Csak Ő,senki más

2.rész

Június van,a suli utolsó heteit taposom. Alig várom már,hogy vége legyen,végre akkor kelhetek fel amikor akarok,addig gépezhetek ameddig jól esik és nem kell azon agyalnom, hogy vajon holnap ki fog valamiért csesztetni. 

Éppen ebédelek Nikivel,amikor egyszer csak odajön hozzánk Betty,az osztály legnagyobb kurvája.

-Sziasztok csajszik,hétvégén szervezek egy bulit nálam,gyertek el és hozzatok pasikat. Pasik nélkül nem jöhettek be! Nyugi csak vicceltem. :D Nem,amúgy tényleg hozzatok pasikat,az fontos.- és a kezünkbe nyomott egy olcsó papírra nyomtatott meghívó szerűséget.

-Komolyan mondom,hogy ez a csaj beteg,eskü.

-Szerintem is,valami nem stimmel vele.-válaszoltam Nikinek.

Megkajáltunk,becsengettek aztán mentünk törire, az utolsó óránk volt szerencsére. Elég unalmas volt ismét,valamilyen békéről tanultunk,már nem is emlékszem melyikről.A lényeg,a töri óra az "jó".

Kicsengettek, Niki elkísért egy darabig hazafelé,aztán fél úton ketté váltunk. Haza értem és egy ismerős arc állt velem szemben a nappaliban,vagy is inkább ült. Amikor megláttam, köpni-nyelni nem tudtam. Most köszönjek először vagy inkább azt mondjam,hogy de rég láttalak?! Vagy esetleg csináljam úgy,mintha nem ismerném fel, vagy mi?! A szemeim előtt Melissa volt, a nagy szerelmem,Daniel anyukája, aki éppen az én anyukámmal kávézgatott. Valaki magyarázza el,hogy mit keres nálunk!

Halkan becsuktam a bejárati ajtót és hallgatóztam,hogy miről beszélhetnek. Valami olyasmit hallottam,hogy Danielt beszervezték nekem korrepetálni. Most komoly? Mi az istent korrepetáljak én azon a gyereken? Szívem szerint a pózokat tanítanám neki,hogy őszinte legyek,bár szerintem nem kellene neki tanítás... 

Köszöntem Melissának, és megkérdeztem tőle,hogy mit keres itt.

-Szia, de rég láttalak! Hogy hogy te itt nálunk?-mosolyogtam rá,próbáltam az idegességemet leplezni. 

-Szia! Oh, hát anyukáddal beszélgettünk és arra gondoltunk,hogy Daniel tudod,hogy kicsit gyenge angolból, és mivel te szín 5-ös vagy belőle,ezért nem tudnád korrepetálni?Persze hogyha csak belefér az idődbe. Meg hát elég régóta ismeritek egymást, szóval nem lennétek idegenek.

-Ő,ez most meglepett.-  igazából azt sem tudtam,hogy mit mondjak. A gyomrom görcsbe állt és mozdulni nem tudtam.

Hát,igazából belefér az időmbe,szóval szerintem megpróbálhatjuk. Mikor szeretnétek jönni?

-Nagyon kedves vagy,köszi. Hú,szerintem már most délután. Mondjuk 16:00?

-Ó,oké,gyertek persze. Vagy is jöjjön. Igen csak ő. Gondolom téged nem kell tanítani.-próbáltam vicceskedni,de ez nem jött össze.

Most komolyan? Daniel a házamban ma délután? Ahj,ez egyre rosszabb...Igazából nem az,mert így van esélyem eldönteni,hogy mit szeretnék vele, hogy tényleg ő kell e nekem. Csak az a kérdés,hogy én kellek e neki? A tavaly nyáron történtek után nem tudom eldönteni,hogy mit is érez irántam,bár azóta ugyanúgy beszélünk,csak kicsit megváltozott a hangulat közöttünk. Feszült lett. 

Azon a nyáron elhívott egy randira,ami kissé balul sült el. Azt hiszem elmentünk sétálni a parkba, beszélgettünk és lekaptam,amit utána megbántam,mert akkor még csak tetszett,komoly érzelmeim nem voltak iránta. Ő meg csak annyit mondott,hogy ilyet máskor ne csináljak. Azóta úgy érzem,hogy máshogy néz rám,kicsit tartózkodóan. 

-