~Túl Késő~ ☆Cameron Dallas☆

18.rész (szerda)

Reggel pillangókkal a hasamban ébredtem. Ugye bár ma indulunk Los Angelesbe Elivel. Annyira várom már.
Los Angeles az gyönyörű hely és csak mi ketten leszünk ott a legjobb barátnőmmel.

De volt valami ami egyből elterelte a gondolataimat.

Az pedig a tegnao történtek. Egyszerűen nem birom elképzelni hogy Cameron sírt és végig ott volt velem hisz eg lehetetlen.

Én nem nézem ki belőle ezeket a dolgokat hogy ezt csak így megteszi.

De végül muszály voltam leállítani az agyam nehogy elfajuljon ez az egész megint.

Felkelltem majd az este kikészített ruhával bementem a fürdőbe és elkészültem. Úgy öltöztem hogy ma már abba megyek a reptérre is.

Mikor az öltözéssel készen voltam magamra kentem egy kis sminket majd a cuccommal lementem.

A sulis cuccom leraktam az ajtó mellé majd vissza mentem az emeletre a bőröndért.

Tudom hogy csak este megyünk de suli után nem lesz annyi energiám hogy lehozzam így ezt reggel csinálom meg.

Mikor azt is lecipeltem a konyhában ügyködő anyámhoz mentem.

-Anyuuu.-nyávogtam mint egy kislány.

-Mond!-nevette el magát gyerekességemen.

-Befonod a hajam kettőbe?-néztem rá egy óriási vigyor kiséretében.

-Be.-húzott egy kedves mosolyt arcára.

Helyet foglaltam egy alacsonyabb széken majd anyu neki is vágott a hajamnak.

-Lis kérdezhetek valamit?-kérdezte félve a reakcióm miatt.

-Persze.-mondtam kedvesen.

-Cameronról mit lehet tudni vagy értsd úgy hogy mutasd be így szóba mert nem meséltél még róla.-mondta rendes hangnembe egy kis  kíváncsisággal egybe kötve.

Hát jól bele kérdezett a dolgokba...
Vettem magamon erőt majd neki kezdtem.

-Háát Kaliforniában él.

-Hát az nem itt van!-vágott a szavamba.

-Ne vágj bele a mondandómb!-néztem rá nevetve.

-Jó bocsi.-nevette el magát ő is.

-Nah igen akkor ott él, húsz éves.

Ekkor rá néztem majd anyu szemei kidülledtek a kor hallatán. De nem szólt semmit mert mondtam neki hogy ne vágjon bele a szavamba.

-Hát öhm kb. ennyit tudok róla.

-Lis ne szivass hogy húsz éves?-jött ki belőle a kérdés azonnal miután befekeztem.

-Nem szivatlak! Egy napon van a szülinapunk.....-mondtam szomorúan.

-Túl öreg hozzád!-mondta fapofával.

-Nem is az hogy öreg hozzám képest de amint látod még a teljes nevét sem tudom.-szomorodtam el újra.

-Semmi baj kicsim...semmi baj.-simogatta meg arcom az egyik kezével majd folytatta a fonást.

Ezután a többi idő néma csendben folytatódott.

-Nos készen vagy!-mosolygott anyu aranyosan.

-Köszönöm!-öleltem meg majd felvettem a hátizsákomat.

-Itt van Eli elmentem!-ordítottam a konyha irányába majd válaszra nem várva ki is mentem az ajtón.

-Sziaa!!-rohantam le a házunk előtt áló lányt.