Vámpírok Seoulban és én

24

Sziasztok! Bocsi mindenkitől, hogy ilyen lassan készülök a részekkel, de mostanában rengeteget kellett tanunom,így nem volt időm.De most itt van, kicsit unalmasan, de azért remélem tetszik nektek!

Írjátok meg kommentbe, hogy unalmas e, és hogy megéri e folytatnom. Kérlek titeket, nagyon fontos lenne, mert ha nem tetszik senkinek,értelmetlenül írok.

További szép napot, köszi hogy olvassátok a sztorim, sziasztok!♡♡♡

-Csak nem akarsz megenni egy nyilvános, tömött helyen.-mondtam.
-Azt majd meglátjuk!
-Engedj el!
-Azt már nem!

Ezzel kihúzott a Wc ből, és szorosan szorította a csuklómat, hogy el ne tudjak szabadulni. Már majdnem a bejáratnál voltunk, mikor megláttam a kocsinál Sang Woot. Jajj ne! Ennek nem lesz jó vége.

Kapálózni kezdtem, de nem engedett a szorításból, így kiabálni kezdtem YoonGi nevét.
-Kuss legyen!-ordított rám, de én nem fogadtam szót.

Már a kocsi felé sétáltunk, de akkor YoonGi megjelent elöttem, és villámsebességgel kiszedett apám kezei közül, és egyből vissza a-szerencsénkre üres- női mosdóba vitt. Apám nem tudott mit tenni a YoonGi hirtelen mozdulatától, de egyből utánunk jött a mosdóba.

YoonGi bezárt engem egy fülkébe, miután rátett a WC tetejére, és a fülembe súgta, hogy maradjak csendben, és halkan vegyem a levegőt, majd megpuszilt, és áment a mosdó másik felében lévő fülkébe. Hallottam apám lépteit közeledni.

-Hol vagy te ribanc?-erre a mondatra YoonGi úgy tett mint ha mellette lennék, és súgott valamit.-Áhh... szóval itt vagy!-nyitott rá YoonGira.

----YoonGi szemszög----

Miután Lisát a mosdó másik felébe bezártam, én vártam  az apjára, mikor rúghatom szét a pofáját... és meg is érkezett. Úgy tettem, mintha Lisa velem lenne, így súgdolózni kezdtem, hadd képzeljen bele akármit az a barom. Rámtörte az ajtót, és kihúzott belőle.

-Hol van?-Ordította az arcomba.
-Én aztán nem tudom hogy miről beszél!-Nevettem a képébe, mire behúzott nekem egyet, amit szemrebbenés nélkül álltam.-tényleg nem tudom... valahol kiesett a kezemből út közben.-Rántottam meg a vállam mosolyogva.
- Jó vicc, de most mellőzzük!-Mondta fenyegetően.
-Állapodjunk meg!
-Mégis mit akarsz kölyök?
- kössünk alkut, és legyen meg mindenkinek a saját területe!
-Jó, de a mi "területünkön"lesz Lisa!
-Azt mát nem!
-Harcoljunk meg érte!
-Lisa nem egy tárgy!-kiáltottam rá
-Már pedig csak annak lehet használni... Egy hét múlva a házunk mögötti erdőbe legyetek, CSAK ketten Lisával, és majd lerendezzük! Ha nem lesztek ott, vagy esetleg nagyobb létszámmal, Lisa meg fog halni!-Ezzel a fenyegetéssel kiment a mosdóból, és én egyből Lisához mentem.

Meghallottam őt pityeregni, ezért kitéptem az ajtót, majd felkaptam az ölembe a -most már-zokogó lányt, majd a füléhez hajoltam.
-Nem lesz semmi baj! Na gyere, kiviszlek, mielőtt még elolvad a jégkrém, amit vettem neked!-Nyugtattam, majd hirtelen megcsókolt, és hagyta hogy cipeljem.
-Nem mehetünk az erdőbe!-Suttogta .
-De mehetünk... vagyis ... csak mi a srácokkal. Téged meg elrejtünk valahol-mosolyodtam el.
-Nem! Csak én megyek! Hisz engem akar!
-Majd megbeszéljük ezt, de ne most! A srácoknak most még semmit ne mondj, mert Jimin fut apád után letépni a fejét.-pusziltam bele a hajába, majd pár lépésre rá odaértünk a többiekhez.

