~Túl Késő~ ☆Cameron Dallas☆

"Rossz napod van?"

A tegnapi partin semmi mesélni való nem történt. Alkoholt nem fogyasztottam ami miatt izgalmas dolgok történhettek volna. Az este folyamán nem beszéltünk valami sokat Cameronnal , de nem bántott ez az egész mert tudtam hogy nem haragszik és nincs semmi baja velem, egyszerűen csak mindenki jól érezte magát és elvoltunk foglalva. Nem is maradtam sokáig mert eléggé elfáradam és nem volt energiám fennt maradni, ezért haza jöttem.

Végre felkeltem és nem tétlenkedtem az alvással hiszen lassan üti a delet az idő. Gratulálok Lisa ezt is összehoztad.
Fáradtan a telefonom után nyúltam, majd feloldottam és olvasni kezdtem a Cam-tól kapott üzeneteket.

Cameron:
-Szép jó reggelt álom szuszék. '9.10'
-Gyere le enni! '11.42'

Az utolsó üzenet a mostani időben érkezett, amit értetlenül fogadtam. Gyorsan kikeltem az ágyamból, majd kómás fejjel és kócos hajjal indultam meg a konyha felé. Lebaktattam a lépcsőn és berontottam a konyhába, ahol Marya és Cam együtt kávéztak.

Sóhajtottam egyet mint egy gyerek, majd leültem a hideg csempére és a hátamat neki döntöttem az ajtó félfának . Magam se tudom hogy ez honnan jött, de jól esett lábadozni magamnak.

-Te mi a jó istent csinálsz?-nevetett ki Cam.

-Ilyenkor épp látványosan szenved..-rántott vállat megszokva Marya.

-Jézusom, mint egy négy éves aki nem akar oviba menni.-rázta a fejét hitetlenül.

-Én is itt vagyok, nem zavarok?-mondtam gúnyosan hisztizve.

-Valakinek rossz napja van.-mondta Marya.

-Jujj, ezt honnan szűrted le?-emeltem kezem a szám elé színészkedve.

-Tessék, csináltam neked egy karamellás lattét.-nyújtotta felém, közben Cam szemmel kisérte a reggeli hisztimet.

Bele kortyoltam a reggeli kávémba, majd elejtettem egy elégedett sóhajt és egy újat kortyoltam az italba.

Hogy hívják azt mikor az embernek egyszerűen még csak lélegezni sincs energiája? Mert jelenleg én is ilyenben szenvedhetek. Hiába aludtam egy fél napot még most is fáradt vagyok és nincs energiám semmihez. Hiába van itt az isteni Dallas és a finom reggeli, az se vonz. Nincs étvágyam, nincs kedvem az emberekhez és az élethez se. .

-Baj van?- ült le mellém a fiú.

-Nincs semmi élet energiám..-sóhajtottam majd rá hajtottam a fejem a vállára.

-Nem csodálom, mióta haza jöttél alig aludtál..tartsunk lustulós napot?-vett elő egy édes vigyort.

-Imádnám..-néztem rá csillogó szemekkel.

-Akkor te menj fel, feküdj le én viszek kaját meg üdítőt és akkor nézünk valami sorozatot oké? -simította nagy kezét a hátamra.

-Siess!-nyomtam egy gyors puszit az arcára és felrohantam az emeletre majd bevetődtem az agyamba.

         🌙Cameron szemszöge🌙
Megfordultam majd Marya kétségbe esett tekintetét véltem felfedezni magamon.

-Mikor mondod el neki?  Tudnia kell.-nézett rám szomorúan.

-Tudom jól, de félek ettől... Ha megtudja hogy el kell utaznom,  lőttek nekünk a jövőnknek és mindennek amit elterveztünk. És én ezt nem akarom.-temettem arcom tenyerem közé.

-nem te tehetsz róla, ilyen a munkád, ezzel jár..-próbált nyugtatni.

-Marya csak most kaptam vissza nem akarom újra elveszíteni.- csaptam dühösen az asztalra.