Vámpírok Seoulban és én

4

A 4 fiú ott ült a kanapén , és mikor megláttak minket, ott termett mellettem az egyik fél másodperc alatt, és furcsa módon végigszagolt. Erre YoonGi megfogta a karomat, és errébb rántott, majd beállt közém, és a fiú közé.

-Hogy merészeled?-nézett rá YoonGi a kíváncsiskodó fiúra.
-Suga! Miért hoztál ide egy ártatlan lányt?Ha ezt Jungkook meglátja,nem tud majd magán uralkodni!-Nézett végig rajtam, majd a többi fiú is odajött hozzánk.Én csak YoonGi mögött , elbújva figyeltem,hogy mikor akarnak megenni.
-Srácok! Segítenem kellett neki!-magyarázkodott YoonGi, de nem akartam hogy baj legyen, ezért előre léptem, majd hang jött ki a számon.
- Ne haragudjatok, nem akarok bajt csinálni nektek! Ezért én most megyek is!-jelentettem ki, és már mentem volna az ajtó fele, de egy erős kar visszarántott...
-Ne menj el! Jungkookot vissza tudjuk tartani! Bocsájts meg! Nem akartam faragatlannak tűnni,csak tudod Kook a legfiatalabb vámpír, és néha nem tudja magát visszafogni. -magyarázkodott egy barna hajú srác.-egyébként a nevem Jin.
-Semmi gond!-mondtam -az én nevem Lisa.
-ő itt J-hope azaz Hoseok, Namjoon vagyis Rapmonster, és Taehyung azaz V , vagy Tae-sorolta a neveket
-De akkor ki az a Suga?-kérdeztem a fiúkra nézve, de ők csak elkezdtek nevetni.-Mi az?
-Lisa...-szólalt meg YoonGi a hátam mögül.-én vagyok Suga, csak nem szeretem ezt a nevemet.-röhögte el magát.
-Jaah!Bocsi!-nevettem én is kínomban.
-Mennyit tudsz rólunk Lisa?-kérdezte Namjoon, majd leültünk a kanapéra.
-Csak annyit hogy eljöttetek a többi vámpírtól, és kórházi véren éltek, gyilkolás nélkül, és 7-en laktok ebben a házban .-mondtam az igazat.
-Te aztán bemagoltad az életünket!-mosolyog Tae.
-Nekem ezeket YoonGi mondta el.
-Na de mi járatban erre felé? -kérdezte Jin, de mire nyitottam volna szóra a számat, Suga megelőzött, és közbeszólt.
-A szülei ... mondhatjuk kidobták, miután a húga új palija behúzott nekem egyet. -mondta.
-Szóval ezért van a szemed alatt egy zöld folt!-Döbbent le Tae.
-Sokszor bántották otthon .-válaszolt megint helyettem Suga.
-De hogy ismertétek meg egymást?-kérdezte J-hope.
-Emlékszel, amikor alig voltam itthon?-kérdezte YoonGi J-hopera nézve.-... Na akkor Lisát bámultam, vagy követtem a tudta nélkül-mosolygott rám Suga

-Na jah... és eléggé megijesztett mikor a hátam mögé osont, és megszólított...-mondtam a fiúknak, de nyitódott az ajtó, és két fiú lépett be rajta.
-Mi ez az emberszag?-kérdezte egy barna hajú fiú. YoonGi az ölébe vett, amint meghallotta a hangot, és a Taeék körbevettek mineket, hogy védelmezzenek.
-Jungkook... itt egy ember, akit nem akarunk bántani, úgyhogy próbálj magadon uralkodni !
-Ki ez a lány?-nézett a szemembe a másik fiú.
-Nem tudom, de adjatok vért, hogy ne egyem meg a csajt.-mondja Jungkook, majd a hűtőhöz megy, és kivesz egy tasak vért. Mikor megláttam , hogy mennyi vér van abban a hűtőben, belefúrtam a fejemet Suga vállába, hogy ne lássam.
-Nekem is adj!-szólal meg a még ismeretlen fiú.
-Jimin! Ha lehet ne most! -mondta neki Rapmon.
-Akkor mikor? -mosolyodott el, majd Jungkookkal együtt kezdtek el "enni" .

