Csak Ő,senki más

35.rész

Rég voltam már Nikinél. Jó volt egy kicsit kikapcsolódni, fiúk nélkül együtt, főleg ebben a helyzetben amiben most vagyunk.Ahogy beértem, szó szerint megkönnyebbültem. Szép, takaros kis házuk illata szállt a levegőben amit a kezdetek óta imádtam. Olyan biztonságérzetet ad.

Szokás szerint kajáltunk egy jót és bevonultunk Niki szobájába. Még egy héttel ezelőtt azt gondoltam,hogy a közös képeinket és emlékeinket biztosan eltüntette a házból valamilyen úton módon, felgyújtotta vagy szétdarabolta, de ez nem így volt. A képeink ott lógtak a falán és az egyéb kis ajándéktárgyak a polcain hevertek érintetlen állapotban. Elmosolyodtam.

-Ezektől nem váltál meg?- kérdeztem meglepődve.
-Nem.Sose tudnék tőlük megválni.- válaszolta mosolyogva.

Megöleltem és éreztem,hogy végre az a Niki áll velem szemben akit már régóta ismerek és ez fordítva is így volt. Éreztem, újra egymásra találtunk.

17:30

Sorozatnézés közepette pittyent egyet Niki telefonja amitől nagyon megijedtem hirtelen.

-Ki az az Alexander Tailor?
-Azt hiszem végzős srác. Miért?- kíváncsiskodtam pattogatott kukoricával tele szájjal.
-Bejelölt facen.. Egye fene, visszajelölöm.- vonta vállát.

Pár perccel később valaki ráfeküdt a dudára kint az utcán. Vajon kik lehetnek..

-Ez Matt.- kiáltott fel idegesen Niki.
-Daniel nincs vele?
-Egyedül jött.

Niki ki ment a ház elé én pedig hallgatóztam.

-Mi volt ez a mai viselkedésed?- vonta kérdőre Matt.
-Neked is szia. Volt okom rá,hogy úgy viselkedjek veled,ahogy akkor tettem.- válaszolt vissza Niki határozottan.
-Még is mi? Hm?- és megragadta erőteljesen Niki karját. Ekkor közbe léptem és ki mentem hozzá szemtől szembe.
-Te mit csinálsz? Engedd el!- kiáltottam neki oda.
-Nem a te dolgod, hülye picsa.

Oh, Matt ezt nem kellett volna.

-Takarodj innen.Most.- és ezzel a lendülettel pofán vágtam.

Még magamon is elcsodálkoztam,életembe nem pofoztam meg senkit se ilyen erősen. Matt azonnal beszállt a kocsijába és elhajtott.

-Menj már Veronica! Ez mi volt?- kérdezte Niki meglepődve ám vigyorogva.
-Nem fogom hagyni,hogy egy ilyen bántani merjen, de most mondd azt,hogy nem csináltam jól!(?)
-Jó voltál csajszi. Köszönöm.
-Ne köszönj ilyet,max azt köszönd meg,ha megmentem az életedet.-mosolyogtam.

19:30

Hazaértem és elvégeztem a szokásos rutinomat.

Lefeküdtem az ágyamra és bambultam a plafont (mint általában). Elég nehéz megemésztenem a történteket. Daniel..miért nem vagyok elég neked? Vagy miben jobb az a másik lány mint én?
Ahogy gondolkodtam, kifolyt a könnyem. Fogok még sírni ez miatt akármennyit is kell, ebben biztos vagyok. Összetörtem. Zokogtam, de valamiért még mindig a düh és a méreg játszadozott erősebben a fejemben egymással és nem a fájdalom. Daniel az elmúlt időszakban tényleg furcsán viselkedett, amit észre vettem,de nem szóltam. A szokásosnál hamarabb ment aludni, aztán ki tudja,hogy abban az időben kivel beszélgetett vagy hová ment. Ha eljött hozzám,hamarabb is ment haza... feltűnt egy idő után, de nem szóltam. Már nem kérdezősködött annyit felőlem,hogy hogy érzem magam,milyen napom volt, de most már rájöttem. Én csak egy pótlék vagyok a számára. Pontosabban,voltam.