Vámpírok Seoulban és én

42

Ekkor elkezdtem szédülni, majd minden elfeketedett.

-----------------------

Hol vagyok? -kinyitom a szemem. Minden más lett. A szobába vagyok, ahol elájultam, de olyan mint ha egy mesebeli helyen lennék. Ez egyszerűen elképeztő. Látom ahogy a vázában lévő rózsa megrezzen, látom a szőnyegre lehulló porszemeket, és látok minden apró rezzenést ebben a helyiségben. A hangok is felerősödtek. A barátaim odalent beszélgetnek. A csukott ablakon keresztül átszűrődő madarak csicsergését, a lenge szél süvítését és minden apró hangot hallok. Különleges illatokat érzek. Mintha teljesen más világba ébredtem volna.

-Látom megismerkedtél a kifinomult érzékszerveiddel!-mosolygott rám YoonGi, majd egy csókot nyomott a számra.
-Nagyon éhes vagyok!-nyöszögtem, és a gyomromhoz kaptam
-Gyere! Először mosd meg az arcod!-mosolyogva megragadta a kezemet, és a mosdóba húzott.

A csap feletti tükörbe néztem. Furcsa... pár nappal ezelőtt még ember bámult vissza rám a tükörből, most pedig egy jópár árnyalattal világosabb bőrű, vörös szemű vámpír.

Csak bámultam magamat a tükörbe, és elnevettem magamat boldogságomban
-Nah mi az?-ölelt meg hátulról YoonGi-Tetszel magadnak?- puszilt bele a nyakamba
-Én mondtam hogy nagyon várom már, hogy olyan legyek mint te... és most olyan lettem-vigyorogtam.

Lentről meghallottam, hogy valamit kibontottak, és azt hiszem vér szag volt... nem tudom, de az agyam azt parancsolta, hogy most azonnal érte kell rohannom. Vámpírsebességgel lent termettem a konyhába, Jimin előtt, akinek a kezében vértasak volt... mondjuk miután megérkeztem, nem sokáig szorongatta a tasakot, ugyanis kikaptam a kezéből, és inni kezdtem.

-Huha... Lalisa vámpírként! Ez igen!- simogatta meg a fejem tetejét, vigyorogva Jimin.-Srácok! Mindenki! Gyertek a konyhába!-kiabált Jimin, de engem nem nagyon érdekelt, csakis a vér.

Leért YoonGi az emeletről, és a többiek is megérkeztek.Még két tasakot vett elő a hűtőből YoonGi, és a kezembe nyomta. Mohón ittam a vért, amit a barátaim mosolyogva néztek körülöttem.

A vértasak kifogyott, ezért eldobtam, és a következőnek estem, úgy, mint egy pár hete éhező ember a hamburgernek. Mondjuk úgy is éreztem magam, csak rosszabbul.

-Gondoltam hogy nem lesz elég!-mosolygott rám Suga.
-Gratulálok Lisa! Nagyon erős vagy!- ütögette meg a vállam Namjoon.
-Szóval már van egy vámpír barátnőm, egy vérfarkas barátnőm, egy vámpír pasim és egy csomó vámpír haverom... akkor most nekem is választanom kell, hogy vámpír vagy vérfarkas akarok-e lenni?-nevetett fel boldogan Lea, Jimin mögé bújva.
-Csakis vámpír lehetsz! Nem akarok keverék gyerekeket!- simította meg Jimin Lea fenekét, amire Lea elpirulással reagált

Végeztem az utolsó vércseppel is, és az éhségem is elmúlt. Megszeretnék az új énemmel ismerkedni.
-Lisa! Gyere ide!-hívott a mosogatóhoz Jin.-mosd meg a szádat és a kezeidet! Nagyon mohón ettél-nevetett fel Jin

-De YoonGi, hogy-hogy pont most változtattad át?-kérdezte Jungkook.
-Mert mindketten úgy éreztük most sikerülni fog neki, mert tele volt Lisa... hogy is mondjam... energiával-nevette el magát.
-És jól bírta a kínokat?-kérdezte Taehyung, mire nekem jelenetek ugrottak be, és ahogy látom, YoonGinak és Hoseoknak is...

A kezeimmel és lábaimmal kapálózni kezdtem, és szemeimből csak úgy ömlött a könny. Próbáltam nem sikítozni, de nem ment. A fájdalom maga alá gyűrt, és ennek meglett az eredménye.

-Nem bírom! Ölj meg!- sikítottam, mire YoonGiból előtört a sírás.

