Csak Ő,senki más

6.rész

Miután elmeséltem az egész életemet Danielnek, 8 órát ütött az óra.

-Hát,sajnos menned kell.-mondtam neki szomorúan.

-Igen,tudom. De ne aggódj,még úgy is jövök.-válaszolta biztatóan miközben mélyen a szemembe nézett.

Összeszedte a cuccait és lekísértem. Már éreztem azt a bizonyos közelséget közöttünk,de nem élem bele magamat.

A kapuban megálltunk, és Daniel megköszönte az estét.

-Köszönöm,hogy rám pazarlod az időd.

-Ugyan,szívesen. Ja,és nem pazarlom.-válaszoltam neki.

Melissa, az anyukája már jött is és dudált az autóból Danielnek. Megöleltük egymást és egy puszit nyomott a homlokomra. Ebben a pillanatban görcsbe rándult a gyomrom és még vagy 3 percet a kapuban álltam sokkos állapotban,aztán anyum megkérdezte,hogy mit állok még ott. Köszi anya,elrontottad a drámai hangulatot,basszus. 

Felmentem,lefürödtem és beestem az ágyba, végig gondolva a mai nap eseményeit.