Vámpírok Seoulban és én

1

Péntek, reggel 7 óra van. Az ébresztőmet meghallva kiugrottam az ágyból, és a szekrényemhez indultam volna, de egy idegtépő hang nagy hangon megszólalt a mellettem lévő szobából. 

-Lisaaa ! Ha még egyszer felébresztesz azzal a retkes ébresztőddel, szólok anyáéknak, és azt te nem akarod! -hallottam Shi ji woo, a húgom nyávogó hangját. Nem válaszoltam, csak folytattam a ruhakeresgélést. Egy csíkos pólót, arra egy piros, kockás inget és egy szaggatott farmert vettem fel.

Gyorsan bepakoltam a táskámba az iskolába szükséges dolgokat, majd felvettem a hátamra, és lerohantam a konyhába egy almáért, amit út közben akartam megenni. Ez nem sikerült, mert abban a pillanatban mikor a kabátomat készültem felvenni, megragadott egy erős kar és hátrahúzott. A számat sikítás hagyta el.

-Mégis mit képzelsz? A húgodat kutyának nézed, és próbálsz elfutni a tetteid elől?? -ordította apám, majd az öklével behúzott nekem egyet a szemem alá.

Alig láttam, de azt észrevettem hogy az "édes kis hugicám" az apám mögött röhögött rajtam.
-Már megtanultad hogy hogy kell bánnod a húgoddal?-ordította még mindig az arcomba, de nem mertem megszólalni, ezért az öklével a gyomromba ütött
-Nem hallottam! -mondta
-I-ge-igen! -Sírtam el magam .

Miután apám elengedett, kifutottam az ajtón, majd az utca végéig sírva rohantam. Mivel a suli pár percre volt a házunktól, gyorsan össze kellett szednem magam. A suli előtt találkoztam Leával, aki egyből meglátta az arcomon a kék -Lila foltokat .
-Lisa! Veled meg mi történt? - kérdezte, majd megölelt.
-A húgom megint betett nekem.-mondtam egyhangúan.
-Az apád volt?-kérdezte
-Nem tudom nevezhetem-e még apámnak.-mondtam undorral az arcomon.
-Sajnálom! -mondta
-Semmi gond...Már megszoktam. Te is tudod, hogy nem ez az első.-mondtam, majd egy másik témára tereltem a szót.-Figyelj Lea ... el kell mondanom valamit.-mondtam lehajtott fejjel.
-Mi az ? Mit akarsz mondani Lisa?-kérdezte aggódva.
-Nekem... ez az utolsó napom ebben a suliban.-kinyögtem. -Én sajnálom .
-Semmi baj Lisa ! De miért nem mondtad el eddig?-kérdezte
-Mert féltem attól hogy megharagszol!
-Dehogy is! -ölelt meg
-De remélem hogy még beszélünk!
-Ne hülyéskedj! Biztos beszélünk ! Tartjuk majd a kapcsolatot.

A beszélgetésünket a csengő zavarta meg. Felrohantunk a terembe, majd leültünk egymás mellé. A tanár pár perc múlva belépett az ajtón. Rajz órával kezdtünk. Szerettem ezt az órát, és még jó is voltam belőle. A tanár nagyon megbámult az arcomon lévő foltok miatt. Próbáltam minél jobban lehajtott fejjel ülni a padban.

Mikor kicsengettek, Lea megfogta a kezemet és a mosdóba húzott, majd elővett a táskájából egy sminkes dobozt.
-És most eltüntetjük a szép kis pofikádról azokat a csúnya sérüléseket!-mondta úgy, mint ha öt éves lennék, de én erre csak bólintottam.
-Köszönöm!-mondtam .
-Ugyan már... ez csak egy kis smink-kuncogta el a végét.
-Én nem úgy értem... köszönöm hogy te mindig itt vagy nekem, és segítesz! -mondtam, majd megöleltem őt.
-Te is mindig segítettél ha bajban voltam, és amúgy is ... a legjobb barátnőm vagy.

A nap többi részében nem történt semmi különös, de délután mikor pár perccel később értem haza, -mert a tanár bent fogott még pár percet töri órán -anyával szemben találtam magam, mikor nyitottam ki az ajtót. Láttam rajta hogy mindjárt szétrobban a dühtől.

-Te meg hol jártál ennyi ideig? Jó volt a pasidnál igaz? Remélem még bántott is! -ordította vörös fejjel.
-Boccs hogy a töri tanár ráhúzott még 10 percet az órára-mondtam flegmán, tudtam hogy ebből baj lesz, de leszartam. Elegem van.
-Tessék?Te még feleselsz is velem? -ezzel akkora pofont adott az arcomra, hogy szerintem még az ő tenyere is megfájdult.-Kérj bocsánatot!-követelte, de nem mertem megszólalni...-Hát jó. Ha így akarsz játszani, legyen! - ordította, és még vagy 5 pofont adott, mire én elkiabáltam magam.
- Bocsánat... -anyám szája már húzódott volna mosolyra-Bocsánat hogy megszülettem, és hogy van egy idióta anyám!-ordítottam a képébe, mire a konyhapult felé vette az irányt a nagy késért, de mielőtt bánthatott volna, felrohantam a szobámba.

Az ajtót belülről bezártam, és az ágyamra dőlve hallgattam anyám dörömbölését és ordítozását... körülbelül fél óra múlva abbahagyta az ajtóm bántalmazását, ezért kirohantam az én fürdőmbe, és letusoltam.Futottam be a szobámba,majd megint kulcsra zártam az ajtómat. Az ablakhoz indultam, ami a sötét utcára nézett. Kinéztem rajta, és egy sötét alakot láttam, aki engem nézett...Mikor észrevettem, emberfeletti gyorsasággal tűnt el. Furcsa volt. Még vagy fél órán keresztül néztem ki az ablakon, utána elkezdtem nyomkodni a telefonom. Pár óra múlva elaludtam.