Vámpírok Seoulban és én

21

----Jungkook szemszög----

Mikor visszaértem, könnyes szemmel léptem be a nappaliba a fiúkhoz.
-Mi az Kook?-Aggódott Jin.
-És hol van Suga?-kérdezte Namjoon.
-Srácok... én... én ... sajnálom! El.... elment!-dadogtam.
-Mi az hogy elment? Mégis hova?-értetlenkedett Taehyung.
-Nem mondta hogy hova megy... de azt  kérte, ne keressük többet!-Szöktek a szemembe a könnyek.
-És mi lesz Lisával? Azt hittem szereti!
-Meg akarja védeni.-válaszoltam
-De hogy mondjuk el neki?
-Nemtudom...

-Srácok! Jin,és Jungkook és Jimin itthon marad vigyázni Lisára ShiJire,és Leára! Mi meg elmegyünk megkeresni YoonGit! -Adta ki a parancsot Namjoon.
-Mivel már reggel 7 óra van, ezért nemsokára felébrednek a lányok. Nem mondhatjátok el nekik, hogy mi történt Sugával! -Mondta J -hope.
-És mi most" várost nézni"megyünk!-mutatott idézőjelet Namjoon.
-Rendben!-mondtam.

Elmentek a fiúk megkeresni Sugát, addig mi leültünk filmet nézni.

Pár óra múlva nyitódott az ajtó. Szerencsére csak ShiJi ébredt fel, és most fent telefonozik az egyik szobában.

-Körbejártuk az egész várost, de nem találtuk meg Sugát. A városból kimenni túl sok idő lenne, így hazajöttünk!-Magyaráta Namjoon.
-Rendben! De nincs sok időnk, mert Lisának kell valamit mondanunk!
-Mit kell nekem mondani?-jött le a lépcsőn Lisa. Basszus!
-Ja semmi!-mosolygott rá J-hope.
-Hát oké!... hol van YoonGi?-kérdezte,mire én lefagytam.
-Csak... csak elment ... elment ....-kezdte el Taehyung.-hova is ment, JungLee ?-kért segítséget a másik fiútól, de ő csak furcsa arccal megrántotta a vállát .
-Elment találkozni az egyik barátjával, Steve vel.-fejezte be a kamu sztorit Jimin.
-És mikor jön vissza?-kérdezősködött.
-Azt mi is szeretnénk tudni! -Susogta  Jin.
-Nemtudjuk...-valaszolta egyszerűen Namjoon.

Lisa megreggelizett a lányokkal együtt.Egész nap várta YoonGit. Hívogatta, de nem vette fel. Lea is hívta, de semmi.Lea és Jimin ölelkezését szegény Lisa csak szomorúan nézte.

----Lisa szemszög----

Nem tudom hol van YoonGi ennyi ideig, de nagyon aggódok. A telefont se veszi fel, és már itt van délután 2 óra. Elképzelni nem tudom, hogy miért nem szólt hogy elmegy.

-Srácok ! Légyszi hívjátok fel YoonGit!-kértem a fiúkat, mire egymásra néztek szomorúan majd bólintottak. Ez meg mit jelentsen?
-Lisa! Ne akadj ki!-Kezdte el Jin, és leültünk a kanapéra, mindanyian.
-Miért ne akadjak ki? Mi történt?-kezdtem kiakadni.
-Tudod... Suga azért nem jött még meg,...
-Mert elment. Örökre...
-Amíg meg nem találjuk!-egészítették ki egymást, amit én összerándult gyomorral, és remegő testtel figyeltem.
-Mi az hogy elment?-kiabáltam.
-Meg fogjuk találni!
-És csak érted tette! Azt hitte, hogy ha elhagy, akkor nem keveredsz bele a természetfeletti kalamajkákba.
-Dehát ... nem! Nem lehet!-sírtam el magam, majd Lea megölelt.

A fiúk elmentek megint YoonGit megkeresni. Mi addig a lányokkal beszélgettünk a kanapén ülve .

-Lisa, meg fogják találni Sugát, ne aggódj!-nyugtatott Lea.
-De mégis miért ment el? Ha meg akar védeni, akkor vigyázzon rám, és ne hagyjon el!-akadtam ki.
-Azt gondolta, hogy ha kilép az életedből, akkor kimaradsz mindenből, így nem tudnak bántani a vápírok és vérfarkasok.-magyarázta a húgom, de nem nagyon érdekelt. Elhagyott, es nem fog visszajönni! Csak azt nem értem, miért pont most... teljesen jól elvoltunk egymással, erre ő meg lelép.
-Kimegyek levegőzni egy kicsit!-mondtam, majd felálltam a kanapéról, és vettem a kabátom. Az utcán sétálgatva gondolkodtam az életemen. Olyan szép volt, és most minden szertefoszlott.

