Vámpírok Seoulban és én

13

-Nekünk most mennünk kéne.-mondtam, majd felálltam a kanapéról, ahogy a többiek is.Lea és anyukája kikísértek minket, majd megöleltem Leát, utána Jimin csak szájonpuszilta , hogy az anyukája előtt ne legyen annyira közvetlen, majd hazasétáltunk.

Mikor hazaértünk, benyitottunk a lakásba.
-Sziasztok! Megjöttünk!-kiabáltuk, de nem jött válasz.
-Hahooo! Hol vagytok?-kiabáltuk rémülten, és végigfutottuk a házat, de sehol senki. De mikor a nappaliba mentünk, megláttuk, hogy minden fel van dúlva, és romokban hever minden.
-Hát itt meg mi történt?-tártam szét a karomat rémülten
-Nem tudom, de ez nagyon furcsa!-mondta Jimin, majd megcsörrent a telefonom.
-Na már megint anyád?-kérdezte fintorogva YoonGi.
-Nem!
-Huh...-fújták ki egyszerre a levegőt.
-Az apám!-mondtam, majd YonnGi vette fel a telefont.

-Már megint mit akarnak?-kérdezte YoonGi.
-A lányt! -szólt a telefonba egy idegen hang.-Ha most nem hozzátok ide, Lea vámpír lesz! Igen, itt van nálam,és tudom hogy vérszívók vagytok! A barátaitokat megkínzom, ha nem az lesz amit mondok! -fenyegetett értelmetlenül, mert Lea nem lehetett ott nála, hiszen az előbb kísértük haza.
-Azt már nem!-kiabálta Suga, és Jimin elvette tőle a telefont.
-Ha bármi baja lesz, én esküszöm megölöm magát!-mondta Jimin dühösen.
-Sajnálom Jimin... Én már rég halott vagyok...  De a lánynak még van egy kis ideje!-szólt az ismeretlen.
-Ki maga?-kérdezte YoonGi .
-A nevem Kim Jung Lee! Az, aki a múltkor megkóstólta Leát!Igazán finom volt!-mondta provokáló hangon.-... Ha meg akarjátok menteni a lányt, Lisáék házában vagyok!-mondta, és kinyomta.

-Ez...ez ne...nem lehet!-mondtam remegő hangon, majd YoonGi magához húzott, és nyugtatott.
-Lisa, te itt maradsz, addig mi kiszabadítjuk a  többieket!-mondta Suga.
-Nem arról szó sem lehet!-vágtam közbe.
-Akkor ha bajod esik, inkább meghalsz,vagy vámpír akarsz lenni?-kérdezte tőlem Jimin.
-Haver! Nem ! Nem fogjuk vámpírrá változtatni!-mondta YoonGi. Aztán én kirohantam a házból, a házunk felé. De YoonGi és Jimin elém álltak.
-Most odamegyünk Leáért, és átadtok neki engem, Leát meg hazahozzátok!-parancsoltam.
-Nem fogunk átadni téged, de Leát megmentjük!-ezzel a mondattal elindultunk, és a házunk elé értünk. Ott megálltunk, és YoonGi magához ölelt szorosan.
-Nem kell félned, vigyázok rád! -súgta a fülembe.-Nagyon szeretlek Lisa!
-Én ... én is sze...szeretlek!-dadogtam, majd elváltunk egymástól, és kinyitottuk az ajtót.

