~Túl Késő~ ☆Cameron Dallas☆

2. Évad!!

             °Cameron szemszögéből°

Hogy mi történt, azóta hogy Liz meghalt? Magam sem tudom..

Nem engedték hogy be menjek hozzá a korházba.. viszont a temetésre már mehettem, ahol nagyobb fájdalommal búcsúztam el tőle mint bárki más..

Az emberek nincsennek tisztába a szavak súlyával.. pont úgy mint én. A megcsalást csak egy ártatlan viccnek szántam.. viszont nem tudtam hogy ennyire rosszul fog kisülni.

Természetesen magamat hibáztattam Liza haláláért, ami miatt felmondtam az összes létező munkahelyemen, töröltem az interneten lévő fiókjaimat, és eltűntem mindenki számára.. a családommal se tartottam a kapcsolatot és ők se tudták hogy hova tűntem..  Egyszerűen nem akartam látni semmi olyat ami rá emlékeztethet..

Ebből kifolyólag jött az ötlet hogy miért ne láthassam őt újra?
Minden féle drogra és piára költöttem a félre tett pénzemet, amiktől újra mellette lehettem.

Minden este bevettem pár bogyót és már mellettem ült. Beszéltem neki mindig mindenről. Elmeséltem neki hogy mennyire szeretem még mindig, és hogy egy nőre sem nézek rá mert nekem csak ő kell. Ezeken mindig nagyokat nevetett. Hogy én a csábító Dallas nem hajtok nőkre..

Aztán ez az álom világ is megszűnt egy idő után.. tűpadagolás miatt, agyvérzést kaptam.. és hetekig a korházban tartottak.. a beleimet kimosták és a fejemet is helyre tették.

Viszont sokatokban biztos felmerül a kérdés... Elolvastam-e a búcsú levelet?

Egyszerű a válasz.. NEM...

És hogy miért? Mert egyszerűen bele pusztultam a hiányába.. mindent össze törtem ami rá emlékeztetett, a telefonomat is bele értve.. Most lehet azt mondjátok hogy: "De hát te gazdg vagy bármikor vehetsz egy újjat!"

Csak voltam.. mint már mondtam kellett hogy magam mellett tudhassam életem szerelmét így mindenem rá költöttem a drogokra.. és ahova mentem, amúgy se vittem telefont hogy ne zavarjon senki és semmi..

Ha egyszer lesz hozzá elég mereszem, elolvasom.. és talán elengedem.. vagy nem. Ki tudja már?

Most jelenleg szerető családomnál raboskodom.. az emeleten, a szobámban fekszem. Fejem párnám alá dugtam és napok óta a sötét szobában fekszem. Az ajtó zárva van hogy ne rontson be senki, had pihenjek.. vagyis inkább had szenvedjek.. újjabb és újjabb gondolkodás menetemet az ajtón bejövő kopogás zavarta meg.

-Kicsim fent vagy?-hallottam meg anyu lágy hangját

-Nem tudom..-nyögtem ki nagy nehezen.

-Akkor igen.. figyelj ma vendégek jönnek.. örülnék ha lefürödnél és rendbe tennéd magad.. eltudom képzelni hogy nézhetsz ki..

Erre hirtelen idegesen felpattantam, majd kivágtam a szobám ajtaját..

-El tudod képzelni hogy nézek ki? Hogy a picsába nézzek ki ha meghal a kicseszett barátnőm, miattam?-mondtam öngyűlölettel hangomban..

-Cameron két éve történt.. és nem a te hibád! Lépj már túl az isten szerelmére...-mondta a nő szinte könyörögve.. rá sem ismertem.. az én édes anyám ilyenkor együtt sírna velem inkább mint sem hogy ezt mondja..

-Ki ez a nő? Mert hogy nem az édes anyám az is biztos!-ezzel a mondattal becsaptam az ajtót majd vissza ültem az ágyra..

Úgy gondoltam itt az idő elolvasni azt a levelet..
Elő vettem újjonnan kapott telefonom, majd megnyitottam az üzenetet.. vettem egy mély levegőt majd olvasni kezdtem.

"Kedves Cam..
Tudod és tisztában vagy vele hogy milyen kapcsolatunk volt.. eléggé komplikált.. de hogy tudd én boldog voltam veled, ha hiszed - ha nem.. és hogy tudd nem haragudtam meg a meg csalásért, ami szerintem kamu volt.. sose voltál jó színész! Mivel tudom hogy milyen vagy.. tudom hogy nem közvetlen a halálom után olvasod ezt a levelet.. ezért direkt úgy írom.. remélem nem bántottad magad. Soha! Én nem tudhatom hogy mikor ezt olvasod azért olvasod mert nem tudsz elengedni, vagy mert túl léptél rajtam.  Akármi legyen én még most is szeretlek. És hogy miért mondom jelen időben? Mert nem haltam meg! :) Nem engedtek be a korházba, a temetésen csukva volt a koporsó.. ne mond hogy nem volt furcsa?...
Én nem tudtam hogy túlélem de sikerült.. az előző levelet töröltem és ezt írtam újra helyette..
Légyszíves ne indulj azonnal megkeresni mert nem fogsz megtalálni.. ne beszélj senkinek se a levélről és főképp rólam ne beszélj senkinek.. hidd el! Ha be tartod útjaink minél hamarabb  össze futnak!
    Légy jó Cam :) 'Liz'              "

Könnyeim az elején rohamosan ömlöttek, de ahogy egyre lejjebb értem egyre jobban álltak el a könny cseppek.. az nem lehet.. saját szemeimmel láttam..

Lehet hogy még él?

Lehet hogy van remény?

És hogy két szörnyű év után újra látom?

Megőrzöm a titkod Liz! És alig várom hogy útjaink újra egybe kelljenek.
_______________________________

Amint látjátok vissza tértem! Újult erővel és jobb folytatással! Remélem örültök hogy folytatom és nem hagytam annyiba ezt a sztorit! ❤️🤞 #szeretemazolvasoim