Vámpírok Seoulban és én

36

-Most az csinálod, amit én mondok! Megértetted ribanc?-Mondta erőszakosan a képembe.

Hol vagy YoonGi? Ments meg! Kérlek!

____________

Minden homályos, és sötét. Az előbb még az a pasi akart megerőszakolni, most pedig a hideg , vizes betotnon fekszek véresen, amíg azt a személyt valaki halálra veri. A megmentőm alaktját nem ismerem fel, de amint látom, éppen végzett a halálra leckéztetéssel, és ott hagyja a vérben ázó , szenvedő férfit a sikátor mélyén. Felém lépked, egyre gyorsabban. Az arcát az alkohol hatása , és a könnyeim miatt nem látom. Megáll előttem egy lépésre, majd leguggol hozzám... az arca ismerős. Talán... nem... YoonGit már nem érdeklem.

Az arcomból a fülem mögé tűr egy kósza tincset, majd a fülemhez hajol.
-Nincsen semmi baj!- Mondja a rekedtes, mély hangján.
-YoonGi!- suttogtam.
-Csst!-halkít el, majd felvesz gyengéden az ölébe, és bele puszil a hajamba.

Minden elsötétül, én pedig egy másik világba kerültem, szerelmem karjai között. Ahol csak Ő és én létezik...

-----YoonGi szemszög-----

Amikor megláttam Lisaékat becsiccsentve egy buliba menni, éreztem hogy szükség lesz rám, így követtem őket.

Ők csak ittak, és ittak... Lea még "beszélgető partnert " is talált magának... szegény Jimin. Én a bárpult másik felén ülve, sötét kapucniban figyeltem minden egyes lépésüket.

Lisát elhívta egy pasi, miután rámászott , és a tudatlan lány vele ment. Vagy 5-6 Férfi körültáncolta, és simogatta Lisát... nagyon fájt mindezt látni, így közbeavatkoztam.

Amíg az egyik pasival ordítoztam, addig szegény Lisán kimutatkozott az alkohol hatása, így ráesett arra a férfira, aki elhívta őt. Egyből kisietett az a féreg a lánnyal, így én is kiszabadultam a verekedésből, és utánuk futottam.

Egy sikátorba lökte, majd felrángatta , és a falhoz szorította. Nekifutottam a férfinek, és ő is és Lisa is a földre zuhant. Berugdostam a sikátor végébe azt a köcsögöt,majd halálra vertem... igen... azt hiszem megöltem. A szörnyeteg énem újra jött játszani, egyetlen személy miatt.

A férfit szemrebbenés nélkül a vérben ázva hagytam a hideg betonon, majd Lisához indultam.Leguggoltam elé, és eltürtem egy hajtincsét.
-Nincsen semmi baj!-Suttogtam a fülébe nyugtatásképp.
-YoonGi!- suttogja erőtől megfosztva.
-Cssst!-Szólítom csendre, majd ölembe kapom, és hazafele sétálok vele.

A pillái lecsukódnak meggyötörtség miatt, és mély álomba szenderedett. Lépdeltem hazafelé a csendes utcákon, és figyeltem gyönyörű arcvonásait. Ez az a csodálatos emberi teremtmény, amitn én elvesztettem... de visszaszerzem!

Még jó hogy vámpír vagyok, és érzem azt , amit ő érez. Hiányzom neki... egy percre sem akar kiverni a fejéből, pedig a többiek csak elmondták neki, hogy meghaltam...- vagy mégsem?-Most is épp jár valami a részeges fejében.

~Egy erdő közepén élünk, csak mi ketten, egy óriási házban, aminek falai nagy részét ablak teszi ki. Boldogság, és szeretet van a levegőben.Mi a nappaliban ücsörgünk, és Lisa fűz engem, hogy változtassam át. De én nem akarom. Egyre erőszakosabb lesz a lány, majd egyszer csak megfogja a kanapé melletti kisszekrényről a vázát, majd a földre hajítja. Darabokra törik ... -Itt Lisa elkezd sírni. Zokogni.- felvesz egy szilánk darabot, majd egy szempillantás alatt a csuklójához emeli, majd mély vágást ejt rajta. Én egyből odaugrok mellé, és lefogom a karját.
-Hagyj békén! Te már nem szeretsz engem! Ez csak egy álom! Te nem vagy velem!-Ordítja könnyektől áztatott arccal.-Karjaim között ficánkolni és zokogni kezd, de nem ébred fel-
-Lisa! De igenis szeretlek! Értsd meg! Szeretlek! -Fogtam le a síró lányt. -A vámpírságomnak köszönhetően tudom irányítani az emberek álmait. Lisa fejében most benne vagyok, és én irányítom a saját érzéseimet... de Lisát hagyom, hadd bontakozzon ki. Kíváncsi vagyok hogy mit érezhet irántam.
-Bizonítsd be hogy szeretsz! És gyere vissza!-kérte sírva.
-Éppen azért nem megyek vissza, mert nem akarom hogy bajod essen! Meg kell birkóznod azzal a tudattal, hogy én már nem vagyok!
-Ez baromság! Hiszen az előbb bizonygattad, hogy itt vagy, és vigyázol rám!
-Most itt vagyok, de el kell mennem!
-Nem mehetsz el! Nem... nem hagyhatsz itt ! -fizikailag megint hangosan felsírt a lány, és most fel is kelt.

