Csak Ő,senki más

26.rész

Elindultunk suliba mindketten. Én csak elkísértem Danielt mert nekem nem volt elsőm és otthon meg nem akartam egyedül maradni. 
Amint beértünk a suliba már csengettek is ,így hamar el kellett búcsúznom Dantől. Nyomtam egy puszit a szájára és már ment is órára. Gondolkodtam,hogy mit csináljak ebben a 45 percben. Arra a döntésre jutottam,hogy beülök a könyvtárba és wifizek. Előtte még bepakoltam a szekrényembe a tesi cuccomat, ám amikor kinyitottam a szekrényem ajtaját,  egy üzenet állt előttem egy kis cetlin: "A barátod elég jó az ágyban".  

Ahogy ezt elolvastam görcsbe rándult a gyomrom. Hirtelen azt sem tudtam,hogy ez most tényleg megtörténik-e vagy csak képzelődök. Elöntötte az agyamat az idegesség és a düh. Gondolkodtam,hogy azzal nem megyek semmire,ha most idegbeteg leszek vagy éppen neki rontok Danielnek egy nagy késsel hogy "TE MEGCSALTÁÁL??!!", szóval próbáltam a pozitív oldalát nézni. 

1. Ha Daniel megcsalt volna arra biztosan rájöttem volna.
2. Lehet,hogy valamelyik féltékeny kis liba, aki nem kaphatta meg Dant és próbálja tönkretenni a kapcsolatunkat.
3. Hát,nincsen harmadik pont de az előző kettő az reális lehet.

Álltam a szekrénynél a papírral a kezemben és egyre többször olvastam el. Olvastam,olvastam és olvastam, amikor valami feltűnt. Ismerős volt a kézírása az illetőnek, olyan Nikis volt. Hát igen,ő volt az. Nem tudom meddig megy el, de ezzel nem megy sok mindenre. 
Beültem a könyvtárba és telefonoztam. Megnéztem az oldalaimat,értesítéseimet de nem volt semmi extra, csak egy édes üzenet Danieltől: "Szeretlek"

Kicsengettek és már indultam is a szekrényemhez. Ott volt Laura, az egyik régi barátnőm akivel igazából óvoda óta ismerjük egymást.

-Sziaa! köszöntem neki  vidáman.
-Szia! Mi újság?
-Semmi érdekes,éppen megyek matekra. Veled lesz,nem?
-De,menjünk akkor együtt.
-Okés.

Ahogyan sétáltunk a teremhez Laura kérdezett Niki felől. 

-Nikivel mi van? Nem láttalak titeket együtt.- kérdezte kíváncsian.
-Hát,ez egy hosszú történet. Kicsit összevesztünk,de majd megbékél.
-Ó, értem. Remélem kibékültök.- mondta biztatóan. 

Kerestem magamnak egy helyet és szerencsémre Matt mellett volt az egyetlen szabad. Hurrá. Leültem, és frusztrálva éreztem magamat mellette. Kíváncsi voltam ha elkezdek vele beszélgetni,hogy viszonyul hozzám.

-Nikivel mi van?
-Törődj magaddal szerintem.- válaszolta flegmán egy sóhajtással kíséretben.
-Bocs hogy megkérdeztem. Bunkó.- motyogtam halkan.

Valahogy erre számítottam tőle. Mi másra ugyan. Már akkor egy paraszt volt,amikor a plázában találkoztunk vele. Egész életében az volt.
Egész matekon azon gondolkodtam,hogy valaki ennyire bunkó hogy lehet, vagy éppen,hogy Niki mondott e neki valami hülyeséget vagy csak simán azért van rám ő is besértődve,mert megmondtam a magamét. Bár az is eszembe jutott,hogy mintha Dan említette volna,hogy ők régen Mattel jóba voltak,de már valami megváltozott.

-Veronica,esetleg tud valami érdekesebbet mondani a matek példa helyett?- kérdezte a tanár amíg én bambultam ki az ablakon.
-Nem, teljesen egyetértek a matek gyönyörével, tanár úr.- válaszoltam higgadtan.

Teltek az órák és végre mehettem haza Daniellel. Vele egész nap alig találkoztam,mert 7 órából is csak egyet töltöttünk együtt,meg a szünetek,de hát azok nem elegek semmire max arra hogy pisiljek. Szar ez a keddi órarend.