Csak Ő,senki más

15.rész

Lehunytam a szemeimet és hagytam,hogy elárasszon a kellemetlen,kissé fájdalmas érzés ami lassacskán elmúlt. Egy két percig feküdhettünk így,megvártam még teljesen jó nem lesz. Daniel millió puszit adott a nyakamra és az arcomra.
Néha rám dőlt és úgy folytatta. Éreztem a mellkasomon a szívverését és hallottam a levegővételeit. Szerelmes vagyok belé teljes mértékben.

Egyszer csak halk sóhajok hagyták el a száját. Rám dőlt és úgy pihentünk 2-3 percig. Simogattam a fejét, adtam puszit a homlokára amíg ő csak egy hosszú arcra puszival jelezte, hogy szeret. A szobámat betöltötte a sóhajaink, na meg a kissé az állott levegő.

Egész végig csendben volt,alig beszélt. Úgy éreztem,hogy rosszul csináltam valamit és ez az érzés csak gyötört folyamatosan belülről. 

Kikeltem az ágyból, kinyitottam az ablakot egy kicsit,hogy szellőzzön és elmentem a mosdóba.

-Elmegyek wc-re.-mondtam neki letörten.

-Okés,siess vissza.-válaszolt

Bementem a mosdóba és tükörbe néztem. Azon gondolkodtam,hogy vajon mit ronthattam el,mert úgy érzem,hogy nem élvezte ezt az egészet vagy éppen nem ilyenre számított. Elkapott a sírógörcs és elkezdtem könnyezni,aztán meg már sírtam is. 

Visszamentem a szobába és Daniel ott ült az ágyam szélén.

-Mi a baj? Miért sírsz?-kérdezte aggódva, a kezemet megfogta és odahúzott maga mellé.

- Egy szót sem szóltál hozzám és úgy érzem,hogy valamit elrontottam vagy egyáltalán nem is évezted az egészet.-mondtam szipogva.

-Jaj,ugyan. Ne lásd már mindenben a rosszat. Nekem is ez volt az első és  furcsa érzés ugyanúgy,mint neked. Semmit sem csináltál rosszul. Nem azért nem szóltam hozzád,mert nem szeretlek vagy éppen nem volt jó,csak  elfáradtam.

-Azt hittem volt már előttem barátnőd.-válaszoltam neki megdöbbenten.

-Lehet,hogy volt, de azzal nem jutottam el a komolyabb dolgokig, mert őt nem is szerettem annyira,mint ahogyan téged.

- Szeretlek Daniel.

-Én is téged nagyon.- és megcsókolt. 

Lepihentünk az ágyra.

Este fél 11 lehetett és azt vettem észre,hogy Daniel elaludt mellettem. Bebújtam a takaró alá én is és hozzábújtam. Felejthetetlen volt,