----YoonGi szemszőg----

Nagyon hiányzik Lisa! Mégis hogy gondoltam, hogy elhagyom? ... nem... igy jobb lesz neki! De... mi van ha bántani fogja magát? Haza kell mennem hozzá! Nem, ... ő nem bántaná magát miattam. Vagy mégis? És mi van ha már rég megette őt Jimin? Hisz a vérére pályázott már rég óta! Vagy eljöttek érte az elrablóink!  Mi ez a sok kavargó gondolat a fejemben?-Gondolatmenetem közben leültünk IsakSoo val az asztalhoz, és tasakos vért ittunk. Csak bámultam magam elé...
-Egyébként te hol születtél?-kérdezte IsakSoo.
-Én Daegu ban. És te?-kérdeztem vissza.
-Hát én félig amerikai vagyok, azaz az apám koreai, az anyám amerikai.  New York ban születtem, de 3 éves koromba ide költöztünk.
-Értem ... És a szüleid hol vannak?
-Hát ők már elhagytak 11 éves koromban, ezért nevelőotthonba kerültem.-magyarázta.
-Sajnálom!
-Semmi gond! Már úgy sem emlékszem rájuk!-Húzta meg a vallát.

----Lisa szemszög----

Sétáltam az utcákon, amíg meg nem láttam egy ismerős arcot...SangWoo, az ember-akarom mondani vérfarkas- aki majdnem megölt, és legutóbb rájöttem, hogy vérfarkas lett belőle.

Próbáltam feltűnésmentesen végigmenni a nagy házak előtt, nehogy valami baj legyen... na ez nem jött össze!

-Héé Lisa!-közeledett felém, mire én futni kezdtem. Nem jutottam sokra, mert elestem, és egy kerítés tövébe lekuporodtam, majd egy erős kar rántott fel.-Szia cica!-Mondta az arcomba, és a kerítésnek nyomott.
-Engedj el!-kapálóztam, de semmi eredménye nem lett, ezért csak segítségért kiabáltam.
-Nem hall senki, hiába! -röhögött az arcomba.-na most akkor az van, hogy azt teszed,amit mondok!-jelentette ki.

----YoonGi szemszög----

Csak bámultam ki a sötét utcára, a szoba ablakából, amiben most éppen lakok. Egyszer csak meghallottam egy sikítást, és segítségért kiáltozó hangot. Egyből felismertem a hang tulajdomosát. Lisa volt. Lenéztem a kerítéshez, és megláttam, hogy az a baromarc szorítja kerítéshez. Mit tettem? Egyedül hagytam...

Kinyitottam az ablakot, és leugrottam a kerítés mellé, azaz a lányt szorongató vadállat mellett találtam magam. Lisa sírt. Szörnyű volt így látni.

-YoonGi!-látott meg Lisa, és egyből a háta mögé kapta a tekintetét SungWoo. Megragadtam az alkalmat, és lerántottam a síró lányról.Csak vertem, vertem, és vertem. Nem tudott ellene mit tenni, nagyon ideges voltam, így még erősebb.

Már eszméletlenül feküdt a járda közepén SungWoo.Lisa egyszer csak a nyakamba ugrott, és zokogni kezdett.

-Lisa! Neharagudj! -kezdtem bele, de ő közbevágott.
-Soha többé ne hagyj el!-ölelt magához szorosan.
-ígérem!Nem lesz ilyen, soha többet!

Miután 5 percen keresztül öleltük egymást, egyszer csak megszólalt.
-A fiúk téged keresnek!
-Akkor menjünk haza!-mondtam.
-Rendben!
-De még el kell búcsúznom a fiútól, aki befogadott, úgyhogy gyere!
-Mi? Hát oké!-mondta, majd beléptünk  a házba, az eszméletlen barmot otthagyva, és mindent megköszöntem IsakSoonak. Bemutattam neki az "én gyönyörűmet", és jól összebarátkoztak JiSunggal. Elköszöntünk, és hazaindultunk.

Otthon ijedten léptem be az ajtón, mert féltem a srácok reakciójától.
-Lea! Itt vannak a fiúk? -kiabáltam a konyhából, majd mindd kijöttek.
-Te idióta! Hogy tehettél ilyet?-ölelt meg Namjoon, és a többiek is csatlakoztak.
-Sajnálom fiúk! Sajnálom Lisa!-néztem a barátnőm szemébe.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész,tudom kicsit unalmas,de most ez jött. Ha tetszett nyugodtan Vote-oljatok, és kommenteljetek! További szép estét!<3 <3 <3