Csak Ő,senki más

18.rész

Matt és Niki felmentek a szobámba beszélgetni (aha, beszélgetni).
Eszembe jutott, hogy nincs itthon üdítő,mivel az utolsó pohár kólát Mattnek adtam oda, ezért kénytelen voltam átugrani az éjjel-nappali  kisboltba a másik utcába. Felkiabáltam az emeletre hogy nem soká jövök,addig próbálják meg ne szétszedni az ágyamat(elég drága volt).

Felkaptam magamra egy tűrhető pólót egy rövidnadrágot és egy dzsekit, mert elég hűvös van ilyenkor már  (bár este nem hinném hogy annyira figyelnek az emberek)
Amikor odaértem a bolthoz, a parkolóban láttam egy ismerős motort,aztán pedig egy ismerős arcot,Danielt egy csomó csipsszel meg egy üveg fantával a kezében. Odafutottam hozzá és szorosan megöleltük egymást és adott egy puszit a számra( még az üdítő is kiesett a kezéből).

-Hát te mit keresel itt? kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.

-Anyumék elküldtek a boltba mert tudod...családi est van.. - válaszolta letörten. -Amúgy hiányoztál.

-Oh, szóval mégse voltatok felkészülve  az estére.- próbáltam viccelődni,de láttam rajta,hogy elég rossz kedve van. -Te is nekem. Épp gondolkodtam rajta, hogy lefekvés előtt felhívlak.

-Hívtalak volna én, elhiheted. Jobb lenne veled beszélgetni,mint anyámékkal hármasba lenni.

-Mi a baj? Annyira rossz kedved van. mondtam neki és megsimogattam az arcát.

-Majd holnap megbeszéljük. És mielőtt arra gondolnál,nem, nem veled van  a baj. Veled minden rendben van és -velünk is. Szeretlek.- biztatott kissé rekedtes hangon. - Majd hívlak ma szerintem olyan 11 körül, ha ráérsz.

-Neked mindig ráérek. Szeretlek én is téged Dan.- és egy puszival mutattam ki  szavaimat.
Végig néztem ahogy elhajt motorjával és integettem neki, aztán eszembe jutott,hogy én végülis egy üveg kóláért jöttem már vagy fél órája.

*
Hazaértem,ledobtam magamról a cipőmet meg a felesleges cuccokat és felmentem az emeletre. Volt egy érdekes érzésem,hogy amíg én odavoltam,Nikivel történt egy két dolog. Hát ez így is történt.
Amint beléptem a szobámba,egy fülig erő vigyorral teli lány állt előttem.

-Na mi van csajszii mondd máár!! kiabáltam neki kíváncsian.

-Lefeküdtünk!!- áradozott boldogan.

-Ah,végre. De nem volt kicsit korai még?

-Nem volt az. Én nagyon boldog vagyok. Jó volt és nem is bánom és ő sem.-mesélte felpörögve.

Egész este erről beszélgettünk, ami már egyszer kétszer unalmas volt,de meghallgattam mert hát csak a legjobb barátnőm és én is örülök ha ő is.