Vámpírok Seoulban és én

37

A cetlit párnája alá dugtam, majd elhagytam az otthont nyújtó házat.

-----Lisa szemszög-----

Reggel szörnyű fejfájással keltem, és hiány érzetem volt. Mikor magam mellé pillantottam, nem volt mellettem YoonGi... vagy csak álmodtam volna? Vagy a sok alkoholtól halucináltam be magamnak, hogy visszajött hozzám? Pedig olyan valódinak tűnt minden egyes perc. Nem hagyott egyedül mikor szükségem volt rá. Vigyázott rám... Azt mondta szeret!

De minden csak a képzeletem szüleménye. Csak nem hagyott volna itt... újra.

-Lisa!-Kopogtattak hevesen az ajtón, és nevemet mondogatta valaki. Mikor már megelégelte a halgatagságomat, szinte berontott a szobámba. Namjoon rohant hozzám, kezében egy cetlivel... -Ki hozott haza??-akadt ki.
-Ne... nem tudom...-nyökögtem. Féltem attól, hogy az "képzeletem " nem is a képzeletem, hanem a valóság... és rájönnek hogy YoonGi itt van. És féltem attól, hogy megtudja mit tettem Leaval együtt tegnap éjjel. Ha megtudja Jimin hogy Lea... NA DE MÉGIS HOL VAN LEA??!!-Na... Namjoon!  Lea... hol van Lea? -Kérdeztem, mire ő leült az ágyam szélére.
-Hazahoztuk... ugyanis ezt a címet találtuk a párnád alatt- mutatott fel egy bizonyos megnyugvást sugárzó cetlit, rajta YoonGi kézírásával.

Szóval nem csak kitaláltam... YoonGi tényleg szeret még, és itt van, amíg a többiek azt hiszik hogy halott. Mi történt amíg nem voltam itt??!

-Lisa figyelj! Ki hozott haza? -Kérdezte mélyen a könnyes szemembe nézve.
-Én...én tényleg nem tudom...-Hazudtam.
-Pedig a szag nem ezt mondja... Lisa! - folyt le egy dagadt érzelemcsepp az arcomon.-Lisa... -Tette a kezét az enyémre.-Ez YoonGi illata ugye?-Kérdezte felhúzott szemöldökkel
-Nemtudom!-Vágtam rá mondandójára.
-Mi az hogy nem tudod?
-Hát...tegnap este ... kicsit töbet ittam a kelleténél és volt még más is... ezért nem nagyon emlékszem mindenre. -Vallottam be
-Mi az a MÁS?- emelte fel a hangját
-Én... én csak kipróbáltam-hajtottam le a fejem
-Te drogoztál?!-Kiabált , majd felugrott mellőlem és széttárta kezeit.
-Igen! Drogoztam! Kurvára nem tartozik rád! Ti se mondotok el nekem semmit a kibaszott életbe! Mégis mikor akartátok elmondani hogy ti ELTEMETTÉTEK YoonGit??! -Nyíltak tágra szemei
-Mégis honnan tudsz erről? Lea elárulta?
-És ha igen akkor mi van? Kitörlitek valahogy az emlékeim?Vagy mi lesz? Vagy esetleg megöltök és engem is eltemettek mindenki tudta nélkül?-Kezdtem el zokogni
-Lisa ne haragudj!Mi csak nem akartunk rád ennyi zűrt zúdítani- mondta halkabban.Szemében megbánást láttam.
-És akkor el kell titkolni hogy meghalt a pasim??!
- El akartuk mondani , de még nem most... Lisa értsd meg! Mi féltünk hogy teljesen összetörsz! -Kiabált
-És így is összetörtem!-mondtam , majd a fürdőbe rohantam.

Az ajtót magamra zártam, és a földre rogytam. Namjoon az ajtót szinte majdnem betörte. Zokogásom közben  gondoltam megnézek valamit a szekrényben...

És megvan... visszaültem a földre, és a pengét kezemhez emeltem. Namjoon még mindig kiabált és verte az ajtót, de nem nagyon érdekelt.

Abban a pillanatban mikor az éles tárgy kezemhez ért, betört az ajtó, és YoonGi suhant be rajta, aki kiverte kezemből a pengét, majd szorosan magához ölelt.

A földön , a csempének támaszkodva ültünk. Belemélyedtem YoonGi karjaiba. Én zokogtam, YoonGi pedig védelmezően magához szorítva suttogott a fülembe nyugtatás képpen. Namjoon csak állt az ajtóban, és mereven cikázott a szeme YoonGi és a földön heverő vesztünk között.

