Vámpírok Seoulban és én

15

-Engedd el a többieket is!-könyörögtem.
-Jó, de nem akarok még több pofont kapni! -egyezett bele.
-Akkor előtte elmondjuk nekik, hogy amit tettél, nem a te akaratod volt.
-Jó ötlet!-mondta, majd mind az öten felmentünk a fiúkhoz.Szörnyű volt rájuk nézni.
-Srácok!-futottam oda hozzájuk, és kötöztem volna ki Namjoont, de JungLee megállított.
-Mielőtt még megölnek engem a harag miatt, vagy téged az éhségük miatt, előtte magyarázzuk el, és adjunk vért nekik.-Fogta meg a vállamat, majd pár másodperc múlva 4 tasak vérrel a kezében állt mellettem. Elmagyaráztunk mindent ketten a hét fiúnak, akik csodálkozva tág szemekkel bámultak.Kikötöztük őket, és egyből enni kezdtek. Miután végeztek, mindegyikőjüket megöleltem, és csoportos ölelés lett belőle.Miután elváltunk egymástól, eszembe jutott valami. Méghozzá az anyám.

-JungLee! Mi van anyámmal?-kérdeztem mit sem sejtve.
-Lisa... az apád az ő véréből táplálkozik.-mondta elhalkult hangon, megbánóan. Amit nem értettem,mert én nem szeretem anyámat .-Saját maga ajánlotta fel apádnak a vérét. És azóta ő a vércsapja... én sajnálom ...-mondta elhaló hangon.
-Semmi baj ... tudod anyám se szeretett engem,és az érzés kölcsönös.-mondtam szemrebbenés, érzelem nélkül. Bár egyfajta érzelem azért volt. Az utálat.
-Értem... az én anyám... meghalt. Megölte apám.-Mondta halkan.
-Sajnálom!-mondtuk egyszerre a barátaimmal.
-De most ne ezzel foglalkozzunk!-mosolyodott el és váltott témát JungLee.
-Most elengedsz minket?-kérdezte J- hope.
-Sajnálom, még nem.Nemsokára visszaérnek apámék. És könyörgöm ne haragudjatok, ha bántanom kell titeket!- Lesütötte a szemeit,és halkult el a hangja.
-Nincs mit tenned...-mondta Namjoon.
-Téged már bántott ?-kérdeztem JungLeetől, mire ő felhúzta a pólóját,és az izmos hasán,a tetoválások mellett keresztbe végighúzódó sebhelyre mutatott.
-Ezt akkor kaptam, mikor még ember voltam.Később el akarta tűntetni, így megitatott a vérével. De nem tűnt el.Utána még többet bántott. -mutatott a többi sebhelyre,ami volt a tarkóján,a hátán, és a karján. Szörnyű lehetett átélni mindezt emberként.-Aztán egyik nap összevesztek anyával.Egy gyenge nő és egy vámpír között eléggé nagy az erőviszony.17 éves voltam.Apám folyamatosan itatott a vérével, hogy az újjab kínzásai nyoma eltünjenek rólam. Aztán elegem lett az életemből, amit ő is észrevett.Semmi nem érdekelt, a suliba rossz jegyeim voltak, vertek, apámmal neki nem tetszően beszéltem és viselkedtem.Volt amikor nem ettem két hétig semmit. Aztán egyik nap apám bejött a szobámba .

----VISSZAEMLÉKEZÉS JungLee szemszögéből----

-Szia a fiam! -köszönt, és leült mellém az ágyra.
-Cső!-vászoltam kicsit sem kedvesen .
- Arra gondoltam, megszabadíthatnálak a gyengeségedtől!-mondta, majd megszorította a bekötözött sebet a karomon, amit ő okozott tegnap este.
-Me...meg .... meg akarsz ... ölni?-dadogtam, de nem mertem a szemébe nézni.
-Ez nem a halál! Még csak most kezdődik az életed!-mosolyodott el undorítóan, majd egy mozdulattal kitörte a nyakam.

Minden elsötétült,cnem láttam semmit. Leestem az ágyról, így a padlón feküdtem.Az utolsó dolog amire emlékszem, hogy az apám nevetve hagyja el a szobát, és zárja rám az ajtót.Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy éhes vagyok . De most nem úgy, mint máskor.Szinte ölni tudtam volna azért, ha kajához jutok. A torkom és a szemem égett, és éreztem valamit a fogaimon.Aztán eszembe jutott hogy mi is történhetett velem. Hát persze...szörnyeteggé váltam.