-Ömm... hát persze!- bólogatott grimasszal Hoseok, miközben YoonGi és én is beszéltünk
-Igen... tökéletesen!-mondta YoonGi
-Ez nem kérdés! Erős vagyok!-magyaráztam furcsa arcokkal

-Na jó....valami azt súgja hogy nem ment a legtökéletesebben...-húzta el a száját Taehyung.
-Azért jól vagy, Lisa?-kérdezte aggódva JungLee
-Soha nem voltam ennél jobban!- vigyorogtam a fiúra-Srácok ! Ne aggódjatok már mindent túl!-nevettem fel, a vállamat megrándítva, majd kifutottam a házból, egyenesen az erdőbe.

A szél csak úgy süvített mellettem. Hallottam a közeli patak vízének csobogását, és az állatok hangját. Láttam a fa kérgén, élelmet hordó hangyákat, és a falevélen lecsorduló esőcseppet. A madarak a fák tetején, és a lombokon keresztül szűrődő napfény elképesztő volt. Ezt a dolgot lehetetlen leírni... egyszerűen csodálatos.

Milyen furcsa belegondolni, hogy eddig én is a valós, Isten teremtette természetbe tartoztam, most pedig egyátalán nem illek ide. Vagy mégis? Nem hiszem... De élnem kell vele, és úgy kell tennem, mintha a létezésem természetes lenne. Nem érdekel, hogy nem természetes, hiszen én így érzem magamat boldognak.

Gondokozásom közbe csak futok és futok, amíg meg nem láttam a patak mellett egy kis faházat.Kíváncsiságom hajtott, ezért odafutottam, és körbejártam kìvülről, majd a kis ház teraszára léptem. A teraszon minden fából volt. Volt ott egy asztal, padokkal, egy hintaágy és egy kisszekrény. A fából készült kisszekrény tetején végighúztam az ujjam, majd megpróbáltam kinyitni, de zárva volt az ajtaja.

Az ajtóhoz lépkedtem. Amint a kilincshez nyúltam, az kinyitódott, és az ajtó másik oldaláról YoonGi nézett rám.
-Hát te?-kérdeztem rá, mikor ő megfogta a karomat, és behúzott a házba, majd az ajtót becsukta mögöttem.
-Gondoltam hogy rátalálsz erre a házikóra...- vigyorgott rám, majd magához húzott egy csókra, azután körbenéztem.

Az egész házban fa illat terjengett. A berendezés is fából volt, a dekoráció pedig az erdei vadászatot tükrözte.A csillár szarvas aggancsból volt, és rengeteg állat trófea díszelgett a falon.

Balra, az ajtó és az ablak között egy kisebb ruha fogas állt üresen. Az ablak a teraszra nézett, de látni lehetett az erdőt is. A sarokban egy komód állt, rajta a természetben megtalálható díszekkel. A mellette lévő falon volt egy ajtó, gondolom a mosdó. A mosdó ajtaja mellett volt egy kandalló, tele fával. Az ajtóval szemben egy éjjeli szekrény, és a nagy ágy, felette olyan aranyozott képkeretű képpel, amit jól meg kellett néznem, ezért közel sétáltam hozzá.

A kép két részre oszlott. A bal oldalon az erdőben, egy vadász ember, aki éppen lelövi az őzet. Az erdő nyugalmas, és szép, ahogy kisállatok kukucskálnak a fáról, és a napfény bevilágít mindent.

De a kép jobb oldala sötét, és ijesztő. Ugyanis egy férfi... azaz gondolom egy vámpír, egy sötét, kihalt utcán, a kezében tart egy embert, akiből éppen vacsorázik. Mindene csurom vér, és az ember arca ijedt... de a vámpíré is. Olyan mint ha bocsánatot akarna kérni az áldozatától, de hiába... már halott.

-Az a kép eléggé... hogy is mondjam...morbid.-lép mögém YoonGi, és a derekamra teszi a kezét. Én még mindig a képet elemzem.-Az emeber és a vámpír vadászatát mutatja be... ez az egy fogalom teljesen mást is jelenthet, bár sokan nem is gondolják.

-Az a vámpír... úgy néz az emberre, mintha bocsánatot kérne.
-Igen... ez minket ábrázol... a mi családunkat. Igazából még mikor vámpír lett Jungkook, ő festette, miután belecsöppent a mi módszereinkbe...-kuncogott fel
-Azta... hát ez gyönyörű!-ámultam el
-Ahogy te is-puszilt a nyakamba.

Sziasztok! Köszi hogy elolvastátok az új részt, ha tetszett, kommentelj, és vote olj!

Köszi❤🖤