Csak Ő,senki más

27.rész

Haza értünk,anyukám szokás szerint előkészítette nekünk az uzsonnánkat. 
Miután ettünk, felmentünk a szobámba. 

-Képzeld,találtam ma valamit a szekrényemben.- mondtam neki.
-Uu,valami ajándékot?
-Hát,nem éppen. Egy cetlit találtam. - és a kezébe adtam

Daniel elkezdett nevetni.

-Ezt ki írta?
-Minden sejtésem szerint Niki. Ki más akarna velem kiszúrni.
-Hát ez elég amatőr próbálkozás,hogy bemártson. Valami ütősebbel kellett volna próbálkoznia.- mondta nevetve.
-És mi a véleményed erről?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Erről? Az,hogy elég hülyeség.-  mondta magabiztosan.

Nem ilyen reakciót vártam tőle,azt hittem ki fog akadni,vagy ideges lesz, de nem. Ezek szerint tényleg Niki írta és nem egy másik lány aki tényleg tapasztalta. Ahj,megint kombinálok.

-Szeretnék valamit kérdezni.- mondtam neki halkan.

-Kérdezz.
-Mattel miért nem vagytok jóba?
-Jóba vagyunk. -hazudta
-De hát nekem azt mondtad,hogy nem vagytok már jóba,mert történt valami köztetek.
-Nem hagyhatnánk ezt a témát?- kérdezte fennhangon.
-Jólvan. Máskor akkor nem kérdezek meg semmit és nem érdeklődök. - és kimentem a szobámból.

Miért nem lehet elmondani? Nagyon jól tudja,hogy bármi van én mellette állok és segítem. Csak egy egyszerű kérdést tettem fel. Valami rossz dolog lehet a háttérbe,ha ennyire nem akarja elmondani. Kissé megbántott ezzel a hangnemével.
Ahogy ismerem bocsánatot fog kérni még ma. 

Lementem anyához egy kicsit.

-Mi a baj drágám?- kérdezte aggódó tekintettel és leült mellém a kanapéra.
-Csak egy kicsit összekaptunk,semmi baj.
-Baj van?
-Nincsen semmi nyugi,csak összeszólalkoztunk. -biztattam anyát hogy megnyugodjon.
-Rendben,de ha baj van azonnal szólj és hátha tudok segíteni.
-Szólni fogok,hidd el. -és adtam egy puszit neki.

Igazából nem hazudtam anyának,mert tényleg nincs baj,csak összekaptunk. Ennyi.
Felmentem egy fél óra múlva és Daniel zuhanyzott nekem meg pisilnem kellett. Direkt nem mentem le,kíváncsi voltam,hogy mit reagál ha bekopogok hozzá.

-Bejöhetek pisilni?
-Gyere nyugodtan.- szólt ki kedvesen.

Áh,ilyenkor már tudom,hogy megbánta. Bementem és mivel ilyenkor tartózkodó vagyok, rá se néztem. Na jó de, ránéztem mert nem bírtam ki,hogy ne lássam pucéron. Odapillantottam aztán elvégeztem a dolgom. Nem nagyon szólt hozzám,csak egyszer kétszer rám nézett és mosolygott egyet. Hát igen, megbánta. Nyalizott.