elkezdtem nevetni .
-Ilyet ne ajánlj fel egy vámpírnak , mert különben téged esznek meg! -nevettünk mégjobban, majd leültem az asztalhoz, és falatozni kezdtem.
-Vannak rajtad kívül mások is?-kérdeztem tőle.
-Sokan vagyunk... De én elköltöztem közülük 6 barátommal, mert ők mások mint mi. -komolyodott el.
-Mitől olyan mások hogy ezért elhagyjátok őket ?-kerestem a választ.
-Ők nem ismernek határokat, és akár városokat is lemészárolnak egy este alatt, míg mi csak kórházi adományozott vérből élünk, mert nem akarunk öldökölni...-fejtette ki nekem.
-Értem. -mondtam, miközben befejeztem az evést.

Felálltam, majd a mosogató fele lépdeltem, de a kezemből kiesett a tányér, és darabokra tört. YoonGi segített összeszedni a szilánkokat, de amilyen szerencsétlen vagyok, elvágtam az ujjam a tányér egy darabjával, majd folyni kezdett belőle a vér. YoonGi egyből a kezemre nézett és hátrálni kezdett... amit én egyből megértettem, és futottam a fürdőbe.
-Ne haragudj!-mondta a fiú az ajtónak támaszkodva.
-Semmi gond.-mondtam, miközben mostam le a vért a kezemről.
-De Lisa! Igen is gond! Meg is ölhettelek volna!-mondta nekem, magát hibáztatva.

Mivel már bekötöztem a sebet, odaléptem hozzá, majd megöleltem,és az ölelést ő is viszonozta.
-Nem öltél volna meg! Arra nem lettél volna képes!-mondtam a szemébe mélyedve.
Miután kimentünk a fürdőszobából, felvettük a kabátunkat, és indultunk a parkba. Mikor odaértünk, eszembe jutott valami.

-Majd megismerhetem a barátaidat?-kérdeztem YoonGitól.
-Nem tudom hogy jó ötlet lenne 7 vámpír közé bevinni egy ilyen törékeny lányt.-mondta a szemembe nézve.-De ha szeretnéd,akkor bemutatom neked őket. Bántani úgysem tudnak,mert megvédelek!-Mondta úgy, mintha az életéről beszélne.
-Miért akarsz ennyire vigyázni rám?
-Mert érzek irántad valamit, amit nem szabadna, mert a végén úgyis megbántalak! -mondta szomorúan.
-Mit érzel irántam?-kérdeztem
-Lisa... Én ... szeretlek ! -nyögte ki, de valaki hátrarántott, és megpofozott.

Nem tudtam vele foglalkozni, mert csak YoonGira tudtam koncentrálni... mi az hogy szeret?? Hogy szerethetne engem bárki is?! Főleg hogy alig beszéltünk egymással...

Az anyám volt az aki kirángatott ebből a szép pillanatból.  Mikor megláttam , hogy az egyik közeli padon ott ül apa, a húgom, és egy másik pali, ránéztem YoonGira, majd megráztam a fejem, hogy vigyázzon mit csinál.

-Mit képzelsz magadról?Kitesszük a lábunkat a házból ,és máris pasizol?-ordította a képembe , de YoonGi elém lépett(!?),és elkezdett kiabálni.
-Maga mit képzel magáról?Mégis mennyit tett a lányáért ,hogy kérdőre vonja? Egyébként is! Nézzen már rá a kisebbik lányára! Úgy néz ki mint egy utolsó szajha!-köpte a megmentőm a szavakat anyámnak, de ami ez után történt, senki nem gondolta volna... Mivel a padon ülő családom mindezt hallotta, ezért a húgom új szerzeménye felállt az apám mellől, és odajött hozzánk, és behúzott egyet YoonGinak.
-Tudd kiről ,hogyan beszélsz öcsi! -mondta büszkén Shi Ji pasija.
YoonGi rám nézett, és láttam hogy milyen szörnyetegként.A szemét piros erek lepték el, a szemfogai mint ha egy ragadozóé lenne.Teljesen más volt,mint ahogy megismertem.Nagyon megijedtem, de tudtam , valamit tennem kell hogy ne tépje le a fejét, ezért odaléptem hozzá, és megfogtam a kezét ,majd arcon pusziltam. Miután a szörnyeteg énje eltűnt, odamentem ahhoz a sráchoz, aki ezt hozta ki belőle, és megpofoztam. Már nyúlt volna utánam, hogy megrángasson, de én megfogtam YoonGi kezét, és futni kezdtem vele.Hallottam a húgom hangját, hogy éppen szitkozódik.Mikor elég messzire kerültünk, leültünk egy padra, és láttam hogy egy zöld folt van az arcán.
-Sajnálom... én ezt nem akartam.- mondtam, miközben a vállába fúrtam az arcom .
-Nem te tehetsz róla.-mondta , majd megölelt.-haza kéne menni -súgta a fülembe.
-Így hogy menjek haza?-kérdeztem könnyekkel küszködve.
-Én úgy értettem az én otthonomba -magyarázkodott.
-És a barátaid mit szólnak hozzá, hogy embert viszel a házba?-néztem a szemébe.
-Az elején lehet hogy meg akarnak majd enni, de nem lesz semmi baj.-nevette el magát.
-Köszi szépen-mosolyodtam el, majd elindultunk a lakásuk felé.Pár perc múlva oda is értünk, majd megálltunk az ajtó előtt.
-Vigyázok rád, bármi is történjen!-mondta YoonGi, majd a hajamba nyomott egy puszit.Beléptünk az ajtón, és beljebb sétáltunk a nappaliba, ahol ott ült a kanapén 4 fiú .