~Túl Késő~ ☆Cameron Dallas☆

57.rész

Most a repülőn űlünk és mióta eljöttünk egy árva szót sem szoltunk egymáshoz Maryaval. Hogy miért? Ezt én sem tudom.
Olyan furcsa lett amióta nem láttam és nekem ez egyre gyanúsabb.

Egy félóra elteltével újra rám jött a rosszul lét amit nem hagyhattam szónélkül. A fejem sajgott, látásom gyengül, hányingerem van.
Muszály valakivel megosztanom, mert ez már nem normális hogy ok nélkül mindig rosszul leszek.

-Marya! -szoltam neki oda halkan. Nem akartam hogy mások is hallják amit beszélünk. Főleg ha nem is válaszol.

-Mond.-fordult felém.

-Rosszul vagyok...megint.-mondtam halkan a végét hogy értse a lényegét.

-Megint?-kérdezte meg az utolsó szavamat, ami azt jelenti hogy ledöbbent.

-Reggel is hánytam és rosszul voltam..-adtam a tudtára.

-Ne ne ne az nem lehet!-fogta a fejét.

-Én nem tudom mi bajom van de nagyon nemtetszik.-támasztottam meg a kezemen a fejem. Könnyeim csepegni kezdtek és a rosszul létem még rosszabra alakult. Ezért felálltam és gyors sétával ki mentem a mosdóba. Bezártam magamra az ajtót és lehajoltam a wc-hez. Újra elő tört belőlem a kegyetlen hányás.
Miután vége lett lehúztam a wc-t, ki mentem és megmostam az arcomat. Nem értettem hogy  mit akart Marya ezzel mondani, ezért vissza mentem ahol ültem és rá néztem.

-Hánytál?-kezdte ő a beszélgetést.

-Igen..-vettem nagy mély levegőket.

-Mikor feküdtél le utoljára fiúval?- kérdezte meg ezt az igen meglepő kérdést. Erröl viszont eszembe jutott egy régi nagyon rossz emlék..

-Nagyon régen...-tudtam le ennyivel.

-Mikor?-tette fel újra.

-14 évesen...-hagyta el a szemem egy könny csepp.

-Te most csak szórakozol velem ugye?-kerekedtek ki a szemei.

-Nem....szerelmes voltam, és az a fiú volt aki foglalkozott velem akkor  a suliban. Én bíztam benne. És miután megtörtént eldobott mint egy rongy babát..-súgtam vissza. És igen. Ez volt. Nem meséltem soha senkinek ezt a dolgot. Még Emmának se.

-Azt a kurva eget..-csapott a combjára.-Ne haragudj..-simította meg az arcom.

-Semmi baj.. valakinek úgy is tudnia kell róla.

-Na de tegnap ugye Cameronnál aludtál?

-Igen ott.

-Nem lehetséges hogy lefeküdtetek? Sebezhető voltál és gyenge..Ő meg már lehet sokat várt rád és megunta. Szerinted van igazság benne?-tette fel. Viszont a szöveg hallatán teljesen elborult az agyam. Ez nem lehet? Miért tenne ilyet?

-Nem! Cameron biztos nem tenne ilyet!-néztem rá undorodó tekintettel.

-Nem állítottam csak feltételeztem. De nem lehetsz benne teljesen biztos..-próbálta nyugodtan a tudtomra adni. Viszont nem úgy jött le az egész mint ahogy kellett volna. Sose bírtam az ilyen tények elé állni mert van benne igazság. Én nem tudhatom, viszont ha én nem tudhatom akkor ki tudja? Az az egy személy akivel voltam.

-Fel kell hívnom őt..-jutottam döntésre.

-Akkor tedd azt.-helyes élt enyhén mosolyogva.

-De van egy kis baj..-szorítottam össze szemeimet.

-Mi az?-nézett rám hitetlenül.

-Este össze törtem a telefonom.-húztam kínos vigyorra ajkaimat.

-Tessék itt az enyém akkor.-sóhajtott egyet, majd a kezbe nyomta a készüléket. Azonnal ki kerestem Cameron nevét majd hívni kezdtem. Pár csöngés után fel is vette.

-Haló?-szolt bele reggeli rekedt bársonyos hangján.

-Szia Cam... Lisa vagyok..-szóltam bele halkan. Neki dőltem a repülő falának és a kinti tájat kezdtem figyelni.

-Ohh végre hogy hívtál... nagyon aggódtam érted.. bicsánat a reggeliért én nem.....-azonban nem hagytam hogy végig mondja, bele vágtam a közepébe.

-Cameron lehet terhes vagyok.-hangom remegni kezdett újra..

-Hogy mi?-akadt ki teljesen.

-Reggel is hánytam és rosszul voltam.. meg a repülőn is rosszul lettem...-kezdtem el könnyezni.

-Az nem lehet Lis!-mondta idegesen a telefonba.

-Figyelj rám... kérlek. És őszintén válaszolj!

-Jó..

-Történt valami tegnap este?-kérdeztem félve.

-Ne nézz már teljesen hülyének! Szerinted megerőszakoltalak volna mikor basszus gyászolsz? Hogy  a faszomba gondolhattad ezt?????- Ért el az idegesség tető fokára.

-Ne haragudj de tudnom kellett....

-Mist azonnal utánad repülök és mindent megbeszélünk.. jó?-váltott kicsit lágyabbra.

-Jó.-és ezzel kinyomtam  a telefont. Éreztem annak a súlyát hogy valami olyat kell megbeszélnünk ami nem telefon téma...

-Mi volt?-érdeklődött Marya.

-Azt mondta hogy tegnap semmi sem volt... viszont utánam jön még ma és valamit megkell beszélnünk.. és van egy olyan érzésem hogy nen a legjobb téma lesz...
💫💫💫💫💫💫💫💫

NA SZÓVAL
Bocsánat h nagyon sokáig nem volt rést csak ugye itt volt az evvege meg ilyenek és nem volt időm... most viszont már itt a nyár és újra varhatjatok a reszeket!!! ₩
#imadomazolvasoim😻