Vámpírok Seoulban és én

17

Mikor hazaértünk, óriás mosollyal léptem be a lakásba. Gyönyörű volt az a tudat, hogy valaki ennyire szeret engem, hogy ilyen ajándékot ad nekem. Igaz YoonGi maga az ajándék, hogy van nekem.

-Na? Tetszett? -Futott oda hozzám Lea.
-Egyszerűen csodás volt!-válaszoltam.
-Ennek őrülök!-nyomott puszit az arcomra mögülem YoonGi.

Ezután felmentünk a szobánkba, és átöltöztünk.YoonGi a fürdőbe, én a szobába.Aztán lementünk, és elkezdtünk filmet nézni, popkornnal, amit csak én, és Lea ettünk....míg nem egyszer csak kopogtak.
-Majd én nyitom!-ugrott fel YoonGi mellőlem.

Kinyitotta az ajtót, de nem foglalkoztunk vele, hogy ki az.

-----YoonGi szemszög-----

-Hello! A nevem Han SangWoo, és Lisát keresem.-hajolt meg az ajtóba állva, és egészen furcsa szaga volt.
-Szia! Az én nevem MinYoonGi !-hajoltam meg.Hallottam, hogy Lisa éppen a konyhába tart, popkornért.-Lisa gyere ! Téged keresnek!-kiabáltam neki, majd a még megmaradt popkorn a tányérban is kiborult, mert eldobta, és ijedten meredt maga elé.Nem tudtam mi a baja.
-YoonGi!Ne engedd be!-Kiabálta, majd elfutott a nappaliba a fiúk mögé, sírva. Az ajtóban álló férfire néztem, aki mindezt undorító mosollyal követte.
-Honnan ismered Lisát?-emeltem meg a hangom.
-Nyugi haver! Csak egy régi, jó barátja vagyok... és voltam a pasija is!-mondta vigyorogva, amin én meglepődtem. Hiszen Lisa nem mondta hogy volt már előttem pasija.
-Örülök a találkozásnak, de ahogy látod, Lisa nem fogad téged szívesen, úgyhogy kérlek menj el!-parancsoltam inkább, minthogy kértem volna. Már csuktam volna be az ajtót, de visszalökte.

Igazán erős volt, amit nem tudtam hova tenni.Olyan erős volt, mint egy vámpír... nem értettem.

Engem félrelökött, és ment be Lisa után a nappaliba, nem törődve semmivel.Ez egy állat! Hogy lehet ekkora parszt !? Ha egy ujjal is hozzáér Lisához, meghal. Ezt komolyan mondtam. -Futottam be az ember után, aki éppen utat tört magának a fiúk között.

-Hagyj békén! Tűnj innen!-ordította Lisa, sírás közben. Nagyon megijedtem, mikor az a fiú már a kezében fogta Lisát, és vonszolta volna ki, de erre mindanyian leleplezve vámpírsebességünket, próbáltuk leszedni Lisáról. Ami egy idő után sikerült is. Aztán én a falhoz nyomtam, és szívtam volna ki az összes csepp vérét, míg meg nem hal, de közbeszólt.
-Nem jó ötlet vérszívó!-röhögött.
-Mégis miért nem?-kérdeztem vissza, szoszegve a fogaim között, amíg mindezt a többiek figyelték, és Jimin és Lea vígasztalta Lisát, majd Jimin felkapta az ölébe, és felvitte a szobába.
-Azért mert nem akarsz vérfarkas is lenni ugye?-nevetett fel hangosan, mire a szemünk kitágult.

Már régen találkoztunk vérfarkassal, mert mind meghaltak az egyik mészárláson, mikor nem ettünk, csak gyújtogattunk, és kínoztunk. Igen... volt ilyen időszakunk is. Akkor volt az életem maga a pokol. Úgy kényszerítettek rá, hogy ilyen szörnyű dolgokat tegyünk.Voltak köztük gyerekek is... és megöltük őket.

-Most azonnal hagyd el a házat, kutya!-Kiabálta neki idegesen Namjoon.
-Előbb elviszem ami az enyém! -mondta.
-Lisára gondolsz?-kérdezett vissza Tae.-Csak mert Lisa YoonGié! És ezt jobb ha felfogod, és beletörődsz!
-Azt ti csak hiszitek!-röhögött fel, majd Lisa nézett ki a lépcsőnél, és visszaszólt.
-Soha nem voltam a tiéd, SangWoo! -sírta.
-Ahh dehogynem! És most is az enyém vagy!
-Huzz innen te állat!-mondtam, majd hárman kivezettük, és kidobtuk az ajtón, majd bezártam.