Szembe találtuk magunkat az apámmal.Én a két fiú mögött álltam, és YoonGi fogta a kezem.
-Gyere csak Lisa!-mondta nekem, és a kezemért nyúlt, amivel éppen Suga kezét fogtam, de YoonGi vámpír arca megjelent, így apám visszahúzta a kezét, és gúnyosan elmosolyodott.
-Előbb hadd lassuk a fiúkat, és Leát ! -mondta Jimin .
-Hát akkor gyertek csak beljebb! -mondta nyájasan, majd bevezetett minket a nappaliba, ahol ... ahol ki volt kötözve négy fiú és a ruhájuk csupa vér, de az ötödik nem volt ott.
-Látom Lisa keresed  Taehyungot! Sajnálom, de ő most nem ér rá ! A barátnőjével kínozzák éppen!-mondta, de nem szóltunk semmit, csak egymásra néztünk hogy mégis milyen barátnője, és elszörnyedtünk hogy most lehet hogy kést döfnek belé... vagy rosszabb.-Nem gondoltam volna hogy éppen Taehyung szerzi meg Leát! Dehát szép lány, ezért megértem a választást!-magyarázta, mire nyitottam volna a számat, de a megkötözött Namjoon rázni kezdte a fejét, így inkább nem szóltam semmit, ahogy a fiúk se .
-Itt van Lisa, engedje el őket!-Kiabálta Jimin.
-Ohh... hát az alku nem így szólt! -kezdett bele az undorító mosolyával az apámnak nevezett undorító lény.
-Látni akarom Leát és Taehyungot!-emelte fel a hangját Jimin, mire az apám nem tett semmit.
-Ugye tudja maga, hogy most simán megölhetném, de nem teszem mert nem akarok fájdalmat okozni a barátnőmnek !-mondta neki YoonGi.
-Ha megölnél, plussz egy gonosz vámpír lenne a városban, úgyhogy nem ajánlom!-néztünk rá furcsán, majd egy vámpír lépett be nappaliba.

-Sziasztok! Látom már megmutatta nektek a szövetségesem hogy mi is történik!-mondta, majd a véres kezét a fehér pólójába törölte,majd odalépett hozzám, amire  a mellettem álló fiúk vámpír tulajdonságaikat mutatták ki.
-Nyugi van fiúk! Nem fogom bántani a kurvátokat!Még!-mosolygott undorítóan, majd megfogta a kezem, és megfájdult a fejem.
-Látni akarod Taehyungot?Hát akkor gyere!-mondta, majd a két fiúval  mögöttem követtem a férfit.A pincébe mentünk, ahol megláttam Taehyungot.

A keze a feje fölé volt kötve, és úgy lánchoz szegezve.Csak nadrág volt rajta, így láttam a kockás hasán lefolyó vért, és a vágásokat, amik lassan gyógyultak.Az arca sápadt, és meggyötört volt, haja összekócolva, és csurom víz. A látvány szörnyű volt.De Leát sehol nem láttam.
-Ta... Tae ! -futottam oda, és öleltem meg. Csakhogy mikor eppen elértem a fiút, visszarántott egy erős kar.
-Azt már nem ribanc!-ordított rám JungLee, majd megpofozott, amit YoonGi kénytelen volt tűrni.
-Ha... hagyd ... őt békén!-suttogta erőtlenül Taehyung.
-Ha még egy szót szólsz, megkóstolom!-kapta el a derekam, és magáhozhúzott, majd a fejemet hátradöntötte,és a nyakamat szagolgatta.Erre YoonGi beindult, és vámpírvonásai megint csak kimutatkozódtak, majd megindult az engem szorongató férfi felé.

-Nem jó ötlet!-vigyorodott el JungLee.
-Na jó! Mit akarsz?-kérdezte Jimin.
-Azt, aki már a kezeim között van!-válaszolta.
-Hol van Lea?-kérdezte  jimin.
-Ohh... hát sajnálom! Ő nincs itt!-jelentette ki undorító vigyorral, majd vámpír sebességgel bezárta a pinceajtót.-Na innen nem menekültök!
-E... engedd ki ő... őket!-nyöszörögte Tae.
-Én megmondtam!-kiabált a fiúra,és elkapta a kezemet, és inni kezdett belőlem.Erre YoonGi és Jimin is nekiindultak a férfinak, míg Tae vergődni kezdett a láncon.És le is szedték rólam... párat behúzott neki YoonGi, míg Jimin lefogta.Én meg a kezemből és a nyakamból ömlő vért bámultam. Aztán apám kitépte az ajtót, majd a férfi kiszabadítására indult, így ellökte a két fiút.

-A...apa! -dadogtam.
-Nem vagyok az apád! -ordította, majd mellettem termett, és itta a véremet. Utána hangokat hallottam, de nem tudtam kivenni a szavakat belőle. YoonGi ordítozása volt az utolsó hang, ami a fülembe jutott. Elsötétült minden, és a földre estem.A fejem sajogott,és a fülem sípolt. Ezután nem tudom mi történt.