Vámpírok Seoulban és én

39

-Én akkor is vámpír akarok lenni!
-Én pedig ezt nem akarom, de máshogy nem lehetünk együtt örökké ...

------------------------------------------------

-Változtass át!
-Nem akarlak!
-De én akarom!
-Én meg nem!
-És engem akarsz?
-Téged nagyon is akarlak!
-Akkor nem csak engem akarsz, hanem az akarataimat is!-Nézett rám hülyén
-Mivan?? Ez tiszta hülyeség!
-Hidd el, nem az! Csak kérlek,változtass át!
-De nem akarok fájdalmat okozni neked!
-Fájdalom egy fél napon keresztül, de boldogság egy életen keresztül,és tovább!-Fogtam meg az asztalon a kezét.
-Hát jó... legyen! -mondta szomorúan, mire nekem tányérméretűre nyíltak a szemeim, és levakarhatatlan mosoly keletkezett az eddig be nem álló számra.
-Vámpír leszek! Vámpír leszek!- csókoltam meg lassan és érzelemmel telve, mikor megéreztem egy könnycseppet az arcán.

Elváltunk egymástól, majd letöröltem a szomorú könnycseppet az arcáról.
-Nem kell félned! Nem lesz semmi bajom, ha te változtatsz át!- bíztattam, majd felálltam a székből, és YoonGi ölébe ültem. Karjaimat a nyakába csúsztattam, és mellkasához bújtam, de ő ellökte a kezemet, majd letett az öléböl, és felrohant az emeletre.

Jimin éppen a konyhába készült, így meglátta az elsuhanó YoonGit. Rámnézett válaszra várva, de én megráztam a fejem, és sírva a padlóra borultam. Arcomat a kezembe temettem, és csak a zokogásomat lehetett hallani. Jimin odarohant hozzám, és átölelt.
-Ne sírj! Biztos megbékél majd! Nagyon szeret téged, és biztos nem tudna rád sokáig haragudni !  Naah! Mondd el mi történt!- bíztatott.
-Nem... nem akarja h... hogy olyan legyek mint... mint ti-Sírtam
-M...mi ?? M... mármint vámpír? - kérdezte meglepetten. Nem örül ő se a választásomnak... ő is félreáll az én oldalamról. És mit teszek ha a többiek szerint is hülyeség?? Én akkor is YoonGival akarok lenni!
-Te se szeretnéd... -mondtam könnyes szemmel
-Én csak nem akarom hogy olyan döntést hozz, amit később megbánhatsz. A vámpírrá válás nem könnyű dolog. És nem is olyan jó érzés az átváltozás, majd az utána lévő éhség, és az azutáni dolog, azaz az életedben a leghosszab ideig tartó bűntudat, amit azért fogsz érezni, mert embervért iszol, és embereket akarsz ölni. -simított el egy hajtincset az arcomból
-Te is most a véremre szomjazol?-néztem a szemébe kétségbeesett arccal.
-Nem fogok hazudni... a véred tényleg csábító, de az önuralmam nagy! Megtanultam Lea mellett hogyan kell uralnom a vágyaimat, így elhiheted, hogy  nem foglak megenni !-mosolygott rám
-Szerinted YoonGi átváltoztat?
-Nem fogja engedni hogy más változtasson át! Azt akarja hogy az övé legyél.
-De azt mondta...
-Lehet, de nem lenne rá képes, hogy végignézze, hogy mondjuk én átváltoztassalak.

-Nah gyere! Menjünk, nézzük meg hogy hisztizik-e még ez a seggfej-mosolyodott el. Felállt mellőlem, majd a kezét nyújtotta felém, amit el is fogadtam.-Töröld le a könnyeid, és mehetünk!- tettem amit mondott, egy mosollyal a szám sarkában.
-Remélem nem haragszik rám!- lépekedtünk felfelé a lépcsőn.
-Hidd el, szeret téged!- értünk az ajtó elé.

A kilincsre tettem a kezem, majd Jiminre néztem, aki bíztatóan bólogatott. Kinyitottam az ajtót. YoonGi az ágyon ült, az arcát a kezébe temette, és sírt. Odamentem hozzá,  leültem az ágyra, és elkezdtem simogatni a hátát, majd hozzábújtam. Ő az ölébe rántott , és a szemembe nézett.

-Asszeem één most.. megyek-vigyorodott el Jimin, és már el is tűnt a csukott ajtó mögöt.

-Ne haragudj! Én csak nem akarok neked fájdalmat okozni!-simította meg az arcom.
-Tudom! -bújtam a mellkasához, és ujjainkat összekulcsoltam.
-Átváltoztatlak ha szeretnéd!- mondta halkan, mély hangon.
-Szeretném! De kérdezzük meg , hogy a többiek mit gondolnak róla!
-Rendben!
-Gyere! Mosd meg az arcod!- húztam magam után a fürdőbe. Amíg ő mosta az arcát, én csak bámultam ... hogy lehet valaki ennyire tökéletes? És az enyém! Csak az enyém!!