Nem tudtam miért, de irtó gyorsan az utcán termettem. Már este volt, és megláttam 3 lányt, csinosan öltözve. Gondolom buliba mehettek, de engem nem az érdekelt, hogy milyen jól néznek ki. Csak a vérük. Nem tehettem mást. Fél perc alatt megöltem mindegyiket a vérszomjam miatt. Egy sikátorban hagytam a holttesteket. -Hogy változhattam ilyen szörnyeteggé?-gondolkoztam, miközben egy alakot láttam meg felém közeledni. Sírtam. A lefolyó vér a számról,és a könnyeim egybefolytak.

-Látom már átérzed az élet ízét-röhögött apám, majd felsegített a földről.-ne bőgj fiam! Finom volt ,nem?-kérdezte mire bólintottam .
-Miért csinaltad ezt velem?-sírtam a dühtől.
-Hogy ne legyél gyenge szardarab, akit le tudnak taposni az emberek... inkább te taposs el mindenkit, aki az utadba kerül!-mondta miközben hazafelé sétáltunk a sötét, kihalt utcán. Ekkor utáltam meg apámat teljesen. Telt az idő, nem mondott el semmit a vámpírságról. Magamtól jöttem rá minden képességemre.Naponta álltalában két ártatlan embert hozott nekem, bármennyire is nem akartam megölni a szerencsétlen áldozatokat, muszály volt, mert ha nem ettem apám megkínzott.

----Visszaemlékezés vége,Lisa szemszög----

-Neked is szörnyű életed van! -mondta lesütött szemmel Jin.
-Egyszer meg akarok szökni! Csak nem tudom hogyan, és hova .Soha nem akartam szörnyeteg lenni, de nem tehetek mást!-sírta el magát.
-Akkor szökjünk!Mindegyikünk jól jár.-mondta Namjoon.
-És hova megyek?-kerdezte JungLee .
-Hozzánk!-jelentette ki Namjoon.-persze csak ha a többiek is beleegyeznek.-erre mindegyikünk bólintott egyet.
-Ahogy látom ez eldőlt. Szóval mehetünk!-mondta YoonGi.
-Meg fognak találni!-mondta JungLee.
-Nem lesz semmi baj!-nyugtattam.
-De most pakold össze ami kell!-mondta Jungkook.-Ja, és nálunk csak zacskós vér van!-mosolygott .
-Hidd el, ez a legjobb dolog ebben az egészben.-válaszolta JungLee.

Pár perc múlva jött le a lépcsőn a fiú egy táskával a kezében.
-Te amúgy itt laktál?-lepődtem meg.
-Igen... a te szobád mellett.-válaszolta.
-És akkor hol lakik ShiJi?-kérdeztem.
-A húgod?-bólintottam.-Hát ő valami fiúnál.-válaszolta egyszerűen.
-Dehát még csak 13 éves!-akadt ki YoonGi.
-De már megszoktuk a ribanc képességeit, nem?-néztem YoonGira, mire elnevettük magunkat.

Miután a beszélgetésnek vége lett, a haza mentünk, akkor is , ha vadászni fognak ránk.Körbevezettük JungLeet a házban, és közös beleegyezéssel, Taeval lesz egy szobába. Mivel eléggé hasonlítanak, ezért gondoltuk jól el lesznek.

-köszönöm! Nagyon hálás vagyok nektek! Még senki nem tett értem ilyen nagy dolgot!-mondta, majd mind a nyolcan ölelésbe vontuk.
-Szívesen! Félreismertünk téged, neharagudj!-mondta Jungkook.
-Hidd el én is ugyan ezt tettem volna a helyetekbe, szóval egy kicsit sem haragszok ! Inkább én kérek bocsánatot, amiért ezt tettem veletek.-mondta bűnbánóan.
-Nem te tehetsz róla, ezt te is tudod!-válaszolta Namjoon.
-De most én elmegyek megfürdeni! -mondta Taehyung, majd elindult a fürdő felé.
-Enyém az egyik felső fürdő!-szaladt YoonGi fel a lépcsőn de megállt.-Te nem akarsz jönni Lisa? -nézett rám perverz fejjel, mire mindenkiből előtört a röhögés.
-Oppa!-kiabáltam rá.
-Jól van na! Csak próbálkoztam...-mosolyodott el, majd odaszaladtam hozzá, és megcsókolt.
Amíg fürödtek, addig én és Jung Lee ettünk. Ízlett neki a zacskós vér.Én rántottát ettem.

Sorban elmentünk fürdeni. Az én sebeimet úgy tűntettük el, hogy YoonGi megint adott a véréből, amit elfogadtam.Elmentem aludni, és YoonGi velem jött. Szorosan ölelt, és a karjai között aludtam el.