Csak Ő,senki más

43.rész

Hazaértünk. Elköszöntem Natantől és a keresztanyukájától.

-Sziasztok! Köszi, hogy haza hoztál.- mondtam
-Semmiség!- mosolygott.
-Szia.-néztem rá Natre.
-Szia Veronica.-mosolygott és végigsimította a kezét a kézfejemen.

Már nem voltam részeg, kijózanodtam.
Ahogy betettem a lában a lakásba hirtelen szomorúság tört rám és hatalmas hiányérzet.

Átöltöztem, majd ágyba bújtam.
Üzenetem jött tőle.

*Lehet hiba volt megtennünk.

Azt sem tudtam, mit írjak vagy hogy mit reagáljak. Miért volt hiba?
Elkezdtem zokogni.

*Miért? Azt hittem élvezted a velem töltött estét.
*Élveztem is, de még mennyire. Viszont nem tudom,hogy józanon is így érzek-e irántad.

Nem értem, miért ír ilyeneket? Talán össze van zavarodva?

*Nem értelek most, de te tudod. Én úgy éreztem a józanul együtt töltött időben, hogy oda vagy értem teljesen, mert én érted igen, ha már itt tartunk.
*Értem Veronica, én is szeretném ha így éreznék. Nem tudom pontosan,hogy valóban így érzek-e, talán összezavart az alkohol. Majd beszélünk. Jó éjt.
*Neked is.

Szuper. Amikor úgy érzem minden rendben van az életemben, erre jön egy csapás. Egy hatalmas, fájdalmas csapás amire egyáltalán nem számítottam volna.

Natannel már 5 napja nem beszéltem egy szót se. Ő se írt, én sem írtam. Minden egyes estémet (néha nappalomat) azzal töltöttem,hogy sírtam és magamat okoltam a történtek miatt.
A mai napig úgy érzem szeretem és szükségem van rá.

Nikinek elmeséltem, kiakadt teljesen. Niki is mesélt,  de az ő sztorija kicsit vidámabb volt.

-Képzeld csajszi, lefeküdtünk Alexanderrel.-mesélte izgatottan.
-Na, mesélj.- válaszoltam.
-Hát először is, elmentünk hozzájuk. Otthon volt a részeges apja, aki a kanapén döglött sörrel a kezében a meccs előtt. Attól féltünk, hogy észre vesz minket de totál kiütötte magát,arra se kelt volna fel ha bomba robban mellette, így fel mentünk a szobájába. Felértünk és lelökött az ágyára, majd levette a felsőjét. Ha láttál még szexi felső testet akkor az öve az!!  Mondanám, hogy megmutatom , de az kicsi fura lenne...Na, visszatérve. Levettem a felsőmet és mindenemet. Fölém mászott és elkezdett csókolgatni mindenhol. MINDENHOL, érted?!
-Igen, értem Niki.
-Aztán elkezdett kényeztetni az ujjaival meg a szájával, utána pedig betette. Sokkal jobb volt, mint Mattel. Alexnek nagyobb. Sokkal.- pörgött  Niki.
-Akkor a lényeg, hogy jól éreztétek magatokat.-mondtam.- Akkor most együtt? Vagy csak kavartok?
-Csak kavarunk. Nem akarjuk elsietni.

Hát Niki az már meg volt szerintem.

Sok sikert kívántam neki Alexanderrel, majd letettük a telefont.

Továbbra is szomorkodtam és továbbra sem értettem az egészet.

Este jött egy üzenetem. 5 nap után.

*Szió. Van kedved most találkozni?
*Szia, hol?
*Popp's? Én állom ismét. ;)
*Oké, fél óra múlva ott.

Hihetetlenül megörültem Natan üzenetének, bár nem bíztam el magam.
Gyorsan összekaptam magamat, a kisírt szemeimet helyreráztam egy kis alapozóval és szemhéj festékkel, majd elindultam.

Nagyon izgultam, minden másodpercben az órámat néztem, hogy vajon mikor ér már ide.

Megláttam azokat a világító kék szemeit azzal a gyönyörű mosolyával. Szerintem még egyszer szerelmes lettem.

-Szia.- köszöntem neki. Éreztettem vele, hogy kicsit haragszok rá.
-Szia.-mosolygott.

Nem nagyon beszéltünk sokat, bementünk. Leültünk a helyünkre.

-Mit kérsz?-kérdezte teljesen nyugodt hangon. Mintha már tudna valamit amit én nem.
-Semmit nem kérek most, köszi.-válaszoltam fapofával.
-Hát jó.

Miután megitta az italát, eljöttünk. Elsétáltunk a közeli parkba és leültünk. Nem ültem mellé olyan közel, érezze csak, hogy haragszok. Igen, nos én nagyon kitudom mutatni és éreztetni tudom ha haragszok valakire.

-Gyere már közelebb.-pillantott rám és maga mellé nézett. Szívem szerint abban a pillanatban megcsókoltam volna, de tartottam magamat.

Arrébb csúsztam és a combunk összeért. Megint feszült voltam. Elég volt egy érintése, egy véletlen találkozás a bőrünk között és végem lett.

-Szóval, miért akartál találkozni?-kérdeztem.
-Tisztázni szeretném veled a helyzetet.-mondta.
-Hallgatlak.
-Szerelmes vagyok beléd Veronica Davis. Volt időm gondolkodni és még én sem értettem,hogy miért írtam amiket írtam azon az éjjel. Megijedtem, nem tudom miért. Ezért nem kerestelek olyan sokáig, de hidd el , majd belehaltam a hiányodba.
-Reméltem, hogy ezért hívtál el most.- mosolyogtam.

Megcsókolt. A fellegekben jártam a boldogságtól.

-Akkor, mi most..?-kérdeztem.
Vágott közbe.
-Igen Veronica, együtt vagyunk.-mosolygott.
Megcsókoltam.

Éreztem,hogy beteljesült minden vágyam Ő vele. Mindenem meg volt amire szükségem volt valaha. A szeretet, a tisztelet, a törődés. Megkaptam tőle.