Vámpírok Seoulban és én

33

-----YoonGi szemszöge-----

A mai délután igen érdekes lesz. A barátaim egy olyan személy miatt harcolnak, aki már nem is él... röhejes nem? A múltam olyan volt Lisával, mint az a hely, ahol unikornisokon járták a cukorból épült várost, amiben lakik egy pár"jól nevelt "vámpír is.... egyszóval hazugság. A jelenem pedig a valóság, ami bemutatja a pokol arcát, amiben fő szerepet játszanak a természetfeletti dolgok, és a sötétség. Sötétség egy olyan lány nélkül, akiben hiszékenységem miatt megbíztam, és szerettem.

Az a bizonyos tegnap, mikor meglátogatott Lisa, ráébresztett arra, hogy milyen hiszékeny vagyok, és mi is vagyok. És én még azt hittem, nem győzhet le engem semmi sem. Tévedtem. A szerelem mindennél erősebb. A szerelem megtört engem, és nem láttam miatta az igazságot.

Miattad tönkre megyek.
Abba akarom hagyni, nem kellesz többé.
Nem tudom tovább csinálni, ez tök szar!
Kérlek ne gyere kifogásokkal!

Nem teheted ezt velem!
Minden amit mondtál olyan mint egy maszk.
Elrejti az igazságot és szétszaggat.
Belém szúr, megőrülök, utálom ezt!
Vidd el mindet, gyűlöllek!

De te vagy a mindenem!
Mindenem (te vagy)
Mindenem (te vagy)
Kérlek tűnj el !huh...

Szükségem van rád csajszi!
Miért vagyok egyedül szerelmes, miért fáj egyedül nekem?
Szükségem van rád csajszi!
Miért kellesz folyton mikor tudom hogy fájni fog?

----------Jin szemszöge--------

-Mindeki figyeljen! Most elmondom a tervet! -Mondtam a körülöttem ülő vámpíroknak, és farkasoknak, akik mindd figyelemesen néztek rám. - miután az erdőbe értünk, ti mögöttünk(ugyanis minddannyian harcolunk, csak YoonGi nem) maradtok, látótávolságon kívül! Megpróbálok beszélni az ellenségünkkel, elmondom a jelenlegi álláspontunkat, hogy mi van azzal, akiért harcolunk,  és talán visszamondja az egészet. De ha ennek ellenére is harcolni akar, akkor támadtok ti! A fákon, és bokrokba bújjatok el, és legyetek észrevétlenek! Érthető voltam?-kérdeztem magabiztosan.
-Értettük!-jött a válasz.

Ránéztem az órámra, és észrevettem, hogy már csak 10 perc van hátra a "találkozóig". Vajon sikerülni fog?! Lisa mindig is velünk fog maradni! Ebben biztos vagyok, Ha felébred...

________________

Az erdőben egy tisztásra értünk, ahol heten mentünk elől, YoonGi nélkül. Ő otthon maradt, hogyha nekünk bajunk esik, Lisának még legyen valakije.

Amint egy tisztásra értünk, megláttam Lisa apját, és Jung Sant... meg az öltönyös hadseregét, pár méterrel mögöttük. Közelebb sétáltam, és meghajoltam, amit ők is megtettek, majd Mr.Manoban rámnézett gyilkos tekintettel, JungSan, pedig fiára, JungLee ra.

-Hol van a lányom? És nem az egyezségnek megfelelően jöttetek!
-Beszélni jöttünk!-válaszoltam
-Mégis miről? Lisa igy is úgy is a miénk lesz!-Papolt tovább Lisa apja, miközben oldalán álló JungSan, gúnyosan vigyorgott.
-Amint látja, Lisa nincs itt!-kezdte Jimin.
-Mert kórházba van-fejezte be Namjoon, miközben mellém léptek.
-Mi folyik itt? Kit akartok ti átverni?-emelte meg hangját JungSan, de Mr.Manoban csak meredt maga elé.
-Mi... mi történt vele?-Dadogott kétségbeesetten, elhaló hangon.
-Semmi sem történt vele, csak nem akarnak balhét!-beszélte rá a kétségbeesett férfit, Mr. Manoban.
-De! Igen is történt! Kómában fekszik, egy autóbaleset miatt!-emeltem fel a hangom
-Nem! Az nem lehet!-nézett rám meredten .
-Nehogy elhidd nekik! Csak át akarnak verni téged! Vedd már észre! -Oktatta JungSan.
-De a lányom kómában van!?-kiabált fel Wong.
-Ha tényleg hiszel az ellenségünknek, te is hozzájuk fogsz tartozni, és megöllek!-fenyegette a már síró férfit.
-Honnan tudjam, hogy tényleg ott van?
-Amint látja, YoonGi nincs itt... azért, hogy védje Lisát... vagy valami olyasmi -magyarázta Jungkook.

-Rendben! Akkor a sorsod megpecsételődött, Wong! -mondta teljes nyugodtsággal JungSan, majd gyors mozdulattal eltörte a nyakát. A teste földre borult. JungSan arcára gonosz vigyor ült ki, mi pedig merdten néztük a gyilkost.

Az élettől megfosztott test csak feküdt mozdulatlanul. Arca fagyott volt. Szemeiből egy utolsó Lisaért ejtett könnycsepp gördült vegig, hófehér arcán.

