~Túl Késő~ ☆Cameron Dallas☆

"Nem akarsz velem mutatkozni?"

Reggel Ádám mellett feküdve keltem fel. Pedig az hittem hogy haza ment.

Ahogy az órára néztem láttam hogy itt az idő készülődni mert lassan kezdődik az előadásom.

Kibújtam a barátom karja alól, majd a szekrényemhez lépve kivettem egy pulcsit és egy nadrágot. Pontosabban egy farmert és egy vállnál kivágott csíkos felsőt.. akkor hordtam ezeket utoljára mikor Cam nálam aludt,közben én elmentem bulizni és jól berúgtam Emmáékkal.

Tudom, biztos felvetődött bennetek a kérdés. Mi van az egykori legjobb barátnőmmel? Nem beszélünk. Időnként ír hogy hogy vagyok, merre járok, mit csinálok.. de sose válaszoltam neki. Hiányzik tényleg, de ha újra beszélnénk vissza csöppennék abba ahonnan elszöktem. Legszívesebben megbeszélném vele hogy jöjjön ide, éljünk együtt.. de annyira ismerem, hogy tudom azt hogy az istenért sem hagyná ott a karrierjét és nem is szeretném rá kényszeríteni.. akár mennyire szeretném, nem lehet.

Rendbe tettem magam, majd a táskámat felkapva elindultam a suliba. Igen azóta letettem a jogsit is szóval végre nem másnak kell hordozni.. beültem az új fekete jepp Compassomba majd a suli felé indultam.

Út közben a telefonom csörgése zavart be az egyik kedvenc dalom éneklésénél. Lejjebb vettem a zenét majd a telefon a fülemhez emelve felvettem.

-Igen tessék?!-szóltam bele fáradtan a telefonba.

-Jajj szivi felkeltettelek?-szólt bele egy nagyon régen hallott fiú hang.

-Úristen Nash te vagy az?-akadt meg a lélegzetem is.. az én kék szemű, fiú legjobb barátom két és fél év után megkeresett... De hiányzott már!

-Jajj nem én vagyok Dart Weder!-nevette el magát.

-Jézusom de hiányoztál!-kezdtem majdnem sírni a hangja hallatán.

-Hallom hogy édes drága Lisám jön jövő héten vissza Californiába!-mondta szórakozottan.

-Ez egy célzás lett volna arra hogy drága Dallas barátom is jelen lesz a partin?-sóhajtottam egyett egy éles balkanyar közben.

-Honnan tudtad?-lepődött meg.

-Csak úgy nem hív fel a fiú legjobb barátom két és fél év után, azzal az indokkal hogy megyek vissza.-nevettem el magam.

-Jó igaz.. félig meddig miatta. De főképp magam miatt.. hiányzol, és nem szeretném hogy idióta Dallas miatt ne gyere vissza.. mindenkinek hiányzol főképp Emmának.. de csak utánam.-nevette el magát.-Kibírod azt a kisidőt..-mondta együtt érzően.

-Nem erről van szó.. hiányoztok.. nagyon is, de az a világ amit akkor éltem borzalmas volt és onnan menekültem.. nem szeretnék vissza csöppenni.. főleg a halál hír után.. De természetesen elmegyek mert imádom Grayt és természetesen veled és Emmával is szeretnék találkozni.. de nem maradok ott. Egyetemre járok, barátom van, túl léptem.-mondtam el a helyzetet.

-És mit szólnál ha egyszer meglátogatnánk Magyarországon?-éreztem ahogy vigyorra húzza száját.

-Örülnék neki.. de csak azzal a feltéttel ha Dallast nem hozzátok..-mondtam el az őszinte véleményem.

-Szuper! Akkor majd a jövő heti bulin megbeszéljük.. és ajánlom hogy hozd el a barátod..-mondta ajánlás képp, ami annyit tesz hogy "nem szeretnél te egyedül jönni Dallas haverunkhoz".

-Eszem ágában nincs elvinni. Parkerrel megyek.-vallotam be a tényeket.

-Azzal a Parkerral?-ámult el.

-Igen kiderült hogy ő is ide költözött, és ha hiszed ha nem, egy csodálatos ember lett!-mondtam mosolyogva.

-Majd meglátjuk, na de megyek is míg Gillinsky meg Aaron le nek rúgják a tv-met a hellyéről! Puszi.- ezzel kinyomta. De szeretem.