Vámpírok Seoulban és én

38

Már egy hete hogy YoonGi velünk lakik... megint. Végre magam mellett tudhatom. Minden reggel mellette kelhetek, érezhetem a szeretetét, és a csókjait. Minden percben mellette vagyok, és nem engedem magam mellől. Végre megint teljes vagyok.

Az ágyban fekszünk, egymással szemben, és elveszünk egymás tekintetében.
-Olyan gyönyörű vagy!-Simogatja meg az arcomat.
-Olyan helyes vagy!- suttogtam.
-Gyönyörű a szemed!
-Imádom a hajadat!-Túrtam bele szőke hajába, majd elvette onnan a kezemet, és összekulcsolta az övével.
-Imádom a törékeny tested és a kicsi kezeidet!- vágott vissza mosolyogva. Ezen a boldog pillanaton elkuncogtuk magunkat. Odabújtam hozzá, és szorosan átkarolt.

-Oppa!
-Hm?
-Lehet egy kérésem?-tettem fel a kérdést bizonytalanul, mire bólintott- Örökre velem maradsz ugye?
-Hát persze !De ebbe mi a kérés?
-Az öröklét nem emberi életre vonatkozik...-Kezdtem bele, de közbevágott.
-Nem akarsz vámpír lenni miattam! Hidd el!- mondta ki az én gondolatom ellenkezőjét.
-De igen! És készen állok rá! Elég volt az a sok külön töltött idő mindkettőnknek!- tiltakoztam
-Még egy kicsit gondolkozz el rajta... mennyi kínon kell átszenvedned magad. Szörnyeteg leszel... hát ezt akarod?-Tette fel a kérdést.
-Igen! Ezt!
-Rendben... holnap reggelre vámpír leszel!- mondta csalódottan, de bennem felment az adrenalin.
- köszönöm ! Köszönöm! Köszönöm!- csókoltam meg hosszan.
-De nem én változtatlak át! Nem lennék képes megölni téged!-mondta halkan, mintha a könnyeivel harcolna.
-Ez nem gyilkosság! Inkább az életet adnád ezzel!
-Jahhj szívem!- húzott magához- nem tudod te hogy mit is jelent a vámpírság!- puszilt bele a hajamba. Egy könnycsepp gurult végig az arcán, amit le is söpört gyorsan.
-Nem érdekel! Én csak veled akarok lenni , örökre!
-És mi lesz Leával? Őt magára hagyod ? Emberként? -Lesütöttem a szemem.-Látod? Neked embernek kell maradnod!
-De én nem akarok!
-Csak egy valamit engedj meg! Hadd mutassam meg , hogy milyen egy vámpír élete, és utána döntsd el ,hogy tényleg akarod-e!
-Rendben!
-Akkor menjünk el reggelizni!-Ajánlotta fel
-Oké, menjünk!-mondtam, majd elindultam az ajtó felé pizsamában.
-Szerintem ez az öltözet nem lesz megfelelő az erdőbe!-Tágra nyíltak a szemeim, YoonGi pedig elmosolyodott.-
-Hogy mi?
- Reggelizni megy egy vámpír az erdőbe, a barátnőjével, akinek meg akarja mutatni, hogyan kell vadászni-kacsintott rám
-Ohh YoonGi, ne már! Nem is vadászni szoktad a kajád!
-De mindenre fel kell készülnöd!Ha esetleg nem lenne a kezed ügyébe tasakos vér, akkor ne halj éhen!
-Ahhhjj ... jólvan! -Nyavajogva beleegyeztem, majd a szekrényhez léptem. Kiszedtem egy fekete farmert, és YoonGi egyik nagy pulcsiját, majd magamra ráncigáltam, amit Suga boldogan el is nézett. Mikor felöltöztem, összefogtam egy copfba a hajam, majd vigyorogva YoonGi elé álltam.- mehetünk!- pipiskedtem fel hozzá egy puszira, mire ő elmosolyodott.
-Tetszik a pulcsid!-Nyújtotta a kezét, hogy kulcsoljuk össze, és én el is fogadtam.

Lerohantunk a lépcsőn, át az előszobába, ahol meglátott minket Kook és Jin.
-Sok boldogságot fiatalok!- kiáltotta utánunk Jin
-YoonGi vigyázz rá!
-Köszi Jin! És Kook, vigyázok rá!-Mondta YoonGi, majd húzott tovább. Felkaptuk a cipőnket, majd Suga a hátára kapott, és úgy rohant tovább vámpírsebességgel, egészen az erdőig.

Az erdő fái között cikáztak a fénysugarak. Rengeteg állatot megláttam, miközben a fákon ugráltunk. Az egész elvarázsoló érzés volt. Teljesen szabadnak éreztem magam, akinek nincsenek határai, és félelmei sem, bármilyen szakadék felett járok, bármilyen mélyre is kerülök, tudom hogy nem kell félnem , mert bármire képes vagyok... de ez még nem az igazság. Az igazság az, hogy most méginkább nem kell félnem, mert YoonGi vigyáz rám.

