Hallgatom a az eső kopogását az ablakomon,és várom Daniel hívását. Nem tudom miért,van egy olyan érzésem,hogy hívni fog. Különben miért mondta volna azt hogy ő nem köszönne még el?
11 óra.
Cseng a telefonom.
*Jó estét kívánok hölgyem.*-szólt bele Dan.
*Jó estét kívánok magának is,uram*-válaszoltam mosolyogva.
*Hogy vagy? Mit csináltál este?*
*Jól vagyok még mindig. És te? Semmi érdekeset. Zenét hallgattam, és képzeld Niki elhagyta a pénztárcáját aztán rajtam kereste,de nincs meg sajna.*
*Uh,az szívás. Hát csak megtalálja. Én most már jobban vagyok,hogy hallom a hangodat.*-mondta halkan.
*Aranyos vagy nagyon. Várom már a holnapot.*
*Én is,de még mennyire. Nem felejtettem ám el amit egyszer meséltél nekem az időjárásról.Amióta esik,azóta csak rád gondolok.Bár ez hülyeség,mert nem kell ahhoz esnie,hogy rád gondoljak.*
*Ó, édes vagy,hogy megjegyezted. Én is szoktam rád.*
Beszélgettünk mindenféléről és egyszer csak azt vettem észre,hogy 1 óra van. Elég gyorsan telik az idő..Nagyon jól esik,hogy ennyire figyel rám.
*Hát,nem tudom hogy vagy vele,de én kezdek álmos lenni. Elmegyünk aludni?*
*Hát,nem tudom hogy vagy vele,de én is kezdek álmos lenni. Elmehetünk aludni.*-válaszolta édes hangon.
Egyszerűen megőrjít ez a srác.
*Hát akkor holnap találkozunk,Daniel. Jó éjszakát, aludj jól.*
*Neked is jó éjszakát. Szeretlek.*-és letette.
Hát azt hiszem,hogy ezt a szót tényleg hallottam a szájából. El sem hiszem. Tényleg szeret Daniel? Engem? Komolyan az érzése irántam? Nem tudom elhinni. Boldognak érzem magamat.
Letettem a telómat az éjjeliszekrényemre és csak feküdtem bámulva a plafont és hagytam,hogy a gondolataim álomba merítsenek.
Reggel vagyis délelőtt 10 óra körül felébredtem. Fogat mostam,elmentem kajálni aztán anya átküldött a sarki boltba. Felkaptam magamra egy rövid nacit meg egy pólót és átszaladtam a boltba.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A csemegepultnál Melissával találkoztam,Dan anyukájával. Ó, istenem a fiát nem hozta el véletlen magával?!
-Szia!-köszöntem rá.
-Ó,szia Veronica! Mi újság, hogy vagy? Mentek ma a buliba hallom.
-Hát semmi különös,anya átküldött felvágottért. Jól vagyok , és te? Igen megyünk. Daniel mondta?
-Igen mondta még tegnap. Elég izgatottan,ami szokatlan tőle,mert nem egy bulizós fajta,de ezt gondolom te is tudod.-válaszolta mosolyogva.
Ó,szóval Daniel ilyen izgatott,hm... ez tetszik.
Miután Melissával letárgyaltunk, kifizettem a dolgaimat és hazamentem.
Már alig vártam az estét. Olyan lassan telt az egész napom. Unatkoztam is egy kissé. Úgy gondoltam felhívom Nikit és elmesélem neki a fejleményeket.
*Sziaa! Képzeld. Daniellel megyek ma a buliba és eljön értem motorral.*
*Szió csajszi!Huhaa itt már lesz valami,ebben biztos vagyok. Örülök nektek!*-mondta.
*Hát szerintem is,köszi ari vagy*
Nikivel beszéltem egy órát kb aztán feltaláltam magamat. Elmentem kutyát sétáltatni,anyának segítettem , meg kitakarítottam a szobámat.
