Délután 3 óra van és én már azon idegeskedek az ágyamban fekve,hogy mit vegyek fel a korrepetálásra. Keresgéltem a szekrényemben, előkaptam egy fehér toppot,egy kockás inget és egy farmer rövidnadrágot.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felvettem a ruhákat és tovább döglöttem a telefonomat nézve,hogy mikor üt az óra végre 4 órát.
Csengettek. Hirtelen megörültem, felpattantam az ágyamról, le pillantottam a szobám ablakából a kapura és látom,hogy anyukám kíséri be Danielt.
MÉG CSAK FÉL 4 VAN!!!
Na mindegy,megörültem és gyorsan bedobtam az itthoni ruháimat a szekrényembe,megigazítottam a hajamat (ami sose akar úgy állni ahogyan én szeretném) és lementem. A lépcsőn lefelé menet a gyomrom majd szét durrant az idegességtől és az izgatottságtól,de persze próbálom leplezni. Igen,csak egy srác, semmi több. Bárcsak ilyen könnyen menne az érzelmeimnek is.
Leértem, megpillantottam Danielt a hátán a táskájával amiben szerintem csak egy füzet volt, és a gyönyörű szemeit. Azt hiszem még egyszer szerelmes lettem. Köszöntem neki, megölelt ami igazából nagyon jól esett,mert utoljára talán tavaly nyáron ölelt meg azon a bizonyos randin..
Leültünk beszélgetni egy kicsit, vagy is én hallgattam csendben, és meredten bámultam magam elé, egy két pillantást vetve Danielre és ő is rám.
Felmentünk és anya utánunk kiabált,hogy ha esetleg szükségünk van valamire akkor csak szóljunk,hoz fel nekünk (nasit vagy ilyesmit).
Bementünk a szobámba és az volt az első kérdésem,hogy:
-Meddig maradsz?
-Még el sem kezdtük és már zavarok?-kérdezte mosolyogva.
-Jaj,dehogy zavarsz,csak én mindig megkérdezem bárkitől aki jön,hogy meddig marad.-mondtam mentegetőzve. Igazából nem zavarna ha itt is aludna...na mindegy.