----Lisa szemszög----

-Lisa, neked ingyen taxid van a wc hez? Engem is vigyél, Jungkook!-vigyorgott Tae, majd Jungkook hátára ugrott.
-Szállj le rólam, te majom!-nevettük el magunkat.
-Ajj-nyavajgott.
-Tessék Lisa.-nyújtotta át nekem a fagyimat Lea, miután leszálltam YoinGiról.
-Köszi!-húztam mosolyt a számra, majd kibontottam a mar folyós jégkrém csomagolását.
-Menjünk ebédelni, Lisa!-nyavajgott ShiJi
-Jó! Srácok meglesztek? Vagy elkísértek?
-Mégegyszer nem hagylak egyedül!-Ugrott mellém YoonGi.
-És ti?-kérdezte ShiJi JungLee-re nézve(?)...
-Oké, én megyek!-mondta JungLee.
-Én is!-ment oda Leához Jimin.
-Még valaki?-kérdeztem, de csak nemlegesen megráztak a fejüket a többiek, majd elindultunk hatan, a közeli kajádába.

Mikor odaértünk, leültünk egy asztalhoz, és pár perc múlva jött a pincér az étlapokkal, majd miután mind a hárman-mert a fiúk nem esznek- választottunk, kihozták a rendelést, és  enni kezdtünk. Nem vittük nagyon túlzásba, mert én csak egy hamburgert, Lea es ShiJi pedig gyrost kértek.

-Kérsz?-Dugtam YoonGi orra alá a félig megcsócsált hamburgerem.
-Fúj! Emberi kaja most nekem olyan, mint neked a vér. Régen imádtam enni, de most csak a vérre tudok nézni.-nyavajgott.-Nah meg persze rád, szívem-mondta cukin, majd adott egy puszit a számra.
-Mennyi bajod van!-mosolyodtam el.

Miután megettük a finom kajánkat, visszaindultunk a fiúkhoz, csakhogy nekem támadt egy ötletem... nah most fognak utálni a fiúk...

-Srácok!Van egy ötletem!-figyeltek rám, semmitmondó arckifejezéssel-naaa! Nyugí... szóval... Versenyezzünk!
-Mégis miben?-kérdezte Jimin.
-Futásban!
-Hát akkor ne is kezdjük el, mert meg van a nyertes, sziasztokkk hellaa!-integetett nagyképűen Jimin.
-Oppa! Ne legyel ennyire elszállva magadtól!-Ölelte meg Lea.
-Szóval úgy gondoltam, hogy rendes, emberi futásban kéne futnotok, miközben mi lányok a hátatokon vagyunk-mondtam az ötletem.
-Ez jó ötlet!-mondta ShiJi, majd JungLee hátára ugrott, aki ezt mosolyogva fogadta...*hmmmmm na neeee! *Ugyan ezt tette Lea is Jiminnel, majd YoonGi óvatosan a hátára vett engem is.

-Akkor a szabályok, hogy csak emberi sebességben, és aki utoljára ér oda, az fog vezetni hazafelé.-mosolyodtam el.
-Akkor háromra!
-egy-mondtam én
-Kettő-mondta Lea
-Három!-kiabálta ShiJi, majd megindultak a fiúk. Nagyon romantikus volt, mindaddig, míg egy idős néni le nem hülyegyerekezett minket.Igaz, ezt nem nagyon rontotta el a jókedvünket, inkább még jobban fokozta. A versenyt Jiminék vesztették el, így ő vezet.

A nap további részében még sokat csúzdáztunk, és jól éreztük magunkat. Még masszázsra, és szaunára is mentünk, ami igazán jó volt.

_____otthon_____

Fáradtan léptünk be a házba a lányokkal egymásba kapaszkodva, ami eléggé furcsán nézhetett ki-3 fiatalkorú lány, dölöngélve, vizes hajjal, testüket dobálva a fáradságtól, mezitláb- én egyből az ágyunkba dőltem, és gondolkozni kezdtem, hogy mi a büdös franc van az életemmel.

Egyik nap még a szüleim terrorjában élek a ribi húgommal, most pedig 8 vámpírnál lakok-és az egyik közülük a pasim-, a már nem ribanc húgommal, az apám éppen rám vadászik a vápírhajlamaival, és a hűtő tele van vérrel-még mindig kiakasztó-(!). Hát ez mégis milyen élet, emberek!?

Gondolkodásomat YoonGi zavarta meg azzal, hogy elkezdett csókolgatni, puszilgatni, majd hozzámbújt, és úgy ölelt egy darabig.
-El fogunk menni a  találka helyre egy hét múlva, de nélküled, és addig rád ShiJi és JungLee vigyáz, a bunkerban!-jelentette ki, mire a torkom összeszorult.-nem kell félned, én megvédelek !-mondta a napi mondatát. Mindig emlékeztet, hogy rá számíthatok, és nem hagy cserben. Imádom!
-A fiúkkal is egyeztessünk holnap, de tudd hogy ez nekem nem tetszik.-hullt ki az első könnycsepp a szememből.
-Ne sírj! Itt vagyok, nem kell félned semmitől!-nyugtatott, majd szorosan magamhoz öleltem, és sírtam, míg egyszer csak elaludtam.