~Túl Késő~ ☆Cameron Dallas☆

4.rész

Reggel az ébresztőm hangos csiripelésére keltem fel.
Pontosan 4:45 van és hulla fáradt vagyok de muszály felkellnem mert rohadtul lekéssük akkor a gépet.
Most az egyszer időben kikászálódtam az ágyból majd a fürdő felé vettem az irànyt. Megálltam a tükör előtt majd karikás szemeimmel és kócos hajammal találtam magam szembe.
Előszöris a hajam kifésülésével kezdtem majd át tértem a szemem alatt ékelődő fekete karikákra. Egy kevés alapozóval el is tüntettem onnan a foltokat majd felkentem egy kis szempilla spirált hogy nézzek is ki valahogy. Mikor ezekkel végeztem vissza totyogtam a szobámba majd amit este a pakolásnál előkészítettem ruhákat azokatt felvettem.

Ez az össze állítás nem másból áll mint egy fehér sima haspóló és egy fekete térdnél kiszaggatott farmer. Végezetül  a dobozokat és a  bőröndöket  kezdtem levinni az emeletről. Ez egy fél órámba telt így szerencsém van hogy korábban kelltem mint anyu. Tényleg ha már itt tartunk megyek és felkeltem mert ha nem kell fel időben elkésünk.

-Anyaa kelj fel.-rontottam be az ajtón.

-Mindjárt....

-Nem mindjárt hanem azonnal...ne hisztizz már. -keltegettem.

-Jól van na kelek már csak ne ordíts kora reggel.

-Jó jó. Egy perced van hogy kigyere a szobádból mert sikítozni fogok addig még ki nem jössz.

Anyuról azt kell tudni hogy kiakad hogyha sikítok vagy ordibálok.
Ezek hallatán fel is pattant majd elindult a fürdőszoba irányába.
Hát ebben sem különbözünk..
Még anyu készülődött gyorsan össze dobtam egy szendvicset majd megettem mert nagyon éhes voltam.
Mire végeztem anyu is végzett és elkezdtünk pakolni a kocsiba.
Sikeresen bepakoltunk majd el is indultunk a reptér felé.
Most van 5:52 és 6:30kor megy a repülőnk így picit bele kell húznunk.
Szerencsére már a jegyek megvannak így azokkal nem kell kinylódni.

Oda értünk majd a cuccokat egy kis kocsin elekzdtük tolni a szalag felé. Felpakoltunk mindent majd elindultunk a kapu felé.

-Jónapot jegyeket kérnék!-mosolygott egy fiatal nőci a kapunál.

Anyu kikereste majd oda adta megköszönte majd bementünk a repülőbe és helyet foglaltunk a megadott helyeken.
Izgultam kicsit mert még sose repültem és picit féltem.
Egy pár perc után elkezdtek özönleni az emberek a gépbe és mindenki leüllt a helyére. Végül mikor mindenki végzett bezárták az ajtókat, köszöntötték az utasokat és felszállt a gép. A kilátás az gyönyörű volt. Imádtam. Nagyon sokáig tudnám nézni ahogy haladunka felhőkfelett.
Hogy ne unatkozzak bedugtam a fülhallgatót a fülembe és elkezdtem zenég hallgatni de a szemem továbbra se vettem le a felhőkről. A nagy bámészkodás közepette elnyomott az álom. Anyu biztos nem aludt mert nem tud gépen aludni igy tuti nem lesz baj. Tudom ha mellette vagyok sose lehet semmi bajom. Nem is tudom mi lenne nélküle. Ekkor eszembe jutottak a régi rossz emlékek. Mikor apu bántotta anyut...mikor engem szidott....és a legfőképpen mikor miattam lett minden ilyen rossz.

Ezekre felkelltem majd ellentétes irányba fordultam anyuval hogy ne lássa az arcom. Az ablakon kifelé néztem és ahogy eszembe jutnak ezek a mondatok hogy

"Miattad van minden"
"Nekem nem kellett egy gyerek"
"Utálom azt ott"

Lecseplen egy két könny az arcomon.
Igen...hiába nyiltam meg ezek akkor sem hagynak békén...és nem is fognak még sokáig.
■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■
Az út viszonylag hamar eltelt. Már éppen száll le a gépünk és nagyon kíváncsi vagyok a városra.
Szépen lassan le is szálltunk a gépről majd a repülőtér épületébe vettük az irányt. Bent az épületben rengetegen voltak csak úgy nyüzsögtek az emberek. Már alapból ott gyönyörű volt a helység akkor a város milyen szép lehet álmélkodtam.

Elmentünk a szallaghoz majd levettük a cuccainkat és elindultunk keresni egy taxit. Szerencsére ezzel nem kellet sokat kinylódni mert a reptér külselyénél volt a taxi állomás.
Fogtunk is egyet aminek bepakoltunk a csomagtartójába majd beülltünk.

Anyu bediktálta a címet majd el vitt minket oda.
Út közben folyamatosan az ablakon bámultam kifelé hisz csodálatos volt a város...egyszerűen mintha valami mesében lennék.

-Tetszik?

-nagyon..-vigyorogtam.

A belvárosban kocsikáztunk így gondolom ott fogunk valahol lakni. Ez gyönyörű.
Egy negyed óra után oda is értünk majd kipakoltunk.
Egy óriási ház tárult elém ami eszméletlen  volt.
Emeletes, teraszos, ablakkal teli hely.

-Anya ez csodálatos.-hültem el teljesen.

-Örülök hogy tetszik.-nyomott egy puszit arcomra.-Na de menjünk is be szerintem.-mondta biztatóan.

-Oké.-sipítoztam.

Bementünk majd egy óriási nappali tárult elém ha jobra néztem. Ha balra néztem egy nagy konyha és egy ebédlő tárult elém. Ha előre néztem egy fürdő szoba és egy lépcső volt. Felmentem a lépcsőn majd ott még egy fürdő szoba egy wc egy Kisseb könyvtár szoba és a szobáink voltak.
-Anyu melyik az én szobám?-ordítottam le az emeletről.
-A jobb oldali.
-Oké.
Bementem majd egy nagyon otthonos kis szoba volt berendezve tükörrel képekkel és ilyenekkel. Hogy ne később kelljen kinylódnom bepakoltam a hozott cuccaimat is majd anyunak is segítettem a konyhába,napaliba,szobályába való bepakolással. Mire végeztünk az óra megütötte már a  22:19 így elég fáradtak voltunk.

-Lisa holnap megyünk és beíratunk egy gimibe meg szét nézünk a városban.

-oke jóéjt!

-Jóéjt.

Majd bementem a szobámba lefeküdtem és elnyomott az álom.