Felugrottunk egy kisebb sziklára, ami alatt egy patak csordogált. A patakból egy kecses őz ivott, aminek testét bevilágította a napfény, mint a vízre is, ami csillogott. A pillangók körülötte repkedtek.YoonGi rámnézett.
-Nem félsz?-húzta mosolyra a száját
-Soha!- vigyorodtam el
-Akkor kapaszkodj nagyon erősen!-Adott egy puszit a számra, majd elrugaszkodot... egyenesen az őz hátára.

A szívem megszakadt. Szegény, ártatlan teremtmény. Felsikítottam, mire YoonGi hagyta elfutni az állatot.
-Nem akartalak megijeszteni!Ne haragudj, de ez a napi rutinod lesz... meg kell tudnod, hogy min kell majd keresztül menned!-letett a földre, majd két kezé fogta a könnyes arcom. - sajnálom ... de csak úgy megsúgom, nem akartam megenni... kicsit sok vér lett volna
-Hülye!!-duzzogtam be.
-Naaa... szívd vissza, vagy nem kapsz puszit!
-Nem!
-De!- mondta, majd gyors csókot nyomtam a szájára.
-Hmm...-mosolygott . A szeme szinte csillogott a boldogságtól.-A gyorsaságot nem kell majd megszoknod...- tette karba a kezeit, majd hosszú csókkal jutalmazott.
-Szeretlek!
-Én is téged! De éhes vagyok, menjünk!- ezzel felkapott a hátára, és vissza vitt a házba, ahol Jungkook fogadott.

-Mit csináltál vele?-támadta le YoonGit.
-Csak megmutattam neki, hogyan kell vadászni...
-Miközben a hátán voltam!!-Egészítettem ki YoonGi mondandóját. Erre erősen beleütött Jungkook Suga vállába.
-Áu... ezt miért kaptam??!
-Mert teljesen hülye vagy!
-Ki hülye, és miért ?- szaladt le a lépcsőn Jimin, lemaradva mögötte ,Lea és J-hope
-YoonGi -Válaszolta Kook
-Mi van YoonGival?-Értek le Leáék is.
-Csak hülye!- mondtam
-Ezt tudtuk... de most miért emeltük ki ezt a tulajdonságát?-kérdezte Jimin
-Elvitte vadászni Lisát.
-Te szörnyeteg!- nevette el magát Jimin
-Csak megmutattam neki, hogy milyen egy vámpír számára az élelemszerzés! Örüljetek neki, hogy nem emberen mutattam be ezt!- magyarázkodott
-Akkor már sokkot kaptam volna!- mondtam kitágult pupillával.
-Na jó, Lezárhatjuk ezt a témát! Mi most megyünk enni!- fordult sarkon YoonGi, az én kezemet pedig megfogta, majd ujjainkat összekulcsolta, és úgy húzott maga után a konyhába.

Leültem az asztalhoz, amíg YoonGi sütött nekem rántottát, majd ki is tálalta egy csók kíséretével. Amíg én a rántottám fogyasztottam, aközben elnéztem, ahogyan ő eszik... még mindig varázslatos! És elmondani nem tudom, hogy mennyire aranyos , de egyben ijesztő is. Nem félek, de egy idegen ember biztos tartózkodna tőle.

YoonGi felém tartotta az üvegpoharat, amiben a vér volt.
-Kóstold meg! Nem lesz tőle bajod!-bíztatott. Huh... akkor most meg kéne kóstolnom egy ember vérét?? Na jó... gyerünk ! Csak egy csepp.
Beledugtam az ujjamat a pohárba, majd a számhoz emeltem, és a véres ujjamat kémleltem.
-Biztos?- ráncoltam össze a homlokom.
-Csak próbáld meg! De ha undorodsz tőle, nem kell!

A számhoz emeltem az ujjamat, és lenyaltam róla a vért... YoonGi a reakciómra várt .
-Na? ...Milyen??
-Hát... nem olyan rossz!- húztam mosolyra a számat.
-De ha vámpír leszel, ezt máshogy fogod érezni! Sokkal jobban vágyni fogsz majd rá, mint bármi másra!-magyarázta elrettentésnek.
-Én akkor is vámpír akarok lenni!
-Én pedig ezt nem akarom, de máshogy nem lehetünk együtt örökké ...

Sziasztok!
Bocsánat hogy ennyit késett a rész, csak sokat kellett tanulnom, és táborba is voltam, és megyek is, ahol telefont nem lehet használni. Szóval a következő rész is csúszni fog egy kicsit, ezért bocsánatot kérek!

De remélem tetszett ez a gyenge rész, ha igen , írjatok kommentet, és voteoljatok!

Köszi hogy elolvastad, további szép nyarat mindenkinek!❤❤