Mindegyikőjüknek a szeme vérágas lett, és a szemfogaik hegyesebbek lettek. Ettől én nagyon megijedtem, amit Suga észre is vett.
-Semmi baj... ha már ettek , nem fognak bántani, az biztos. -súgta a fülembe.
-Eddig se akartam egy ilyen szép lányt bántani. -szólalt meg Jimin, majd ránéztem. A szájáról folyt a vér.
Közelebb lépett, és megfogta a kezem(!) Nagyon megijedtem,amit ő is észrevett, ezért elengedett, és odalépett a mosogatóhoz, ahol lemosta magáról a vért.
-Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni !-szólalt meg Jungkook, és közelebb jött hozzám, mire YoonGi egyre erősebben ölelt magához.- Az én nevem Jungkook.-mutatkozott be.
- Én Lisa vagyok!-mondtam, majd Jimin ült mellettem.
-Én Jimin.-mondta csábos mosolyt eresztve az arcára.
-Attól még hogy tudsz fénysebességgel közlekedni, nem kell felvágni vele!-oltottam be Jimint, aki ezen csak nevetett, úgy ahogy a többiek is.
-Jimin kérlek menj arrébb !-szólt rá YoonGi, mert úgy éreztem, hogy teljesen hozzám simult volna a felvágós fiú.
-Jól van na!Ne parázz, nem eszem meg a csajodat!-mosolyodott el Jimin, mire Suga felállt, és az ölébe vett, mint egy menyasszonyt, és egyik másodpercben még a nappaliban voltunk, de a következőben már egy szobába.
-Ne haragudj a személytelenségük(írói tudatlanság(?)XDnem tudom van e ilyen szó, de most lesz.) miatt!-mondta Suga, majd az ölébe vett, és megcsókolt!?! A csókot nem utasítottam el, amin én is nagyon meglepődtem.Mikor elváltunk egymástól, megöleltem, és a vállába fúrtam a fejem .
-Vigyázni fogok rád, bármibe is kerüljön!-jelentette ki
-Amit a parkba mondtál... YoonGi ! Én is szeretlek! Igaz még alig ismerjük egymást, de már most érzek irántad valamit! Még soha nem találkoztam ilyen emberrel, mint te... még senki nem akart rám vigyázni.-mondtam az igazat .
-Gondoltam!-súgta a fülembe, majd elmosolyodtam, és megcsókoltam.-figyelj! Ha... gondolod nem kell vissza menned a szüleidhez! Igaz, ez eléggé meggondolatlan, hogy 7 vámpírral lakjon egy ilyen törékeny lány, de itt meg tudlak védeni. -mondta
-Köszönöm, de nem maradhatok itt, mert ha megtudja apám hogy itt "lakok" , még titeket is simán megölne.-nevettem el magam.
-Tudsz róla hogy halhatatlanok vagyunk ... ugye?-húzta mosolyra a száját YoonGi.
-Apámnál ez nem kifogás!-nevettük el magunkat, majd az ajtó kinyílt.

-Tényleg itt maradhatnál... mi nem bántunk! Legalábbis próbálunk...-mondta Jimin, az ajtóba állva.
-köszi de tényleg nem lehet. És ahogy elnézem az időt, 11 óra van... a szüleim már biztos otthon vannak, és nagyon kapni fogok a parkban történtek miatt is, úgyhogy én megyek.-álltam fel YoonGi öléből, de visszahúzott, és megint csak egy szempillantás alatt elvitt a nappaliba, majd elköszöntem mindenkitől, és Sugaval együtt léptünk ki az ajtón... Pár perc séta után odaértünk a házunkhoz, és megálltunk.
-Hívj ha bármi baj van. -mondta, majd egy cetlit csúsztatott a zsebembe.
-oké
-Szeretlek Lisa-mondta ,majd megcsókolt.
-Én is szeretlek YoonGi ! -adtam egy puszit az arcára, majd kinyitottam az ajtót, és beslisszantam rajta, hogy anyáék észre ne vegyenek... De sajnos nem így lett. Apámmal találtam szembe magam, aki forrt a dühtől.

-Na és ma hol a szarba voltál?-kérdezte, majd nekinyomott a torkomnál fogva a falhoz.
-N .... nem csináltam se ... semmit! -ordítottam az arcába.
-Még hazudsz is? -ezzel a mondata befejeztével, behúzott nekem , és felrepedt a szám. De ez nem volt neki elég, ezért a gyomromba is kaptam, amitől a lábaim összecsuklottak, és összeestem. A földön feküdtem, ordibálást hallottam, de nem nagyon érdekelt, ezért nem is hallottam ki a mondatokat. Apám megrugdosott, még így is hogy a földön voltam.Az arcomról folyt a vér, és éreztem hogy a hasam már nem bírja tovább... De szerencsémre apám abbahagyta a verésemet, és elment . Nem tudom hova... Egyszer csak egy hideg kezet éreztem az oldalamon, majd azt vettem észre, hogy már nem a padlón fekszek, hanem az ágyamban.

Köszi hogy elolvastátok ezt a részt, igazából csak azért írtam meg ma, mert köszönetemet ki szeretném nyilvánítani egy barátnőmnek 😙

Szal tod h rolad beszelek ! Köszi😘😘