Vámpírok Seoulban és én

46

YoonGi ledermedve szorongatja, és bámulja a vámpírt, majd lassan elengedi, és a szemébe nézve suttogja:JiYong.
Ekkor odamentem én is, és szorosan YoonGi mögé álltam.

-Hello YoonGi! Rég láttalak!-Szólalt meg mély, rekedtes hangon.

-Te... te mit csinálsz itt? - köszörüli meg a torkát YoonGi.
-Ohh, én csak vakációzok! Éppen egy nagyon ízletes vacsora futott el előlem. -forgatta meg a szemeit.- Nah és? Ki ez az új szépség a hátad mögött, hozzád simulva?- ekkor YoonGi megfogta a kezem, és mellé léptem.

-Ő a barátnőm!- mondta komoly hangon, sötét tekintettel
-Szia cica! Ahogy érzem, új vagy köztünk! Öltél már embert? Egyszerűen mámorító érzés, nekem elhiheted!-mondta félvállról.
-Umm... heló... Bemutatkoznék, mert ahogy látom, nem szűrted le a kinézetemből...A nevem Lisa, és nem macska vagyok, de azért köszi. És nem, nem öltem embert, és nem is akarok!
-Ohh... hát ez szomorú. Hidd el, vannak olyan történeteim, amitől neked is megjönne hozzá a kedved. Vagy ha nem is embert ölni, hanem vámpírt .... igaz, Suga?-pillantott YoonGira vigyorogva, mire ő jobban kezdte szorítani a kezem.
-Hallottam már rólad, épp eleget! -mondtam kicsit sem rettegve a férfitól.
-Lisa....-suttogva figyelmeztetett YoonGi, hogy álljak le.

-Ezek szerint mégsem tudsz rólam eleget, ha így kiállsz ellenem.-mosolygott gonoszan
-Dehogynem! YoonGi mindent elmondott. Elmondta, hogy mit tettél vele! Elmondta, hogy csak úgy ott hagytad őt, a saját vérében szenvedve!-keltem ki magamból.

-Hé, csajszi! Mind ezt a pasid akarta, én meg pont kapóra jöttem neki. És amúgy is .. az utóbbi találkozásunknál, igaz, hogy a vérében hagytam, de legalább lerángattam róla azt a kurva kutya láncot.
-De akkor is bántottad!- néztem kihívóan a szemébe, és a szavakat csak úgy sziszegtem a fogaim között.
-Lisa, elég!-szólt rám eréjesebben YoonGi.

-Nyugi van, haver! Tetszik a csaj stílusa. Tudja ki vagyok, mégsem menekül fejvesztve, ezért nem ölöm meg a csajodat. És amúgy is... tegyük félre a múltban történő dolgokat.
-Tegyük félre... ezt komolyan?!-léptem hozzá közelebb, magam mögött hagyva YoonGit.

-Megváltoztam... igaz még mindig ínyemre ölök, de nem mindenkit, aki velem szembejön az utcán.- elég közel értem hozzá. Maximum 30 centi volt köztünk. Én csak bámultam fel rá, a szemeibe, merev, sötét tekintettel.- Csak ismerj meg!- tette nagy kezét a fejem tetejére, semmi támadó szándékkal.- Eskü aranyos a morcos tekinteted- vigyorgott, mire YoonGi elkapta a kezemet, és hátra húzott, így leesett a fejemről a vámpír keze. YoonGi szorosan tartotta kezeivel a derekamat, közel magához.
-Azt hiszem, mi most megyünk!- szólt YoonGi, és velem együtt elfordult JiYongtól.

-YoonGi... sajnálom! - emelte meg a remegő hangját.- sajnálom, hogy az vagyok, ami!
-Egy gyilkos, pszichopata?- motyogta YoonGi.

Én tényleg megismerném őt. Kíváncsi vagyok a gondolkodására, és a személyiségére. Nagyon határozottnak, ugyanakkor megbánással teli vámpírnak látszik.

-Pontosan... egy pszichopata, gyilkos. Ez vagyok, tudom! De hidd el, nekem is vannak érzéseim, és nagyon sok mindent megbátam. Tudom, ártatlan embereket öltem, és kínoztam, mert unatkoztam... Bevallom, hibáztam.De te is tudod, hogy nincs hibátlan. Te is csináltál dolgokat, de most mégis más vagy. Megbántad, ezért megváltoztál. Én is ezt akarom! Kérlek, segíts!- bekönnyezett...őszintén meglepődtem... de tényleg.