-Te itt vagy!-Gördült le érzelmekkel teli könnycsepp meggyötört arcán.
-Igen! Én vigyázok rád tisztes távolból!-Mondtam, majd megcsókoltam a karjaimban felkvő lányt.
-Miért nem jössz haza?-kérdezte lágy hangján.
-Mivel tudod... meghaltam
-Mi??-Akadt ki
-Nem mondták el a fiúk neked?- kérdeztem rá
-Mégis mit?
-Tudod... sokszor próbáltam megölni magamat, mert féltem hogy nem ébredsz fel.
-Mi? Ez... ezt nem teheted!
-De már megtettem... csak nem teljesen sikerült...
-Ezt hogy érted?-értetlenkedett.
-Úgy, hogy én begyógyszereztem magam egyik nap... teljesen kiütött. A fiúk eltemettek egy (majdnem kpop ot irtam😅) koporsót, és azt hitték benne vagyok. De sajnos az altató nem öli meg a vámpírt...-Mondtam unottan. Lisa arca szörnyen festett.
-Akkor... most... azt hiszik, hogy te már meghaltál?-bólintottam- akkor mi a retkes francért hazudták nekem hogy Japánba vagy? Már azt hittem találtál valaki mást helyettem...
-Hát ez nem a legjobb hazugság... Én nem találtam helyetted senki mást, ugyanis nem is kerestem.
-El sem hiszed mennyire hiányoztál!-ölelt magához szorosan.
-Te is nagyon hiányoztál nekem!

-Miért akartál meghalni?-Kérdezte.
-Miattad...
-Mi? Mégis miért?
-Mert azt hittem te már nem ébredsz fel... és... egyszer mikor a fürdőszobában ... kicsit eldurvultak a dolgok, te eljöttél hozzám amíg ki voltam ütve.-Nézett rám furcsán.- azt mondtad,hogy csak kihasználtál, hogy elszabadulj otthonról... mondtál egy pár utálkozó sort , majd megöltél...
-Én... én nem... -dadogott.
-Nem, nem te voltál. Tudod akkor telelőttem magamat heroinnal... gondolom annak az utóhatása volt.
-Könyörgök ilyet többet ne csinálj!-hulltak a könnyei. Egyik kezét az arcomra tette, és úgy nézett a szemembe-Miattam soha ne legyen bántódásod, könyörgöm! -Suttogta ajkaimra, majd lágyan megcsókolt.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek YoonGi! Ezért is nem mehetsz el! Nem hagyhatsz itt mégegyszer!Túl sok volt a külön töltött idő...de most itt vagy!Maradj itt!-kérlelt.
-Ezt majd megbeszéljük! Most aludj! Álmodj valami szépet kettőnkről!-pusziltam bele a hajába, majd lehunyta szemeit.

A metróhoz értünk. Felszálltam a járműre, az alvó barátnőmmel a kezemben.

Mikor hazaértünk, még mindig nem volt otthon senki. Felvittem Lisát a szobájába, majd letettem az ágyra. A szoba tele volt alkoholos üvegekkel, a földön ruhák, és az íróasztalon egy zacskó kokain... Lerángattam róla koszos és véres miniruháját és cipőjét, majd betakartam .Megpusziltam, és hátat fordítottam.
-Ne menj el!-Suttogta csukott szemmel.

Befeküdtem a lány mellé, és átöleltem testét. Így aludt tovább.

Mikor már mélyen aludt ez a gyönyörű teremtmény, kikászálódtam mellőle, majd az íróasztal fiókjából előtúrtam egy tollat, és egy cetlit. Felírtam rá, hogy hol van Lea, majd levittem a konyhába, és feltűnő helyre tettem.

Lisának is írtam.

Szerelmemnek

A telefonomat elvittem, ha szükséged van rám, hívj! A fiúknak semmit ne mondj rólam. Nem láttál engem, és még mindig 'halott ' vagyok. Akkor hívj, mikor egyedül vagy!

-YG

A cetlit párnája alá dugtam, majd elhagytam az otthont nyújtó házat.