-Mit nézel ennyire? -pillantott rám a tükörből, vizes arccal. Csak megrántottam a vállam, és elmosolyodtam, de ekkor megfordult, és lefröcskölt.
-Héé! Ezt miért kaptam?!-kérdeztem nevetésemet visszatartva.
-Mert szeretlek!-Közeledett felém vigyorogva, kezében vízzel. Én elfutottam mögötte, a csaphoz, és megnyitottam azt. YoonGi még mindig engem követett.
-Gyere ide, hadd csókoljalak meg!-mondtam neki , mire mindketten nevetésben törtünk ki. Mikor ideért hozzám, és már vészesen közeledtek ajkaink, a csap alá nyúltam, és arcon fröcsköltem őt vízzel.

-Tényleg így játszunk?Igen??- vigyorogva a hajamra burította a kezében megmaradt vizet, amit én sikítással jutalmaztam.
-Neee! Ne bánts!- fröcsköltem le még egy adag vízzel, majd ő is jutalmazott engem még több folyadékkal.
-Nézd meg mit csináltál!Ázik a fürdőszoba!- nevettem el magam
-Ez nem csak én voltam!-emelte fel a mutató ujját, majd a mondat végét elnevette. A pólója hozzátapadt a kidolgozott testéhez. Közelebb lépett, és megölelt, így még vizesebb lettem.
-Nagyon szeretlek!-nézett a szemembe, majd megcsókolt.
-Én is szeretlek oppa!

A mellkasához bújtam,  és úgy öleltük egymást, mint ha  soha többé nem történhetne meg ez a csodás pillanat.
-Akkor kikérdezzük a többiek véleményét?- nézett le rám.
-Uhum- hümmögtem. - de először öltözzünk át!-Megfogtam YoonGi kezét és összekulcsoltam az ennyémmel, majd úgy húztam őt a szobába. Mindketten a nyitott szekrény elé álltunk, majd úgy kerestük a ruhákat . Kivettük a megfelelő ruhadarabokat, majd öltözni kezdtünk... egymás előtt.

YoonGi épp a pólóját vette le, mikor én egy szál fehérneműben voltam. Megállt a vetkőzésben, és rám pillantott, majd végigfuttatta tekintetét az egész testemen. Belepirultam pillantásába, majd hátat fordítottam neki, és magamra húztam a pólóm és a nadrágom.
-Naaa! Ez nem ér!- nyafogott
-Mégis mi?
-Minek kell rád az a póló meg a nadrág?-grimaszolt, mire nevetésem közbe elpirultam, megint.
-

Oppa!! Ne mondj ilyet!
-De mondhatok, mert az oppad vagyok!- lépkedett felém póló nélkül...

Nem tudtam levenni a szememet a kidolgozott felső testéről.
-Akkor te se stírölhetsz engem!-egy lépésre állt tőlem, de én csak lefele néztem... azaz a hasát néztem, elpirulva. Tett egy lépést felém, megfogta a derekam, majd a hajamba puszilt.-Nem tudok betelni veled!- Nagy kezeit az arcomra vezette, majd felemelte a fejem, és lágy csókban részesített.

Valaki éppen most töri ránk az ajtót, mire mindketten odakapjuk a fejünket. Taehyungot láttuk meg, aki vigyorogva minket nézett.
-Bocsi srácok, látom megzavartam valamit...- nyitotta ki az ajtót, majd visszafordult.-YoonGi... ne legyél vele durva!
-M...mi? Tae! Mi csak csókolóztunk!- pirultam el.
-És utána jött volna a show!- vigyorgott
-Jajjj már Taehyung!
-Egyébként épp le akartunk menni, beszélni a többiekkel.-mondta YoonGi
-De vegyél fel egy pólót!-YoonGi magára kapta a pólóját
-Jó, mostmár mehetünk!

-Mit akartok megbeszélni?-lépkedtünk sorba, lefele a lépcsőn, elől Taehyunggal
-Vámpír akarok lenni!-hadartam el, mire Tae megállt, és rémülten rámpillantott.

Sziasztok!
Sajnálom hogy ez a rész is késett, csak táborba voltam. Aztán megint megyek nyaralni a barátnőmmel, nLiviaa111 el, azaz megint nem lesz egy hétig új rész, ha minden igaz. Nagyon sajnálom, megpróbálok írni ha van időm, ígérem!

Köszi hogy elolvastad ezt a részt, ha tetszett vote és komment jöhet!❤❤