Csak Ő,senki más

40.rész

Messziről már láttam a helyet, egyre hevesebben dobogott a szívem.
Nem beszéltük meg,hogy hol találkozunk. A Popp's előtt vagy az épületben,így inkább megálltam a parkolónál és vártam rá. Még csak 18:55 volt, szóval még nem kell idegeskednem, hogy vajon hol lehet vagy esetleg úristen, biztos elfelejtette, sorolhatnám.

Miközben nézelődtem és vártam felfigyeltem, hogy egy fehér színű autóból száll ki Natan pár méterrel előttem. Tisztán nem láttam, mert kicsit sötétítettek voltak az ablakok, de annyit megjegyeztem, hogy kb egy 30-as éveiben járó nő volt a sofőr. Talán az anyukája lehetett? Biztos ami biztos, szeretném megismerni. Aranyos volt, mert úgy köszönt el tőle, hogy "Érezzétek jól magatokat nyuszi!"

Tuti az anyukája.

-Hát szép estét kívánok!- köszönt.
-Magának is szép estét, fiatalember!-mosolyogtam.

Az az illat. Az a haj és azok a gyönyörű szemek. Sírba visznek.

Ahogy felmértem az öltözetét szerintem ő sem egy egyszerű találkozónak vélte ezt az estét.
Általában abból, hogy ki hogyan van felöltözve megtudom ítélni az ilyen dolgokat.
Egy fekete farmert egy fehér, élére vasalt bordó pólót és egy Vans cipőt viselt. Elég vonzó látvány volt.

A Popp's fényeit egyszerűen imádom. Olyan hangulatos. A piros neon, ám nem vakító fények és a halvány lápmák. Otthonosan érzem magamat itt mindig.
Leültünk egy asztalhoz, személy szerint nekem a kedvenc helyem a középső padok voltak, de most ettől eltekintettem.

-Nos, maradjunk a hagyományőrző kólánál vagy valami merészebbet vállaljunk be?-viccelődve kérdezte.
-Azt hiszem, hogy én maradok a jó öreg kólánál, ha nem probléma.- mosolyogtam.
-Amit csak szeretnél.

A pincérnő odasétált hozzánk. Nagyon csinos lány volt, rögtön arra gondoltam, nem tudom miért, nálam ez ilyen berögződött dolog, hogy vajon Natan mit gondolhat róla, hogy biztos tetszik neki, vagy hogy ágyba bújna vele egy éjszakára.
Gyorsan kiráztam magam ezekből a gondolatokból és a helyzetre koncentráltam. Nat igazából nem tulajdonított nagyobb figyelmet a hölgynek, szimplán csak kérte a menünket.
Kicsit megkönnyebbültem, bár ha megnézte volna, az sem lett volna probléma, hisz nem vagyunk együtt, meg különben sincs abban semmi ha megjegyzi magában, hogy szép.

-Hallottál a szombati buliról?-kérdezte
Most tettessem, hogy nem tudok róla, vagy szimplán mondjam, hogy tudok róla?!
-Nem,milyen buli?-kérdeztem
-A Havannaban lesz, nem jössz el?
-Hát, nem tudom még. Nem vagyok egy nagy bulizós csaj, de szerintem ez látszik.- válaszoltam.
-Én  elszoktam menni, általában jók a bulik. Gyere el velem.-mosolygott.
-Hát, ha ez egy meghívás, akkor rendben, rábeszéltél.

Az italainkat kihozták.

-Egy kóla a hölgynek, és egy csokis-shake a fiatalembernek. Kedves egészségükre!-mosolygott ránk a pincér.
-Köszönjük szépen.-mondtuk kórusba.

-Amit múltkor mondtál,hogy nem vagy olyan jóba Daniellel,mint amilyennek látszik, azt hogy értetted? Egyáltalán honnan ismeritek egymást?-érdeklődtem.
-Régebben szomszédok voltunk és akkor lettünk jóba.Mindent együtt csináltunk. Mindig kihívott sétálni, vagy átmentem hozzá videójátékozni, tudod ilyen fiús dolgokat csináltunk.
Miközben mesélt csak rá tudtam koncentrálni.Minden megszűnt létezni körülöttem.
-Aztán jött a képbe Matt. Daniellel már kiskorunk óta ismertük egymást csak amikor elköltöztek mellőlünk, kevesebbet találkoztam vele, de a barátságunk a régi maradt. Ő szerzett magának új haverokat, köztük Mattet. Egy nyári napon megszervezett egy találkozót hárman.Ugyan nem ismertem Mattet, de szerettem volna ha ez nem így van. Matt elmondott nekem egy olyan dolgot Danielről, amit én nem tudtam, sőt nem is sejtettem. Örökbe fogadták. Daniel a lelkére kötötte neki,hogy ne mondja el senkinek. Mattel elég jóba lettem, sokkal jobban megértett,mint Dan és mindenben segített amiben csak tudott. Végül amikor megtudta Daniel,hogy tudok a titkáról és hogy Matt inkább velem lógott, mint vele, így kezdett engem megutálni. Én ugyanúgy próbáltam jó fej lenni vele de egy idő után megéreztem,hogy nagyon nincs szüksége rám. Mattel érdekes módon jóban maradt. Ennyi igazából a történet.
-Hú, ez így elég sok infó, de értelek teljesen. Ezt nem tudtam. És hogy hogy így a gimis éveitekben együtt lógtok? Kívülről teljesen úgy nézett ki,hogy minden rendben van köztetek.-magyaráztam.
-Úgy voltunk vele,hogy ha már együtt jöttünk a gimibe,akkor nem hagyjuk egymást cserben. Általános suliba is együtt jártunk, szóval itt is összetartunk, úgymond. Bár annak már egész régóta szerintem lőttek.-sütötte le a szemét.
-Hát,szerintem nem volt szép dolog ez Daniel részéről, Matt részéről pedig , hogy elmondott egy olyan dolgot, amit nem kellett volna. Viszont, ha annyira jóba voltatok és szinte már legjobb barátok, akkor neked miért nem mondta el, hogy örökbe fogadták? Nem értem ezt az egészet.-mondtam.
-Ezt én is szeretném tudni Veronica, de már nem érdekel annyira,hogy ezen idegeskedjek.-válaszolta letört hangon.
-Na jó! Elég ebből a rossz kedvből! Mi lenne ha elmennénk biliárdozni?-vetettem fel.
-Ez egy nagyon jó ötlet!-örült.

A közelben volt egy bár. Személy szerint a kedvencem volt a Popp's után persze. Ott is családi hangulat van és még az emberek is kedvesek.

Útközben sokat beszélgettünk egymásról, elszaladt az idő. Oly annyira elszaladt az idő, hogy a hely már rég bezárt.Szuper, de a lényeg,hogy sokkal jobb kedve lett Natannek és én ettől boldog voltam.