Csak Ő,senki más

25.rész

Ültem kábultan az ágyamon,amikor Daniel hátulról megsimogatta vállaim amitől kirázott a hideg.

- Jó reggelt vagy is inkább estét álomszuszék. - és adott egy puszit az arcomra

- Miért nem keltettél fel hamarabb?

- Miért keltettelek volna fel amikor olyan jót aludtál, meg kimerült is voltál. Aludj csak, hidd el nem lopnak el ha 1-2 órára nem látsz. - magyarázta mosolyogva

- Hát jó.

Le fürödtem én is,aztán bedőltem az ágyamba Dan mellé. Elég szar kedvem volt a kora esti incidens miatt, mert Niki eléggé megbántott a viselkedésével, így nagyon bújós voltam. Alig akartam ki mászni a szerelmem karjaiból.

- Mi van veled, hogy ennyire bújós vagy ma?

- Elég rossz kedvem van a Nikis dolog miatt, meg olyan hangulatomba vagyok most, hogy soha nem akarlak elveszíteni. - suttogtam halkan.

- Megértem hogy rossz kedved Van, nekem is az lenne ha Dave ezt csinálta volna velem és nyugi. Nem fogsz elveszíteni, ezt garantálom.

Hosszan a szemébe néztem, akarva akaratlanul mosolyra görbült a szám és megcsókoltam. Az a csók most valahogy más volt. Mindketten éreztük.

- Amúgy akartam is kérdezni a barátaidról akiknek bemutattál ma. Dave ezek szerint a legjobb haverod?

- Igen ő. Már kiskorunk óta ismerjük egymást és jóban rosszban együtt voltunk,segítettük egymást. Jó fej a srác nagyon,majd megismerkedtek.

- És.. volt ott egy szőkésbarna hajú srác is, ő kicsoda? kérdeztem kíváncsian.

- Ő Natan. Kicsit visszahúzódó típus és talán ő a legokosabb közülünk. - mesélte nevetve. - Miért kérdezed?

- Jaa semmi különös csak az ő nevére nem emlékeztem,meg egy kicsit furának tűnik a srác. De majd megismerem. - mentegetőztem.

Nem akartam Danielnek  elmondani,hogy majd kiestek a szemei Natannek, nehogy elkapja valami féltékenységi roham vagy ilyesmi. Bár Dan nem Ilyen,meg most ebben nincs is semmi. Na mindegy,majd holnap elmondom neki.

21:00 lehetett amikor megszólalt a csengő. Sejtésem sem volt,hogy ki az aki este 9-kor csengetget nálunk.
Kimentem  a kapuhoz és egy papírdoboz  hevert  a lábaim előtt és az én nevem volt rá írva egy cetlire.
Teljesen összezavarodtam,felkaptam a dobozt (előtte meg lökdöstem a lábammal hogy nehogy véletlen valami bomba legyen vagy ilyesmi) és azonnal letettem a konyha pultra.
Fogtam egy kést és felvágtam a ragasztó anyagot róla. Daniel már lent is volt.

- Hát ez meg kitől jött?

- Azt én is szeretném tudni elhiheted.-válaszoltam feszülten.

Ahogy kibontottam a dobozt egy ismerős kép volt benne és egy nyaklánc. Elképedve álltam a doboz felett és szóhoz sem tudtam jutni. Ez most komoly? Niki annyira behisztizett, hogy vissza adta a közös képünket és nyakláncunkat amit születésnapjára adtam neki? Ezen csak nevetni tudok,komolyan.

Daniel is csodálkozott,hát még én. Felvittem a dobozt a szobámba és eltettem. Majd visszaadom neki ha megjött az esze.

Ez végképp lefárasztotta az agyamat meg a lelkemet is és mondtam Dannek hogy ne haragudjon de nekem aludnom kell meg amúgy is holnap suli.

- Ne haragudj de nem baj ha én most alszok?

- Ne kérdezz már butaságokat,persze hogy alszunk. - válaszolta mosolyogva.

Lekapcsoltam az éjjeli lámpámat és bebújtunk a takaró alá. Odabújtam Danielhez és a fejemet a mellkasára helyeztem. Egy darabig még simogatta az arcomat és a fejemet,utána pedig szépen lassan mindketten elaludtunk.