Vámpírok Seoulban és én

10

-De nincs plussz szobánk, úgyhogy tudod hogy YoonGival fogsz aludni?-mosolygott perverzen Jimin, mire én is elmosolyodtam....

Felmentünk Oppa szobájába, vagyis már a szobánkba, és egy üres szekrényt nyitott ki Suga.
-Remélem ez elég lesz.-mondta
-Nem mint ha annyi ruhám lenne, hogy ne férjen be ebbe a szekrénybe.-válaszoltam, majd megöleltem.
-Akkor menjünk el vásárolni!-mondta, én meg meglepődött arccal a szemébe néztem.
-Dehát nincs egy fillérem se .
-Nekem van!-mondta, majd lehúzott ez emeletről, és a kabátunkat,cipőnket felvettük, majd kiléptünk az ajtón, és egy ruhabolt felé vettük az irányt.
-Nem fogok rajtad élősködni!-jelentettem ki, aztán megálltam, de YoonGi az ölébe kapott ,és úgy mentünk tovább.
-Ez nem élősködés, csupán vásárlás.-húzta mosolyra a száját, majd egy puszit nyomtam rá.

Nem sokkal később, bementünk egy üzletbe, és YoonGi nézegetni kezdte nekem a ruhákat. Miután talált nekem egy szettet, ami fekete szaggatott nadrágból, és egy fehér bő fekete feliratos pólóból állt. Bementem az egyik próbafülkébe, addig YoonGi szólt, hogy elmegy a mosdóba. A szettet felpróbáltam, és jó is lett, így visszaöltöztem a saját ruháimba, aztán kiléptem a fülkéből, és egy nálam pár évvel idősebb fiúval találtam szembe magam, aki nagyon megbámult.
-Hello cica! Van gazdád? ... jah igen , én leszek mindjárt!-Nézett végig rajtam perverz mosollyal ,majd visszatekintettem rá undorral.
-1. Nem vagyok macska, 2. Igen, képzeld fogalalt vagyok, de nem te vagy a szerencsés!-osztottam ki.
-Ha foglalt lennél, nem egyedül ácsorognál itt. Úgyhogy gyere, menjünk!van egy jó kocsim, és nagy házam.-megfogta a derekam, és úgy húzott a bolt ajtaja felé.
-Engedj el!-mondtam kiabálva.
-És ha nem mi lesz?-kérdezte, miközben próbáltam szabadulni a kezei közül, majd megláttam YoonGit közeledni felénk.
-Ez lesz! -mondtam, majd behúzott egyet neki YoonGi. A vásárlók nem figyeltek fel erre szerencsére.A fiú szája vérzett.
-Azt mondta hagyd békén!-emelte fel a hangját Suga.
-Ki vagy te, hogy megmondd mit csináljak?-kérdezte vissza.
- A pasija haver!-mondta büszkén, ugyanakkor haraggal a fiúnak.-Szóval ha nem akarsz nagyobb balhét,húzz innen.-ezzel a fiú rácsapott a fenekemre, és lépdelt el tőlünk, csakhogy nem jutott messzire, mert visszarántottam , és megpofoztam.
-Na most húzd el a beled!-szólt rá YoonGi, majd a fiú elment.

-Nem vagyok melletted 10 percre, és máris elakarnak rabolni? -húzott magához egy ölelésre.

Miután elengedett, a kasszához mentünk, és kifizettük a ruhákat, majd hazafele kézenfogva sétáltunk.Az utcán megláttuk azt a srácot aki letapizott, másik 5 fiúval, akik indulatosan közeledtek felénk. Megszorítottam YoonGi kezét, és a karjához simultam.

-Ne félj! Én megvédelek!-súgta a fülembe...
-Húzzatok el fiúk!-kiabálta YoonGi, a tőlünk kb. 10 méterre lévő fiúknak.
-Mi lesz ha nem?-kérdezte az egyik.
-Fájdalmaid lesznek! De nagyok!-Válaszolta Suga.
-Mert megversz? -kérdezte vissza hitetlenkedve.-Nézz már körbe! Mi többen vagyunk! -mosolyodott el.
-Csak hogy én erősebb! -mondta nekik YoonGi, majd elém lépett, így azokhoz a férgekhez közelebb került, majd megmutatta a vámpírvonásait nekik. Megint a szeme ... és a foga... ha nem ismerném félnék tőle, úgy, ahogy azok a parasztok. Szinte rohanni kezdtek, nehogy YoonGi megegye őket.