-----YoonGi szemszög-----

A lányok a nappaliban vannak, idegességükben járkálnak fel-alá. Néha elhangzik egy-egy aggodalmaskodó mondat, a rettegő lányok szájából.

Én a szobámban, az ágyon ülve gondolkozok az életemen, miközben a az altatóim kémlelem, ami a markomban van, és bármikor lenyelhetem őket.

Szóval összegezzünk...
Lisa csak kihasznált-egy tablettát vettem a számhoz, majd lenyeltem-, és utál-még egy tablettát vettem be-na meg tudja a titkomat-harmadik tabletta.-túl hiszékeny voltam, és ez az én hibám! Én érdemlek érte bűntetét!- tabletta ...- A fiúk most olyan lányért kockáztatják az életüket, aki mindannyiunkat átcseszett -tabletta... -ÉN SZERETEM LISÁT!- és a markomban lévő maradék tablettát vettem a számhoz, de lenyelni már nem tudtam, mert szemeim lecsukódtak, és nem láttam többé semmit...

-----Shi Ji szemszög-----

-Lányok lehívom YoonGit, ne legyen kettesben az idegességgel.-mondtam, majd álltam fel a kanapétól.
-És a félelemmel.-Egészített ki Lea, majd elindultam.

Az ajtójához értem, majd kopogtam. Nem jött válasz, ezért lassan lenyomtam a kilincset, és az ajtót kinyitottam. Egyből az ágyra tévedt a tekintetem, amin... YoonGi feküdt az ágyon, mellette szétszórva altatók... odafutottam, majd rángatni, cibálni kezdtem a karját. Semmi.

-Nem lehet! Kérlek YoonGi ne! Ébredj fel! Szükségünk van rád! -Hulltak a könnyeim, az ágyra borulva, miközben Suga kezét szorongattam. Most mi lesz a testvéremmel?!
-Lea!-kiabáltam kétségbeesetten, majd Lea rontott be az ajtón, de amint meglátta a testet, megfagyott benne a vér is.
-Mi... mi ez? -Dadogott, szinte mint ha sokkot kapott volna.
-Altató...-suttogva bámultam a halott testet.
-YoonGi a kurva életbe! Ez kellett neked?-rohant mellém Lea, majd pofozgatni kezdte a fiút -Ébrédj már fel!! Hé! Ha nem kelsz fel, szétrugom a segged! -Kiabált- YoonGi ! Kérlek! Kelj fel! Kellessz te még nekünk! Lisának!-hangossága könnyekre cserődött, és suttogásra. Lea átölelte a testet, én pedig ráborultam, és mindketten azt áztattuk könnyeinkkel
-Nem kel fel.-mondtam könnyeimet viszzafolytva, alig hallhatóan.
-Tudom-válaszolt zokogva, ugyanakkor nyugodtan.
-Felhívom JungLeet.-mondtam,majd feltápászkodtam a földről, majd kimentem a szobából.

Remélem a fiúk megtudják menteni YoonGit!

______Jin szemszög_______

JungLee telefonja csörög. Amint kiveszi a zsebéből, felém mutatja a kijelzőt.
-Baj van! Érzem!-mondta Jungkook
-Nekünk most mennünk kell, nem érünk rá verekedni!(szerk.: Xdd miaszar) -mondtam, majd gyors sebességgel egyszerre tűntünk el. A házunk elé futottunk, ahol a harcolást kívánó vámpírok számonkérően néztek ránk.

-Úgy volt, hogy harcolunk! Erre megcsörrent a telefon, és "jjajj bocsika ! Nincsen időnk cicaharcot játszani"-parodizált ki az egyik vámpír, mire a többiek is egyetértve bólogattak, és "igen"eztek.
-Na jó! Menjtek innen! Ma itt nem lesz harc. Köszönjük a segítséget! -mondtam.
-Jajj ne már!-hallottuk a nyavajgásokkat már a hátunk mögül, ugyanis mi már a házban voltunk.

-Megjöttünk!-kiabált JungLee, majd két zokogó lány futott le a lépcsőn. ShiJi JungLeet, Lea pedig Jimint vonta szoros ölelésbe.
-Itt meg mi történt?-Értetlenkedtünk.
-Hol van YoonGi?-kérdezett rá Jimin, miközben vigasztalta a barátnőjét.
-F...fent.-dadogott zokogva Lea.
-Miért sírtok?-Kérdeztem, majd a lányok megindultak YoonGi szobája felé, mi pedig követtük őket. Nem értek semmit sem. Az ajtó előtt megálltak, de mi berontottunk a szobába.

A látvány ami elénk tárult, megriasztott. YoonGi ... meghalt. A megfelelő mennyiségű altató még egy vámpírt is képes megölni. Vége van mindennek. Meghalt...

Sziasztok!

Sajnálom hogy ennyit késtem ezzel a mindent megváltoztató résszel, remélem nem haragszotok! Aki csak YoonGi miatt olvasta a sztorit, az is folytassa, ugyais itt még nincs vége . YoonGi ugyanolyan létfontosságú lesz ezután is! Nem spoilerezek, de YoonGi még szerepelni fog!

Köszi hogy elolvastad! Ha tetszet Vote, és comment! ❤❤