~Túl Késő~ ☆Cameron Dallas☆

39.rész

Reggel görcsölő gyomorral és enyhe fejfájással keltem. Éreztem hogy testemben szétáramlik a másnaposság ereje és az este szerzett karcolásaim sajognak. Utáltam ha ez történik velem egy hülyeség miatt. De ami rosszabb volt hogy Cameron is szemtanúja volt ennek az egésznek.
Ha itt tartunk hol van Cam? Ahogy észre vettem hogy nincs mellettem kétségbe esettség vette át rajtam az uralmat.

Azonnal kiugrottam az ágyból, már ahogy hagyta ezt a másnaposság és elindultam lefelé a lépcsőn.
A lépcsőfokok rózsa szírmokkal volt tele szórva ami kezdett egyre furcsább lenni. Van egy selytésem de nem akarok túlságosan előre gondolkozni.

Ahogy leértem befordultam a konyhába a földet bámulva. A szirmok a konyhában szivecske alakba voltak rendezve kis gyertyákkal kiegészítve.
Felnéztem majd Cameron fáradt de mégis izgatott arcával találtam magam szembe. Kezében egy óriási vörös rózsa csokrot és egy "lennél a barátnőm?" táblát tartott.
A szavak megragadtak a torkomban és nem akartak kijönni onnan. Annyira meglepett ez az egész tevékenység hogy szóhoz se jutottam. Elnyílt szájjal, és meglepődött tekintettel bámultam rá.

Közelebb lépett majd megszólalt.

-Elisabeth lennél a barátnőm?-mosolygott rám magabiztosan.

-Én-é-én.-ennyit tudtam kibökni. Semmi nem ment. Ki gondolta volna hogy az isteni Cameron Dallas így kelt fel? Ráadásul olyan édes volt. Haja kócos, arca álmos volt de mégis felfrisseülten mosolygott.-Igen!-mondtam úgy hogy épp hallja.

Kezembe adta a rózsát majd hagyta hogy kicsit ámuljak. Az én érdeklődésemet viszont elvette bágyadt tekintete. Valamit nagyon akart csak nem tidtam hogy mit.
Ezzep letettem a rózsát majd nyakába ugrottam.

-Te vagy a legtökéletesebb pasi a világon.-súgtam a fülébe.

-De csak ha melletted vagyok.-nézett mélyen a szemembe.

-Ne haragudj az esti szökésem miatt, és sajnálom hogy látnod kellett a vesztemet.-húztam el szomorúan számat.

-Nem haragszom, és nincs rajta mit sajnálni, tudod miért?-nyomta arcát közelebb.

-Miért?-kérdeztem pillangókkal teli hassal.

Nem válaszolt csal ajkait szorosan az enyémnek nyomta majd hagyta hogy elvesszek forró ajkai közt. Csókja finom és lágy volt. Egész nap így maradhattam volna, de sajnos nemsoká tánc fotózásom van és itt kell hogy hagyjam a bolond fejét. De ezzel nem is törődtem tovább csak éltem a pillanatnak.

Mikor elválltunk elpirosodva néztem Cam gyönyörű barna szemeibe. Erre a pillanatra vártam mióta megláttam és most normálos körülmények közt meg is történt.

-Erre vártam mióta megláttalak.-mondta a levegőt szaporán véve.

-Én is.-hajtottam le a fejem.

-Mi a baj?-nyúlt az állam alá.

-Semmi csak utálom hogy egy aprónyi tevékenységgel is el tudsz pirosítani.-mondtam durcizást jászva.

-Én meg imádom.-vigyorgott ördögien.-Na szóval neked ma lesz fotózásod, te elmész oda én addig bemegyek anyuhoz és utána este elviszlek egy hivatalos randira.-kacsintott rám.

-Ohh én is be akartam menni anyukádhoz..-mondtam sóhajtva egyet.

-Majd legközelebb jó? Most nincs olyan állapotba...-sétált be dühét vissza tartva a pulg mögé.

-Elmondod mitörtént?-néztem rá idegesen.

-El. Mit kérsz reggelire?-nézett rám.

-Úristen nem hogy Cameron Dallas a pasim, de még reggelit is csinál nekem? OMG.-Sipítoztam úgy mint valami nagyon nagy fan.