~Túl Késő~ ☆Cameron Dallas☆

17.rész (sad kedd)

FIGYELEM A RÉSZ DURVA ÉS DEPRESSZIÓS,SZOMORÚ RÉSZEKET TARTALMAZ!
MINDENKI SAJÁT FELELŐSÉGRE OLVASSA!!
Újra felkelltem hajnalban.

Nem tudtam aludni.

Zavart ami az este történt.

Nem zavart hanem inkább fájt.

Nem bírtam elviselni ahogy az emlékeim közt újra és újra felbukkant Cameron fájó tekintete.

Lehet hogy igazat mondott, de nem tesztelhetem le.

Ami régen megtörtént elég volt, nem akartam egy újjab csalódásban részt venni.

Ez azért jobb mert fáj, ha engedtem volna magam és rosszul sült el volna akkor az egy újjab csalódás.

A szememből elkezdtek folyni a könnyek.

Egyszerűen nehéz volt elviselni már a sok lelki terhelésemet.

Inkább kisírom magam és leszek picit megkönnyebbűlt mint hogy küzködjek egész nap a sírás vissza tartásával.

Ahogy jobban bele gondolok inkább egy igazi apai ölelésre lenne szükségem.

De régen mindent elbasztam.

Minden miattam történt.

Minden fájdalomért én vagyok a hibás.

/Miattam ment tönkre a család/
/Miattam teszem tönkre anyámat/
/Miattam történt a gyerekkori tragédia/
/Miattam váltak szét anyuék/
/Miattam utál mindenki/
/Miattam érzett Cameron fájdalmat/
/És minden miattam van ami csak lehet/

A könnyeim csak egyre jobban potyogtak.

Azért mert tudtam hogy igazam van.

Hisz tönkre tettem egy szerető szivet mert egy egoista barom vagyok.

A fejem már nem bírta tovább a sok bántást magamba így gyötrelmes fájdalom nyilalt bele.

Felültem az ágyon majd a telefont a kezembe vettem.

De nem oldottam fel.

Leülltem az író asztalomhoz majd egy levél írásába kezdtem 3 embernek.

Kedves anya!
Nagyon szeretlek ezt te is jól tudod!
Ha bármi bajom lenne vagy esetleg nem élem túl azt amit teszek tudd hogy az nem miattad van hanem miattam. Én vagyok a hibás azért mert tönkre tettem az életedet.

Nem akarok búcsúnélkül elmenni tőled mert te vagy a legfontosabb ember akit csak ismerek. Ha te nem lennél én se lennék csak tudod én nem illek bele a te világodba.
Nagyon-nagyon remélem hogy boldogan éled majd tovább az életed nélkülem!
Az eszedbe se jusson hogy siratsz mert azzal csak magadnak ártasz amit nem szeretnék!

Szeretlek anya!
Puszi: Lis♡

Kedves Eli!
Köszönöm hogy itt voltál velem ezekben az időkben még itt éltem.
Azt viszont sajnálom hogy nem bontakoztam ki neked eléggé az életemről és ezt az utolsó pillanataimban megbántam, mert rá jöttem hogy te egy nagyon jó barátnő vagy! :)
Nélkülem is elleszel és nem lesz aki téged is tönkre tegyen!
Nagyon-Nagyon szeretlek csak tudd, ha véletlen nem élném túl azt amit most tervezek.
Csak tudd hogy lélekben mindig veled leszek!
Puszi:Lis ♡