Csak Ő,senki más

28.rész

Daniel-el végül kibékültünk és elmondta a valódi okát annak,hogy miért hazudta azt,hogy jóba vannak és az okát annak,hogy miért vannak rosszba. Leültünk az ágyamra.

-Először is sajnálom,hogy nem mondtam el a valódi okát.Másodjára pedig, ez elég hosszú történet lesz.

-Van időnk.- és megfogtam a kezét.

-Hol kezdjem. Matt-el nagyon jóban voltunk kiskorunk óta. Rengeteget játszottunk, éjfélig lógtunk kint az utcán és még mesélhetnék,hogy miket csinált két kis srác.Együtt mentünk mindenhova, Matt családjával és az én családommal is egyaránt.
 Amikor úgy éreztem,hogy már elég szoros a barátságunk,elmondtam neki életem legnagyobb és legféltettebb titkát. Veronica...most lehet,hogy haragudni fogsz rám, hogy nem mondtam el,vagy megfogsz lepődni, de szerintem inkább az első. 

-Igen? Mondd.

-Örökbe fogadtak. A szüleim igazából nem is a szüleim, csak két felnőtt, akiknek szüksége volt egy másik gyerekre. A "bátyám" után nem sikerült nekik sajnos egyszer sem,így úgy döntöttek,hogy örökbe fogadnak. Sajnálom,hogy nem voltam veled őszinte.- és a hangja megcsuklott. 

-Hát erre nem számítottam,Dan. Miért csak most mondtad el?- kérdeztem összezavarodottan. 

-Mert úgy éreztem,hogy tudnod kell mivel az életem része lettél már egy ideje. Nem hazudhatok a szüleimről, se semmiről. Végül az ok,hogy miért nem vagyunk jóban Mattel,az az,hogy a lelkére kötöttem, hogy ne mondja el senkinek se, még a szüleinek se, de megszegte az ígéretét és elmondta a családjának és még az egyik akkori szomszéd fiúnak is,akivel szintén jóban volt. Nekem nagyon sokat számít,ha valaki megígér valamit és nagyon meg tudok haragudni,ha nem tartja be. Végül Mattel is ez lett. Ennyit a legjobb és igaz barátságról. Amint elmondta a szüleinek,másnap már "anyámék" elkezdtek velem ordibálni,hogy miért mondtam el neki és a többi,sorolhatnám. Az igazi szüleimet nem ismerem,még a nevüket sem tudom,de szeretném őket megismerni. Az édesanyámat főleg és az okát,hogy miért nem kellettem neki.- mesélte könnyezve.

Így még soha nem láttam őt. Láttam a szemeiben a szomorúságot, a csalódottságot és azt a nagy kérdőjelet. Talán megismertem a másik felét is Danielnek. Nem haragszom rá,hogy nem mondta el,sőt meg is értem. Nekem sem lenne könnyű egy ilyen dolgot csak úgy az első nap elmondani bárkinek is.