-Lisa! ki volt ez? -kérdeztem tőle miközben sírt a vállamon.

-----Lisa szemszög-----

-Lisa! Ki volt ez?-kérdezte tőlem YoonGi, miközben a vállába fúrtam a fejem, és sírtam.
-Ő....ő -ennyi jött ki a számon dadogásként, majd vettem egy mély levegőt.-ő megkeserítette az életemet. Bántott.Szinte ő irányította az életemet.Egy éve történt.
-Hogy bántott ez a szemét ?-kérdezte Jimin.
-Volt amikor vert, vagy meg akart erőszakolni.-könnyeztem.
-És te tudtad hogy farkas?
-Mi az hogy farkas? Vérfarkas?-tudatlankodtam.
-Igen... és eléggé erős volt a fajtájához is képest.
-Az nem lehet...-bámultam magam elé.-de amikor még ...
-Gondolom mostanába változott át... -Vágott a szavamba YoonGi.-És miért nem beszéltél róla?
-Mert azt hittem, soha többé nem fog belerontani az életembe ... de most itt van megint.-Keztem zokogni, mire YoonGi gyengéden felkapott, és felvitt a szobába.

-Holnap suliba kellene menni! Ha már egy pár hetet ellógtunk... -mondta mosolyogva, miközben lefektetett az ágyra, és felém mászott, kezeit mellém téve, úgy támaszkodva.
-Igen... -válaszoltam röviden, majd lágyan, de hosszan megcsókolt YoonGi.

Mikor elváltunk egymástól, csak meredtünk egymás szemébe, szótlanul.

-Mikor lehetek olyan, mint te? -Kerekedett el a szeme.-mikor lehetek olyan erős, és bátor, félelmet nem ismerő ember, aki örökre az élete szerelmével lehet, mert nem öregszik, és halhatatlan. -Gyűltek könnyek a szemembe, a tudattól, hogy nem lehetek életem végéig YoonGival.
-Majd ha eljön az ideje... De nem foglak megölni, bármennyire is akarod. Elvenni a mindennél többet érő életedet, lelkedet, amibe beleszerettem.-válaszolta, majd letörölte a könnycseppet az arcomról.
-Nagyon szeretlek YoonGi! -húztam magam felé a fiút, aki gyorsan váltott a pozícionkon, és már én feküdtem a mellkasán, miközben simogatta a hátamat. Nagyon jó érzés töltött el. Boldogság, és melegség a szívemben,  ugyanakkor fájdalom is. Fájdalom, hogy nekem csak YoonGi van, és a barátaim, akiket pár évtized múlva elvesztek.
-Tudom hogy mit érzel. Pontosabban érzem.-mondta, mire értetlenül néztem rá.-Tudod... a vámpíroknak mindig jönnek elő új képességek, ha azt kiérdemeltük. Nálam most jelent meg az, hogy érzem az érzéseidet... Látom hogy mosolyogsz, és egyben sírsz odabent. A lelkedben, amit te az előbb el akartál veszteni, csakhogy velem lehess.-magyarázta.-De mégis miért vagy szomorú?
-Mert nekem csak te vagy! -mondtam neki, mire nyíllott az ajtó.

-Nem csak YoonGi van neked! Itt vagyunk mi is! -szólalt meg Jungkook.
-Itt vagytok... de  még meddig? Pár évtizedig, majd sirattok a síromnál.-mondtam, miközben lemásztam YoonGiról, és megöleltem Jungkookot.
-Azért nekünk is ossz ölelést! -Jöttek be a barátaim, majd csoportos ölelésbe vontak. Na jó... el kéne felejtenem hogy öregszem, és élni a boldog életemet, a fiúkkal.

Az ölelésenket a csengő szakította meg, és már ugrott is Tae, hogy kinyissa.

---Taehyung szemszög---

-Futottam kiniytni az ajtót, de mikor a kilincshez ért a kezem, megcsapott egy szag, amit már éreztem...Az ajtóban egy ijedt arcú személy állt.