Vámpírok Seoulban és én

30

----YoonGi szemszög----

A fejem sajogni kezdett, majd elsötétült minden. Leestem a földre,és a saját véremben hunytam le a szemeimet...

__________________________

-Suga! Kelj fel!-szólongatott egy hang. Kinyitottam a szemem, de mindent homályosan láttam. Pislogni kezdtem, majd tisztult a látásom.-Na végre! -könnyebbültséget láttam Jungkook hangjában.-Te mégis mi a faszomat csináltál? Normális vagy?-ordibált. -Alig tudtalak idehurcolni,és rádadni valami tiszta ruhát,és bekötni a kezedet, amiből mellesleg ömlött a véred...-Mondta, mikor leesett,hogy az ágyamban vagyok,más ruhában, kötéssel a kezemen.
-Köszi Jungkook!-suttogtam.
-Miért csináltad?-nézett a szemembe, mire megrántottam a vállam.(szerk. Hoppá... majdnem megrántottam a fejem lett belőleXd)-YoonGi! Miért csináltad!?-ordibált az ágy mellett, idegesen.-Ha... ha ezt a többiek megtudják, baj lesz!-mondta.-Te meg akarsz halni?-könnyezett, miközben ordibált.-Nem lehetsz öngyilkos! Érted? Nem halhatsz meg!-kiabált sírva.
-Sajnálom! De nekem ez jár!-mondtam.
-Nem! Kicsit sem jár neked ez!Mégis miért bűnteted magad?
-Mert megöltem sok száz embert, és most lehet hogy a barátnőmet is!-kiabáltam a szemébe, majd kiviharoztam a szobából.

Nem tudom hova mentem, csak vitt előre a lábam. Már sötét volt az utcákban, de nem nagyon érdekelt... igazából nem is figyeltem nagyon a környezetemre. Egyszer csak egy hangos dudaszóra lettem figyelmes, és észrevettem, hogy az út közepén sétalgatok... a kocsi majdnem elütött , de nem sikerült... a kocsiban ülő férfi hőbölgött egyet, majd továbbhajtott.

---------------

Már vagy két órája itt ülök egy parkba, egymagamban. Már lehetett éjfél, mikor hazaindultam.

Mikor beléptem az ajtón, senki nem volt lent a nappaliban, így felmentem megnézni, hogy esetleg ott vannak-e. Hát ott voltak... a véres fürdőbe, Namjoon azzal a bizonyos bicskával a kezében, Jungkook pedig a földön ült, és zokogott a vértócsa mellett.

Minden szem rám szegeződött, így figyelmen kívül hagyták a véremet a földön.
-Suga! -emelte meg a hangját, és nézett rám mérgesen Namjoon.-Ez mi? -mutatta fel a bicskát. Rapmon ilyenkor nagyon ijesztő tud lenni, de tényleg...

Megrántottam a vállam.
-Min YoonGi! Ez mégis mi a retkes faszom?-ordított, a dühtől forrva. -Mi ez? -Lépdelt felém lassan, de indulatosan, mire én hátrálni kezdtem. -Kérdeztem valamit!-mondta az arcomba, mivel már a falnak nyomott, és a szabad kezével szorította a Megvágott csuklómat, amin már nem volt kötés.

Felmutatta az arcom elé az éles tárgyat.-Ez mégis mire volt jó ? Ha? -kiabált. -Talán arra, hogy megöld magad? Vagy csak azt akarkod hogy felfigyeljünk rád? Mondd! Mégis mit akarsz ezzel elérni? -Már ott járt, hogy ott, helyben szétver, majd a bicskát végighúzza a testem több részén.-Azt akarod, hogy elveszítsünk? Hogy Lisa elveszítsen téged? Ha?-csak hallgattam, és vártam mikor jön nekem ... egyre szorosabban fogta a csuklóm, míg nem a vérem folyni kezdett, rá Namjoon kezére.
-Namjoon! Elég!-Szólt rá Jin, mire elengedett, majd ránézett a kezére, de egyből az enyémre kapta a tekintetét, majd maga elé rántotta.
-Szép... mondhatom-mondta gúnyos hangon, majd kirohant a fürdőböl, ledobva a földre a bicskát.

-Jól vagy?-jött oda hozzám a síró Jungkook.
-Igen... azthiszem.-mondtam a csuklómra nézve.-Ez nem fog begyógyulni... ugye?-Kérdeztem, mire Jin megrázta a fejét.

Nagy csend lett a helyiségben, és sokkban állt mindenki, amit meg is értek. Most még jobban utálnak. Megértem őket...

-Fel kéne takarítani.-törte meg a csendet Lea, majd elővette a takarítóeszközöket, és takarítani kezdett, amíg mindenki leszegett fejjel nézett. ShiJit JungLee ölelte.
-ShiJi ! Menjünk innen!-mondta JungLee.
-Nem vagyok már olyan gyerek...-válaszolta vissza.
-Dehogynem!
-Jah... csak vérfarkasba, vámpírokkal körülvéve...
-Mindegy... gyere!-mondta, majd a fiú felvette ShiJit az ölébe, és úgy vitte ki őt.