-Na ennyit erről, hogy többen vannak !-mosolygott rám Oppa , és megöleltem.
-Úgy érzem, mintha élő pajzsom lenne!-Vigyorodtam el.
-Dehát.... én már rég meghaltam!-mondta, majd kínos csend keletkezett, aztán hirtelen egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
-Mikor is haltál meg?-kérdeztem.
-127 évvel ezelőtt. 19 évesen.-válaszolta.
-Ilyen öreg vagy?-néztem rá, majd megcsókolt, és belemosolyogtunk a csókba.
-Te hány éves is vagy? -kérdezte tőlem.
-5 nap múlva 17.-vigyorodtam el.
-Értem.-tudta le ennyivvel, majd mikor észrevettem, egy étterem előtt álltunk meg.
-Mit csinálunk itt?-kérdeztem.
-Mégis mit szoktak egy étterembe? Még nem is ebédeztél!-mondta .
-Dehát van nálatok kaja, múltkor vettél. Mondtam, de nem érdekelte, csak megfogott, és bementünk. Leültünk egy asztalhoz, és egy pincérnő
jelent meg.
-Mit hozhatok? -nézett rám, majd válaszoltam.
-Egy hamburgert kérnék!-mondtam majd felírta egy noteszba.
- És magának? -Nézett YoonGira.
-Köszönöm, én nem kérek semmit!-válaszolta.
-De ha meggondolja magát, szóljon!-mondta Sugának, majd elment.

Pár perc múlva kihozták a kajámat, majd megettem, és hazamentünk.Mikor beléptünk a házba, YoonGi furán nézett rám.
-Ember van a házban.-súgta nekem.
-Na nem mondod? -gúnyolódtam.
-Rajtad kívül.-mondta, majd Jimin termett előttünk.
-Lisa... -kezdte Jimin, de YoonGi közbeszólt.
-Lea itt van.-fejezte be Suga, majd a nappaliba futottam, és megláttam A kanapén fekvő, véres arcát a barátnőmnek, akit Jin ápolt.

-Mi... mi történt?-akadtam ki.
-Lisa... a barátnődet egy sikátorban találtuk meg, mikor elmentünk a fiúkkal sétálni... evett belőle egy vámpír. -magyarázta.-De túléli! ... mármint nem változik át.
-Köszönöm Jin.-öleltem meg, majd a barátnőm is eszméletéhez tért, és megöleltem.
-Lisa ! Hol vagyok? Ki ez a fiú?-kérdezte ijedten, majd YoonGi mögülem megszólalt.
-Semmi baj Lea! Ő Jin... és vámpír. De nem kel félned, ő tud uralkodni magán.-nyugtatta Leát, engem szóhoz se hagyva.
-Miért érzem magam ilyen rosszul? -kérdezte.
-Mert evett belőled egy vámpír.-válaszoltam, majd ijedten felpattant amennyire gyorsan tudott, és hátrálni kezdett.
-De nem a mi fajtánkból!-mondta neki YoonGi .-megmondtam, hogy mi nem ilyenek vagyunk!
-A ... a nyakam... -nyúlt hozzá a nyakához, ahol meggarapták, és vérzett.
-Ülj vissza a kanapéra, hadd kezeljem le!-parancsolta Jin, de Lea nem tette, mert félt.
-Lea! Nem fog bántani!-bíztattam, majd odamentem hozzá, és megfogtam a kezét, és együtt leültünk a kanapéra.A sebeit ápolni kezdte Jin.
-Kö.... köszönöm !-dadogta még mindig félve Jinnek.
-Azt hittem, a városba nincs rajtatok kívűl vámpír.-mondtam, majd a többi fiú lépett be a házba, és válaszolt Jimin.
-Mi is azt hittük!-mondta Jimin.
-Megtaláltátok?-kérdezte Jin.
-Még nem!-jelentette ki Namjoon.

-Szó... szóval ti mind ... mind vámpírok vagytok!-parázott be mégjobban Lea.
-Szia! Az én nevem Jimin! -nyomult rá Jimin, és leült mellé, majd Lea hozzám húzódott.
-Tudom hogy szörnyeteg vagyok, de azert hogy minden lány így fogadja hogy vámpír vagyok!-tettette a sértődöttet Jimin.
-Nehararagudj! Csa... csak hát...-dadogta Lea.
-Tudom! Félsz ! De biztosíthatlak, tőlünk nem kell félned.-jelentette ki Jimin, majd visszaült rendesen Lea, Jiminhez közelebb.
-Az ő nevük pedig Jungkook vagy Kook , Namjoon vagy Rapmonster, J-hope vagy Hobi, V vagy Taehyung. Minket meg már ismersz!-mutogatott végig YoonGi.
-Az én nevem Lea!-mondta bátrabban, mire a fiúk elmosolyodtak.