-Nem most akartál megenni egy embert? -kérdezett rá YoonGi.
-Mert éhes vagyok... mit tegyek? Nem akartam megölni...-vallotta be.
-És mi biztosítja, hogy nem versz át?- kérdezte YoonGi
-Őszintén? ... semmi... csak a bizalmad.-válaszolta, miközben egy könnycsepp csillat meg az arcán.
-Nem akarom odaadni a bizalmam egy gyilkosnak!- ezzel megint elindult, kezemet magáva rántva, de én nem mozdultam.

-YoonGi! Csak... csak adjunk egy esélyt neki!- mondtam ki félve, hiszen én sem bíztam meg benne teljesen, és lehet hogy épp most tettem tönkre az életünket, ugyanis ki tudja, hogy pontosan mit is akar ez az elveszett vámpír...

YoonGi morcosan néz rám, de én nem adom meg magam.
-Ahhj... annyira könnyű téged befolyásolni, Lisa!- válaszolt, majd elindult JiYong felé.-Jól van... de ha egy ujjal is bántani mered Lisát, vagy esetleg meg akarod keseríteni a családom életét, megöllek! Értetted?- lépdelt elé, mutató ujját rázva.- És csak is egy esélyed van! Egyetlen egy! Ha ezt elcseszed, azaz embert ölsz, vagy kíméletlen leszel bárkivel is, akkor ne várd a segítségem!- beszélt a vámpír arcába YoonGi
-Köszönöm! Nagyon hálás vagyok!-hajtotta le a fejét, mert elkezdett szívéből sírni.
-Még ne köszönj semmit! Majd akkor, ha nem rontod el a kiképzésed...

-És most gyere, megyünk kajáért!- indult el YoonGi, kezem után kapva, majd JiYong is utánunk futott.
-Mégis hol szereztek vért, ha nem élő emberből? Ugye nem állat vérre vadászunk éppen?- értetlenkedett
-Nem... a kórházba megyünk, és vértasakokat lopunk..-válaszolta unottan YoonGi
-M..mi?-dadogott, furcsa fejet vágva.
-Igen... mi így oldjuk meg az éhezés problémáját, így nem esik baja senkinek.

~~~

Miután kifosztottuk a kórház vérállományát, haza mentünk. A ház előtt megálltunk, és YoonGi ránézett JiYongra .
-Gondoltam szólok, csak nyugodtan enged el a füled mellett a támadásokat, amiket idebent fogsz kapni!-adta neki a tanácsit, hiszen az senkinek nem lenne jó, ha öldöklés lenne.
-Jól van.-édtette meg, madj kinyitotta az ajtót, és beléptünk rajta.

-Srácok! Van egy vendégünk! Ne öljétek meg, segítséget kért!-kiabáltam YoonGi, hogy meghallják a többiek. Amíg mindenki kiért, én bepakoltam a hűtőbe a vért.

-Mi a fasz?!- állt meg Namjoon a konyhaajtóban, az új személyt nézve.-ez egy kibaszottul rossz ötlet volt, Suga! -nézett rá szúrós szemekkel.

-Mi törtnik itt?-jött Jimin- Teeee!
-Jöjjön ide mindenki!- kiabálta YoonGi, mire megjelent a család. A két lány a barátjaikba kapaszkodva bámulták a nem épp kellemes tekintetű férfit.

Mindenki úgy nézett ránk, mint ha most robbantottuk volna fel Seoult.
-Meg akar változni, és a segítségünket kéri.-Mondta YoonGi
-És ezt te tényleg elhiszed?
-Igen! Hiszek neki. Csak egy esélyt adtam neki, ezt ő is tudja.- nem szólalt meg senki, YoonGi monológjára.

-Van hol laknod?-kérdezte JiYongot NamJoon.
-Igen... innen egy pár utcával arréb.-válaszolt.
-Egy feltétellel lehetsz a csapatunk 'tagja'! Mégpedig azzal, ha nem ölsz embert, és azt csinálod, amit mondunk neked!
-Rendben.

YoonGi a hűtőhöz lépett, majd kivett öt vértasakot, és JiYong kezébe nyomta.
-Egyél nyugodtan! Holnap reggel találkozunk, és elkezdjük az átalakításod! -mondja YoonGi

-Ne pocsékold el a bizalmunkat!

Sziasztok! Remélem tetszik a rész. Mint tudjátok, ez már nagyon a végefele jár, ezért szerintem még lesz egy rész, és a sztorinak hivatalosan is vége van.

Köszi hogy elolvastad! Ha tetszett voteolj, és írj kommentet!♡♡♡