-Nem kell félned Lisa! Itt vagyok!-súgta a fülembe YoonGi.
-Ez... ez meg mi??-Suttogott maga elé Namjoon
-Nem sikerült a temetés tesó...- mondta YoonGi egy erőltetett mosollyal.Suga felsegített a földről, majd magához szorított. Namjonnal szemben álltunk.
-Ez lehetetlen!-Folyott le egy könnycsepp Namjoon szeméből
-Pedig nagyon is igaz! Itt vagyok!-bizonygatta létezését .
- Dehát mi...
-Nem! A temetésen nem voltam a sírban. Kiment a szervezetemből minden káros anyag...- erre YoonGi elengedett, és Namjoont ölelte át.
-Örülök hogy itt vagy YoonGi!-Veregették meg egymás hátát.-Szólok a többieknek is!- mondta majd lerohant a többiekhez.

YoonGi felém fordult.
-Meg ne próbáld ezt mégegyszer!-mutatta fel a pengét, majd kidobta a kukába, és átölelt.
-Csak akkor teszem ezt mégegyszer,  ha nem leszel itt velem!
-Ezen nem kell aggódnod! Soha többé nem hagylak el,ezt ne felejtsd el! -Válaszolt, majd érzelmekkel teli , hosszú csókot adott.

-YoonGiiiiiii!!!-Ugrott a nyakába Tae.
-Te is hiányoztál TaeTae , de éppen elfoglalt vagyok... voltam -mosolyogta meg mindenki.
-Soha többet nem hagyunk téged érzelmileg összeomlani! -Mondta  Jin, majd megölelte.

Mindenki boldogan fogadta Sugát,de valaki nem volt köztünk... Lea
-Srácok... nézzük meg Leát-Adtam az ötletet.
-Először csak ketten menjetek be hozzá, hadd dolgozza fel amit látni fog.-Mondta Namjoon
-Rendben-Mondtam majd elindultunk Lea szobája felé.

-Figyelj... emlékszem arra hogy Lea kicsit rátapadt a pultos srácra... ugye nem történt semmi több beszélgetésnél?-Kérdeztem YoonGit,hátha tud valamit.
-Nem tudom, nem láttam. Mikor észrevettem hogy azok a férgek elhívnak téged,egyből mentem utánad.- mondta majd megöleltem, és kézen fogva húztam be magam mögött Lea szobájába.

Mikor Lea meglátta YoonGit, dörzsölni kezdte a szemét.
-Jó reggelt Lea-kiabáltam, majd ráugrottam az ágyra.
-Most ugye csak halucinálok... ahhjj tegnap túl sokat ittam ... asszem alszok még egy kicsit.-Értette YoonGi jelenlétére
-Nem Lea, én tényleg itt vagyok!-győzködte Suga őt.
-De... de te nem lehetsz itt! Te öngyilkos lettél Lisa miatt!
-Miattam...-suttogtam magam elé kicsit túl hangosan. Miattam akart meghalni, mert nem lehettem az övé... az én hibám az a sok szenvedés amit ő átélt. Miattam van minden rossz dolog ami történt... És én még azt hittem hogy utál engem, csak azért mert nem hívott miközben mindenki tudomása szerint a föld alatt volt ,halottan... Halottan, miattam. Egy olyan lavinát indítottam el, amit remélem meg tudok állítani... meg tudunk állítani , közösen.

YoonGi megfogta a kezem, és belepuszilt a hajamba.
-A szerelem éltet... nem megöl! Nem enged megölni. Életben maradtam. Minden káros anyag kiment a szervezetemből, így felébredtem a halálból.-Mondta. - szóval mostmár tényleg mondhatom hogy a halálból jöttem,és lehet hogy oda tartok.- erre megszorítottam a kezét.
-Nem! Te az élet boldog pillanatai felé tartasz! Velem együtt! -Vágtam közbe.
-Szóval élsz!!!-Sikítozott boldogan Lea, majd felugrott az ágyból, de megszédült így ráesett YoonGira.
-Úgyis  meg akartalak ölelni-Erre felnevettünk.

Az ölelkezés után leültünk beszélgetni , és Namjoon is bejött a szobába
-Lea... lehetne egy kérdésünk? -kezdtem.
-De bárhogy is válaszolsz,mindig a barátunk maradsz! Szóval kérlek az igazat-folytatta Suga.
-Mi lenne az?
-Tegnap tudod hogy ráhajtottál a pultos srácra?-Kérdeztem.
-Én... én csak... csak beszélgettem vele... u ... ugye Yoo...YoonGi???-Pánikolt be
-Nem emlékeszel semmire?
-Én... nem.
- Hé... ez lenne a  kérdés??-nevetett nagyot Namjoon. -Csak söröztetek... a srác barátnőjével- vigyorodott el.
-Ajjhh ... ne ijesztegess Nam! Akkor nem történt semmi... bíztam benne- mondta Lea.
-Sose csalnád meg Jimint,tudom!-Mondta Nam.

Sziasztok!
Bocsi hogy most jött rész, csak egy hétig erdélyben voltam és nem volt időm írni.
Remélem tetszett ez a rész, és ha igen, kommenteljetek és Voteoljatok
Köszi hogy elolvastad!❤