-------------------

Tehát...-ült mindenki a nappaliban, hogy megbeszéljük a dolgokat, bármennyire is nem akartam...-Suga!-fordult felém Taehyung .-Miért csináltad ezt?-kérdezte, mire nem szólaltam meg.
-Azért csinálta, mert egy szörnyeteg... aki megölte a barátnőjét, és embereket mészárolt... ugye YoonGi?-mondta gúnyosan ShiJi... ez durva. Egy kiscsaj itt tipor a földbe.
-Itt Leán és ShiJin kívül mindenki ölt már embert!-akadt ki Jin .
-Csak hogy én olyan embert öltem meg... akit... szerettem... vagy lehet hogy nem is őt szerettem, hanem a vérét! Ebből is látszik, hogy mi vagyok! Egy ragadozó, akinek nincsenek érzései.-mondtam
-Ha nem lennének érzéseid, akkor nem éreznéd magadat hibásnak. És szereted Lisát! Ezt az bizonyítja, hogy meg akartál érte halni!-bíztatott kisseb nagyobb sikerrel Jimin.
-Én nem bírom ezt, fiúk! Nem akarok élni Lisa nélkül! Nem megy! Főleg abban a tudatban, hogy miattam fekszik kómában. -Kezdtek potyogni a könnyeim.
-Nem te voltál, hanem a két kocsi, ami között mentetek ti! Akkor is összeütköztek volna, ha ti nem vagytok ott!-mondta Namjoon.
- De meg tudtam volna akadályozni!-ordítottam, majd összekuporodtam, és zokogni kezdtem.

-Nem lesz semmi baj! Minden megoldódik! Hallod?-próbált reményt önteni belém J-hope.
-Csak kérünk, ne akarj meghalni!-bólintottam, majd felindultam a szobámba, hogy felöltözzek, és bemenjek Lisához.

Lehet hogy nem jó ötlet az éjjel közepén a látogatás, de legalább könnybben bejutok. Magamra kaptam a pulcsimat, és léptem volna ki az ajtón, de ShiJi az ajtóban állt.
-Hova mész?-kért számon, karbatett kézzel.
-Lisához.-Válaszoltam egyszerűen, és próbáltam kikerülni a lányt, de elém állt .-Engedjj, hadd menjek!-Néztem rá.
-Veled megyek!
-Inkább aludj!
-Nem! Induljunk!-erőszakoskodott.
-És a fiúk mit szólnának hozzá?-kérdeztem.
-Mindenki a szobájában van.
-Jó... gyere-egyeztem bele. -De szállj fel a hátamra, mert futunk.-Ezzel a hátamra pattant, és kiviharoztunk az ajtón, és az utcát is átszeltük. A kórház előtt megálltunk.
-Most meg ne mukkanj!-Figyelmeztettem ShiJit, majd ugrottam egy nagyot, ezzel elérve a kórház harmadik szintjének egyik ablakát, ami éppen nyitva volt. Bemásztam rajta, amíg ShiJi úgy kapaszkodott belém, mint ha az élete múlna rajta. És tényleg félt, éreztem.-Nyugi! Nem lesz baj!-mondtam, miközben szeltem át a kórház folyosóit. Vagy 20 ajtó előtt megálltam, mikor megtaláltam a keresett szobát. ShiJi szorosan karolta át a nyakam.

Benyitottunk a fehér falú szobába, amiben Lisa feküdt, infúzióra és lélegeztetőgépre kötve. Letettem ShiJit a lábára, aki egyből ráborult a nővére ágyára, és sírni kezdett. Közelebb léptem hozzá, majd a vállára tettem a kezem.
-YoonGi! Miért? -zokogta.-Nem érdemli meg a halált!
-Nem fog meghalni! -mondtam, majd adtam Lisa homlokára egy puszit.-Ugye Lisa ? Nem fogsz meghalni!-Folyt le egy könnycsepp az arcomon.

Az éjjelt a kórházban töltöttük. Shiji a kis fotelban aludt, ami az ágy mellett van, én pedig a földön foglaltam helyet. Csak néztem Lisa ártatlan, egyben gyönyörű arcát.

Hajnalodni kezdett, így el kellett tűnnünk innen. Odasétáltam ShiJihez,majd ébresztgetni kezdtem.
-Gyere ShiJi! Mennünk kell!-Erre ő kinyitotta szemeit, és megölelte Lisát, majd hátra lépett, és én váltottam fel a helyét.

Az ajkára hajoltam, és óvatosan megcsókoltam Lisát.-Szeretlek!-súgtam neki.

-------------------------

Otthon éppen léptünk be az ajtón, de JungLee vel találtuk szembe magunkat.
-Ti hol voltatok?-vont kérdőre.
-Lisánál, a kórházba!